Harmadik nap itthon

Reggel 7 óra hat perckor kanyarodtunk be az Aldi parkolójába, nyitásra. Akkor már tudtuk, hogy hiába suhantunk el a 80 százalékban teli Interspar előtt, itt sem lesz jobb a helyzet. Azt gyorsan átláttuk, hogy a húspultoknál gyülekeztek emberek, úgyhogy megvártuk, míg azok eloszlottak. Addigra pakoltak ki néhány láda húst a hűtőpultokba. Volt egy néni, aki valami melegítőalsóra mutogatott, a katalógust az Aldis lány arcába nyomva, hát irigyeltem a gondjait. Ami nem volt az liszt, élesztő, paradicsompüré, kolbász, fogytán volt a savanyúság, nem volt csak bio tojás...szerencsére ezekből mindből van itthon.  Amit elfelejtettem - mert persze van olyan - az a mosogatógépbe muníció, de még egy hétre való van. Vagy max én mosogatok. Sót sem vettem, majd legközelebb, vagy a kisboltból hozunk kenyérrel együtt. Hátha van még ott élesztő is, bár fat chance, ez már bizonyára másnak is eszébe jutott....

Amikor kiléptünk az Aldiból, kezet fertőtlenítettünk. Hazaértünk, kipakoltam, fertőtlenítettem a kilincseket, meg amihez hozzányúltunk. Az árukat nem, bár anyukám szerint az is fertőzhet. Ezt muszáj elengednem, majd nem nyúlunk három napig a kukoricakonzervhez, hagy dögöljön a vírus! Délutánra kirepedt a kezem és piros, szóval mostantól maradok a szappanos fertőtlenítésnél, mert még leesnek az ujjaim és ekcémám lesz. Ja, hogy amúgy is van? Ó, én buta....

Megfőztem a kaját a kutyának, raktam fel mosást. Egy idő után szólt Zalán, hogy úszik a fürdőszoba....a nemrégiben tisztított mosógépszűrő eléggé öntötte magából a vizet, úgyhogy pánik a köbön, de végül sikerült befognom a mosógép száját valahogy. Nem kellett férfiúi segítség. Nem mondom, hogy unatkozunk egyelőre. 

Dél körül kinyomtattam minden eddigi leckét Rékának és a kezébe nyomtam. Akkor már ideges voltam, mert eltelt 2-3 óra és zéró tanulás szinte.  Kell majd egy nyomtató, mert mindig Tibihez szaladgálni x+n gyakoriság után elég frusztráló, ráadásul őt is fenntartom a melóban. Egy idő után arra figyeltem fel, hogy a szomszéd lánnyal beszélget a kiscsaj, míg én nyomtatok. Kinn csicseregtek a kis diófa alatt, gratulálok. Igaz, volt köztük 2 méter, de hát na. Mintha nem mondtam volna el elégszer....Kimehetnek, de nem egyszerre a szomszédokkal. Tudom, hogy nehéz, felcsillan a szemük, kinn vannak a többiek, de nem lehet.

Zalánnak szenvedés tanulni, olyan, mintha szedne valamit okosodás ellen, szándékosan nem használja az eszét. Azért néha megcsillantja, hogy van neki, de ez egyelőre kevéske az eredményekhez. Matekból az órát veszik és az osztást készítik elő, nyelvtanból az igekötős igéket.  Nekem egy kicsit sok az anyag, felügyelet nélkül képtelenség követni. Nem irigylem, aki este esik haza a melóból és még ott a lecke...Mit lecke?? Tanítani a gyereket, ez egészen más káposzta.

Igazából nem tudom, hogy haladunk, Réka kb okés, bár sunyít, Zalán biztos le van maradva, majd hétvégén próbáljuk behozni, ami lemaradás van és hétfőtől követni a feladatokat rendesen. Határidőkre is figyelni kell majd, egyelőre még nem, de hosszabb távon nyilván. Az iskola rugalmas, többször írták, hogy nincs stressz, nyomás, idegeskedés, csinálja mindenki, ahogy tudja, a lényeg, hogy próbálkozzunk, tanulgassunk. Számonkérésről még csak a 6b ofőnk mert beszélni. 

Délután megjelent a villanyszerelő bekötni a főzőlapot. Igyekeztem tartani a több méter távolságot, főleg, mert eléggé lihegett. .(kerékpárral érkezett és ma csodaszép idő volt). Egy hetven körüli úrról van szó, aki elmesélte, hogy most jön a postáról és a Rossmannból....hát én olyan szomorú lettem. Nem akartam megbántani, mert soha nem láttam eddig, nem ismerem, de úgy megkérdeztem volna, hogy meg akar halni? Még ha hivatalos adat szerint nincs is góc a városban (nahiszen), azért most már mindenhonnan ez ömlik, hogy maradjon mindenki, de különösen az idősek otthon. Utána is volt fertőtlenítés, törölgetés, lassan rutinná válik... 

Holnap hozzák az új bejárati ajtót, a külsőt (mert két bejárati ajtónk van, a kettő között meg egy olyasmi, mint egy mini télikert, de á, nem az, csak egy csupa üveg 2 m2 néhány lépcsőfokkal). Tegnap még szólt a srác, hogy nem jönnek, mert bár elkészült az ajtó, meg minden oké, de itt a nyakunkon a kijárási tilalom. Délután az operatív törzs bulija után visszahívtam, hogy egyelőre MÉG nincs, úgyhogy gyorsan még szereljék be, aztán ki tudja mikor lesz rá alkalom? Hát így lesz az, hogy holnap reggel elvileg jönnek.

Tibi dolgozik, semmi különös, remélem, nem is lesz.

Amúgy nagyon fáj a fejem, de csak mert elfelejtettem egész nap inni.....és enni...