Az olvasónapló és én

Milyen király lenne minden hétfőn szabin lenni! Így sokkal gyorsabban telik el a munkahét, nem fáradok le már kedd estére….

Amióta felsős a Réka, divat, hogy szülői értekezleten némely tanár ír egy kis értékelést az osztályról, a teendőkről, amit aztán az osztályfőnök felolvas a kedves szülői gárdának. Ezek inkább pozitív hangulatúak szoktak lenni, bár nyilván tanárfüggő is ez. Legutóbb a magyartanár a kis írása végére beszúrta, hogy „az olvasónapló beadási határideje…….az irodalom füzet első oldalára fel van írva”. Hát köszi, hervadtak le a buzgó szülők, akik szívesen felvésték volna a határidőt naplójukba, vagy ha oda nem is, de a noteszükbe eme fontos céldátumot. Mivel egy baromi nagy elégtelen járt a határidő túllépéséért.

Általában amióta minden vagy csaknem minden gyerkőcnek van telefonja az osztályban (erről nincs hivatalos adatom) elszaporodtak a mindenfajta messenger/viber stb csoportok a gyerekek között. Olykor akár 10 csoportnak is tagjai, az egyikben benne van Annácska, a másikban nincs….a harmadikban mindenki benne van, a negyediktől a tizedikigben csak egyesek vagy mások. Ez kiforrott mostanra odáig, hogy Réka mindegyikből kilépett, csak az maradt, amit legelőször hoztak létre az osztály lány tagjai számára. Sokszor forgattam már a szemem emiatt a csoport miatt, bár kevés fogalmam van, mi folyik ezekben a csopikban, leginkább, hogy „mi volt a házi” témakör szerintem.

Hogy hogy függ össze ez a két mese? Úgy, hogy kedd este 9 órakor Réka rápillantott a telefonjára és nagy horrorjára ott azt írták a lányok, hogy az olvasónapló leadási határideje március 20, szerda. Legkésőbb. Ugyanis a János vitéz TZ-t csak pénteken írják, de a határidő az határidő, még szeptemberben lett kiadva, úgyhogy kőbe van vésve. Ezzel kapcsolatban felmerült néhány probléma.
1) nem volt kész az olvasónapló
2) ideje volt nyugovóra térni
3) fogalma sem volt, hol van az irodalom füzet, hogy megnézné , nem viccelnek e a lányok
4) fogalma sem volt arról sem, hol lehet az olvasónapló

Egy darabig fásultan néztem a hisztériát , amit a kiscsaj csapott, aztán elunva ezt is, magam is rikácsoltam egy sort vele, még a végén minta anya leszek, nehogy már….! Majd mivel így sem lett kész az olvasónapló, hát megnyugodtak a kedélyek. Nagy nehezen Réka előkapta a szobájából a füzetet, én meg a szakirodalmat. Ekkorra kb. fél 10 lett. Kiderült, hogy az utolsó fejezet hiányzik, Nemecsek haláláról szóló, amitől egyenesen irtózom egyébként és mindig továbbgondolom, hogy igazából nem is halt meg, sőt , még legalább két másik tesója volt….Na mindegy. Most maradtam Molnár Ferenc verziójánál. Viszonylag gyorsan együtt befejeztük, majd elküldtem aludni Rékut, én meg felcuccoltam a füzettel és sok-sok színes ceruzával és bevackoltam színezni az ágyamba. Tibi Rékánál aludt. A rajzok szerencsére készen voltak, minden fejezethez egy, de színezés az sehol. Nagyra értékeltem, hogy 3 fejezetnél is ott virított a masszív fa kerítés a grundon, amit élvezet volt színezni. A barna ceruzám biztos oda volt meg vissza. Persze át is olvastam és a helyesírási hibákat nagyrészt kijavítottam. Már késő volt azon elmélkedni, hogy nem írt elég szépen a kiscsaj, de legalább készen lett.

Másnap reggel friss voltam és üde…..de délután Réka vigyorogva perdült elém, hogy köszöni és hogy a színezés, anya, nagyon szép lett. Hehe....nagyon vicces....