A helyzet az, hogy....

....szerencsésen megnyertük az ötös lottót a hétvégén, szóval Svájcba költözünk és a jövőben magyar vizsla tenyésztéssel fogunk foglalkozni, valamint szabadidőmet gyerekkönyvek írásának fogom szentelni. Naná, hogy április elseje van.....

Múlt héten beugrottunk 5 percre a C&A-ba Zalánnak sapkáért, mert már az első héten elhagyta az újat. Mivel Tibi elment egy körre a kutyával az áruház mögötti füves területre, hát vettem a bátorságot és megtorpantam a farmerek előtt. Mármint már benn az C&A-ban, nyilván, nem a bokrokban. Nem terveztem előre, mint általában sok minden, ez is spontán ért. Hogy milyen galád, szemét tükröket vesznek ezek a C&A-sok, döbbenet. Iszonyú kövér voltam minden nadrágban, a 38-as combban ugyan jó, de akkora pukli halmozódik fel a dereka fölött hastájon, hogy azon még én is elröhögtem magam, pedig nem volt vicces. Oké, maradtak a negyvenes gatyák, ami szintén nem bő sajnos derékban, de amúgy nagyon kényelmes és látszólag (vagy tényleg, nem tudom) jó az anyaga is. Végül egy világosabb kék mellett döntöttem és miközben lerángattam magamról sietve, az jutott eszembe, amikor nagyon picik voltak a gyerekek, vagy legalábbis még nem önjárók és úgy mentünk vásárolni. Kapkodtam, mint az állat, izzadtam a fülkében, mindegy volt, hogy kánikula vagy -10 fok….

A másik, ami feltűnt, hogy nem volt bennem semmi öröm az új nadrág beszerzése után (lassan fásultabb vagyok, mint egy rakat borovifenyő), csak masíroztam a pénztár felé, tükörtörő elszántsággal. Persze otthon nekem sokkal kedvesebb tükreim vannak és nem is áll rajtam olyan tragikusan a gatyó…..Hát túlsúlyom az van, az tény. Ezt jelzi az is, hogy bejelentésemre, miszerint fogyókúrázom a céges berkeken belül senkinek nem jutott eszébe, hogy azt meg minek, tök vékony vagyok. Mindenki csak részvétteljesen, némán bólogatott….Pasik! Nem tudják, mit akar egy nő. Többnyire nem tudják.

Szóval fogyókúrázom. Mától. Reggel ittam egy üres teát az irodában, ebédre ettem a szokásos reggeli zabkását. Amikor hazaértem, kopogott a szemem és azt hittem, meghalok az éhségtől. Gyorsan sütöttem két tükörtojást 3 csepp olivaolajjal és salátaágyon befaltam egy szelet kenyérrel. Most szerény céljaim vannak, 3-4 kg-val beérném mínuszban. Persze ha már lehetne kerékpárral járni és minden este elvinnénk sétálni a kuttyot, könnyebb dolgom lenne, többet zabálhatnék, de egyik sem igaz. Illetve a zabálás nyomokban igaz.

Zalán zseniális. Szombat reggel teljesen önállóan bekavarta a palacsintát és a ki is sütötte. Amerikait, szóval az picit könnyebb, de teljesen le voltam nyűgözve. Csak dörzsöltem a szemeimet. Gyerekbarát a konyha, hála az indukciós sütőnek. Mondjuk, kuplerájt az csinált, de vastagon. Réka, a konyha iránt totál érdektelen, rögtön elkezdett nyafogni, hogy tanítsam meg őt is palacsintát sütni (minő meglepi!) és még piskótát is!Persze. Aztán ha ismeretlen eredetű barna krém kerül a kezére, rögtön öklendezni kezd…mindegy, mi van rajta.

Hétvégén Tibi lefestette Zalánnal a garázskaput. Már kezdéskor éreztem, hogy a Zalánon található fehér pólót be kell áldoznom, de már így is majdnem kicsi volt derékban, elengedtem. Tibi esküszik, hogy a zománcfesték kijön a pólóból, hát száradás után, szerelem, nem táplálnék túl hiú reményeket.

Nekem most van egy csomó szép és illatos virágom cserépben, imádom őket. Van árvácskám, olyan cuki illatos szegfű, meg még pár dolog, aminek szégyen, nem szégyen, nem is tudom a nevét. Bezzeg anyukám, fújta a virágneveket, amikor a hét közepén betoppant hozzánk. De már azokat is elfelejtettem.

Vettem paradicsommagot, eperpalántákat, hogy majd milyen klasszul fognak kinézni a nyugati fekvésű erkélyen…..Egyelőre a paradicsommagok nem hajlandóak előbújni a talajból, ami egyszerre bosszant és megdöbbent, de mindegy. Az eprek lassan eldobják szirmaikat, úgyhogy a gyerekek már élesítik a tejszínhabot, talán egy parányit korán.

Kicsit feladtam ezt a főzős dolgot, néhány alap kajára koncentrálok, amit szeretnek a kölkök. Tegnap egy nagy vajling brassóit készítettem, az az első számú kedvenc. Persze mára elfogyott. Itt biztos van még legalább 3 kosztos, aki nem családtag és még soha nem találkoztam vele. Ma este nyolckor nekiálltam rántott húst sütni, holnap az lesz kukoricás rizzsel. Biztos nem vagyok normális. A következő kaja még nem tudom, mi lesz, de van egy félig fagyott comb (szerencsére disznó) a hűtőben, holnap, ha kiolvad, majd átváltozik valami mássá. Pörkölt, tokány vagy valami ilyesmi. Az igaz, hogy tarhonyát elfelejtettem venni, de az most nem baj, mert én úgy sem ehetek tarhonyát.

Idén is lesz suli gála, nem tudom, meséltem e, erre bajor tánccal készülnek a gyerekek. Mármint Rékáék. A lányoknak ruhát és blúzt varratunk, ezt találták ki fentebb, a fiúknak rövidnadrágot, kantárosat.  A lányok cucca 8000 Ft lesz, cserébe 10 percig lesznek színpadon. Teljesen kiakadtam, amikor megírta a SZK-s anyuka (már nem SZMK, bár ez semmin nem változtat), éreztem, hogy emelkedik a vérnyomásom. Volt ellenállás a szülők körében, de nyíltan senki nem merte megmondani, hogy márpedig NEM, NEM és NEM, ennyit nem költünk egy iskolai fellépésre. Köztük én sem, az igaz, én én vállalom. Nem állt volna be mögém senki úgysem, ismerem a bandát, minek vágjam a fát Réka alatt. Mindegy, lenyeljük most már a békát, lógni fog a szekrényben egy ruha és egy buggyos ujjú blúz, amit Réka soha többé nem fog felvenni...

Azt megvan, hogy amikor fogyókúráztok (és ez csak az első nap), folyton azon jár az eszetek, mit kellene sütni??? ÁÁÁÁÁÁ!