2011. október 17., hétfő

Az első Almánk

Régóta terveztük, hogy Alma koncertre látogatunk, de valahogy valami mindig közbejött. Pénteken Apa megvette a jegyeket, úgyhogy onnastól fogva nem volt visszaút. Pedig egy nem várt körülmény ezúttal is bezavart, szombat reggel Réka hébe-hóba bár, de randán elkezdett köhögni....Zalánt mamánál parkoltattuk, úgy gondoltam, a legeslegelső leülős, nagytermes (pontosabban tornatermes) koncertünkre nem visszük magunkkal Mr Örökmozgót. Így utólag belegondolva, nyugodtan elvihettük volna, remekül szórakozott volna, talán még híres gyors Surda táncát is előadja, ha hangulatba jön. 

Legutoljára hasonló léptékű koncerten még édes kettesben vettünk részt Apával, amikor Ákos Szolnokra látogatott. Akkor is október volt (asszem...) és mondhatom, életem legnagyobb koncertélménye volt az az este, míg élek, el nem felejtem....Ez jutott eszembe, amikor induláshoz készülődtem. Nagyon izgultam, hogy vajon Rékának fog e tetszeni a dolog, nem kéri e a harmadik nóta után, hogy na ott az ajtó, távozzunk, ilyen vagy olyan okkal. 

Az előjelek inkább baljósnak mutatkoztak. Rossz hangulatban érte a vasárnap reggel a Réka lányt, kérdeztem is, hogy fáj e valamije, mi a búbánata, amiért olyan morcos....Azt hiszem, inkább csak fáradt és kialvatlan volt. Délután Apa magával vitte egy villám kiruccanásra M. mamáékhoz és annak rendje és módja szerint el is aludt az autóban. Ennek örültem, mert legalább pihent egyet a zenebona előtt. Picit túl nagyot is horpasztott, úgy gurultunk be a parkolóba a koncert helyszínén, hogy Réci aludt, mint egy medve. Magához kellett téríteni, hogy ébresztő, kelesztő....megyünk Almáékhoz. Szerintem világáról sem tudott, ahogy kikászálódott az autóból szegénykém....

Negyed órával kezdés előtt kb. elfoglaltuk helyeinket és Réka igen megszeppenten ült az ölemben. Nagyjából három-négy dalnak le kellett peregnie, amíg újra önmaga lett. Akkor éreztem, hogy együtt él a dalokkal, tapsol, csápol, énekel. Majd meglepetésemre a "kemény mag" közelébe szeretett volna menni, előre a színpadhoz. Nekem kellett némi ösztönzés, de arra ott volt Apa, úgyhogy felálltunk és előre osontunk, pont amikor a "nád a házam teteje..." (Réka egyik kedvence) kezdődött. 

Egy kedves anyuka szorított nekünk némi helyet maga mellett a padon, így kényelmesebben telt az utolsó néhány dal. Enyhén irritált, hogy közben Réka minden áron kombinéra akart vetkőzni, hogy alsóneműjén vigyorgó Dóra is lássa Almáékat közelről...és a pulcsiján virító kettes számú Dórának is képben kellett lennie, mi folyik a színpadon...de ezen is túllendített bennünket a zene sodró ereje. No meg némi anyai erély.....

Szép volt, jó volt, sőt szuperjó volt!! Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Itthon Réka meg is jegyezte, hogy jövő héten is megyünk Alma koncertre, sőt, minden héten mostantól fogva.








4 megjegyzés:

  1. De jó:))) Almán még mi sem voltunk, valamiért mindig kimaradt eddig, de tavaly mi Halász Judit nagykoncertjén voltunk, és azt mai napig emlegeti Máté.

    VálaszTörlés
  2. Mariann: Hát nagyon! :)) De Réka tényleg az, no! :)

    Bea: Halász Judit koncertre nagyon szeretnénk eljutni egyszer. :)

    VálaszTörlés
  3. De jó lehetett! :) Cípek vagytok! Mi sajnos nem jutottunk be, Halász Juditra mi is gyúrunk.

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!