Befelé ordítani?

Rémálom a gyerekekkel a tanulás ezen a héten (is???), a hajam égnek áll. Totál mélypont. Tegnap konkrétan eltelt egy egész nap és nem haladtak semmire a leckével. Zalán két órát ült a két Lotti egyik fejezetén. Eredménytelenül. Aztán öt azaz 5 órát a matekon, ott egy egész oldal volt ugyan feladva, de max fél óra munka. Hagytam, figyeltem mire megy egyedül. Hát semmire abban a remek formájában. 

Réka sem sokkal jobb. Tegnap már dolgoztam reggel javában, mikor egyszer csak összerezzentem. Réka elkezdett ordítani az emeleten a lépcső tetejéről, hogy neki 4 perc múlva Zoom óra és most kelt fel. Visszakiabáltam (bocs, szomszéd!) , hogy én szóltam fél 9-kor, hogy ébresztő és hogy nem megyek fel többet, mert 10-ig sok dolgom van és nem érek rá szaladgálni életet pumpálni belé. Persze nem volt megértő és az egész az én hibám volt. Az ordítása hangerejéből először arra következtettem, hogy 8-tól írják a környezet röpit a zoom-on, még röpke lelki furim is volt, hogy én ezt nem is tudtam....de kiderült, hogy nem. 9 órától írták. Szerintem az osztály 90%-a ötöst írt, elég találékony gyerekek. Ma németet írtak, csomagolások...volt, amit én sem tudtam. Fogalmam sincs, mibe csomagolják a németek a joghurtot. 

Tegnap este 10-kor még etikából írtuk a képzeletbeli tudós naplóját, amivel Réka nem boldogult. Kitaláltam az éjjel világító papucsot, mint új találmányt, a többit Rékára hagytam. Fél 11 tájban le is adta. Egyébként baromság. Én általában vaksötétben is kitalálok a klotyóra éjjel, bár egyszer volt, hogy a lehajtott wc tetőre pipiltem...hiba volt, nem leülni először. Na akkor eléggé felébredtem gyorsan. 

Aztán ma hallottam az ofőt zoom órán panaszkodni a gyerekeknek, hogy úgy látja, nagyon le vannak engedve. Szóval nem csak az én gyerekeim...Egyébként, ahogy a május beköszönt, ez valahogy így szokott lenni. A május már egyenlő a K.O-val, amit felold a június, amikor rendszerint már nem sok minden történik. Elmennek kirándulni, aztán hopp, máris itt az utolsó hét. Kivéve idén, amikor nem megy senki sehová. Hogy aztán így hogy működik majd az utolsó hét, nem tudom. Kétlem, hogy sok mindent ki lehetne verni még belőlük. Hogy nekem elegem van, azt nem is mondom. 

Közben egyre több az online óra, most így a végén ez már nem annyira buli, mint amennyire értékelni tudtam volna áprilisban. Zalánnak holnap lesz egy német, Rékának ugye már mindennapos a német és a természet. Ma lesz töri és irodalom is, jaj.

Pedig még ezt a pár hetet ki kell bírni valahogy, tanulni a szavakat, átvenni a leckéket, megírni a vázlatokat, megtanulni az megtanulnivalót és megírni a dolgozatokat, aztán jön a 10 hét szabadság. Olyan korlátozott szabadság. Most ilyen van. Hogy addig hogy  bírjuk ki, nem tudom. Igyekszem nem sokat ordítozni....