Ez a péntek nem olyan mint a többi péntek, igazából lehetne akármelyik másik nap.
Reggel tejbegrízt kértek gyerekek megint, úgy tűnik, ez a favorit, átmenetileg. Próbáltunk tanulni, nem nagyon ment, egyiknek sincs kedve, nekem meg máris fogy az erőm ostorral csapkodni őket. Azért megcsináltuk Zalánnal az ének házit, úgy láttam, hogy közben megjött a kedve, úgyhogy ide pipa. Rajzolni kellett. Matekot is megcsináltuk., aztán a nyelvtant, környezetet és itt lehúztuk a rolót. Végre megtanultuk németből a sok
Rékának kemény napja volt, hehe, mert reggel nyolckor video chatjük volt az osztályfőnökkel, német és természet. Szóval fel kellett kelnie időben. Leellenőrizték a házit, elmagyarázott ezt és azt, nem volt hosszú. Igazából nem tudom, mennyire mernek kérdezni a gyerekek, mennyire ciki vagy nem ciki valamit nem tudni, mindenesetre Réka lapított. Összességében Zalánnak sokkal több leckéje van, mint Rékának, nekem úgy tűnik, de ez tanár függő, Rékánál ugyan nagyon pörgös az ofő, de a többiek kevésbé, Zalánnál pedig mindkét tantónéni nagyon igyekszik átnyomni az anyagot, amit kitaláltak. Pontokba szedve leírják, hogy mit kell csinálni, vedd elő a tankönyvet, nyisd ki x. oldalon, olvasd el a szabályt, tanuld meg, írd ki a füzetbe, gyakorold a példákat, ilyesmi. Kár, hogy Zalán nem akarja magától megnyitni a classroomot, nem érdekes....Azért arra eljutottunk egy hét alatt, hogy a felületet kiismertük, már nem gond le- és feltölteni, kedden még ezügyben is nagy volt a zűrzavar. Arra nem merek gondolni, mi lesz, ha mindkét gyereknek, minden tantárgyból beindul a verkli...Remélem, ismernek kegyelmet a tanárok is.
Délelőtt meghozták az új ajtót+ablakot, úgyhogy amíg flexeltek a srácok, az jó indok volt a gyerekeimnek arra, hogy nyivákoljanak, nem tudnak koncentrálni a fúrás-faragástól. 11-re kimerültek, nagyon mehetnékjük volt a napsütésbe, úgyhogy kimehettek görkorizni, biciklizni. Persze más gyerekekkel továbbra sem, még jó, hogy ott a kutya, akit meg lehet futtatni. Ki is döglött szegény eb, délután akkorát horpasztott a kanapén, hogy ritkaság. Felborult a napirendje, most nem tud minden nap délig aludni, nincs akkora nyugalom itthon.
Az olaszok még mindig nincsenek a csúcs közelébe, nálunk 4 halott....Mit lehet erre mondani?....Végtelenül szomorú. Mára eljutottam odáig, hogy ha filmet nézek és az egyik szereplő váratlanul megöleli , megcsókolja a másikat, anélkül, hogy szoros kapcsolatban lennének, felszisszenek, hogy jujj...ezt nem kéne.....
Töltünk le néhány filmet, pl. az Egri csillagokat. Annyira emlékszem, gyerekkoromban a fapados moziban láttam és milyen élmény volt.... Délután, tanulás után a Good Will Huntingot néztem meg, illetve félig az Ocean 8-et, ez utóbbi elég lapos volt egy idő után. Inkább felmostam a földszintet. Közben lenn a két szomszédasszony éppen beszélgetett, egymástól kb. 10 méter távolságban...
Azt vettem észre, hogy van egy parányi görcs a gyomromban, amikor arra gondolok, hogy venni kell valamit. Nem kell erős pánikrohamra gondolni, de egy pici szorongás már körülveszi ezt a témát. Nem feltétlenül amiatt, hogy lesz e itthon elég ennivaló, nyilván lesz valami, illetve remélem. Inkább, hogy emberek közé kell menni, tömeg lesz, sokan lesznek, ilyesmi.
Ma is elfáradtam, azt hiszem, hétvégén nem sokat fogunk tanulni, max a hal részeit németül. Egy élmény lesz...Az lenne, ha pirított lazacot kapnánk, fokhagymás-petrezselymes-vajas tésztával, nyami. Na. Kezd visszajönni az étvágyam?
Ez elég hablatyos bejegyzésnek tűnik, gyorsan posztolom, mielőtt törölném.
Ui: Hétvégére nem terveztünk semmit, talán előveszünk társasjátékot, még nézünk filmet, sütök kakóscsigát, kuglófot, ilyesmit. Ha mázlink van, Tibi is velünk lesz , kiszakad a melóból. Terveztük, hogy kitakarítjuk az irodát, szerelünk lámpatesteket és polcokat.
Azt egyébként meg kell hagyni, be kell vallani, még ha perverznek tűnik is, hogy olyan jó többet együtt lenni a gyerekekkel. Még ha azt hajtogatom sokszor, mint egy papagáj, hogy csinálod már? készen van? átnézhetem?. Mert közben gyönyörködök bennük, vicceseket mondanak (Réka kevésbé, ő már inkább beszól és bosszant), jókat rötyögünk és rikácsolni is kevésbé van kedvem velük, mint a stresszes, mókuskerekes hétköznapokban. Persze nem mondom azt, hogy köszi, vírus, hálás vagyok, egy frászt!!! Csak a sok keserűség között, van ilyen is, ez is a teljes kép része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!