A papa vigyáz rá, a mama vigyáz rá, nem tudja mi vár, mi vár , mi vááár rá.....

Hát szóval 14 lett....

Ő most MÁR 14.

Persze bőgtem, picsogtam és könnyeztem...meg kell emésztenem ezt is. Olyan nagy már, olykor tiszta nő, máskor pici lány, de egyre kevésbé ez utóbb. Olykor fáj, amit kimond, máskor fejbe kólint mennyire önálló, megingathatatlan egyéniség, máskor meglep, mennyire nem ér már semmit a szavam. Minden reggel az első gondolatom ő, hisz én ébresztem, vagy legalábbis közlöm vele: a pontos idő 6:05. Nehéz vele most, soha nem volt ilyen nehéz, de csak túlleszünk ezen is. Biztos neki sem könnyű

 velem vagy akár a saját háborgó lelkével vitorlázni. 

Az első gyermekem ő, az egyetlen lányom, végtelenül szeretem, kimondhatatlanul.

Boldog szülinapot, Réka! Legyen nagyon boldog éved a 15.-ig!!!