Mi történt eddig a héten

Hétfő

Hétvégén elnyaltuk az első fagyinkat, mennyei volt. 

Sok a szúnyog, szúnyoghálónk meg csak egy.

Emeleten 25 fok volt hétvégén, ebből egyenesen látszik, hogy a kánikulában nem fogjuk tudni nélkülözni a légkondit. Újabb százezrek….

A gyerekeket egyre nagyobb kihívás tanulásra bírni. Sajnos ismerem az érzést. De még muszáj kitartani legalább 4 hétig. Tegnap Réka konkrétan 31-ből nem tudott kivonni 17-et, igaz volt két – két nulla a végeken, de akkor is. 

Még mindig nincs pecsét a fűtési terven. Már nagyon tűkön ülök. Még nem hívtam fel a pasast, de ha megígéri, hogy vállalja a kivitelezést, nekem már az is jó lenne. 

Harmadik kör lakk készen van a nappalin, miután péntek délután úgy nyilatkozott a Mestör, hogy a hétvégén biztos nem jön, szorgoskodjunk más területeken. Készen lett, úgyhogy glett és festés és készen lesz a földszint. Azaz az alsó szint. 

Úgy tűnik, mostanában sok kis vizsla kerül elválasztásra, de még egyet sem néztünk meg. Van egy Bács-Kiskunban valahol a határ mentén….több is a Dunántúlon. Tibi egyre többet emlegeti a kutyát tényként, mintha már családtag lenne. Ez olyasmi, mint amikor szokta a gondolatot, hogy két gyerek lesz és aztán tényleg lett Ketteske….

Ma fogadóóra Rékának…ha nem lesz senki beköszönök, de lehet, hogy azt sem. 6 óra körül megyek elé szolfézsra. Holnap reggel a fogorvosnál kezdek, majd szólok, ha túléltem. Idegen fogorvossal az ember soha nem mehet biztosra. Holnap délután Zalános fogadóóra. Egyik jobb, mint a másik.

Kedd

Élménydús napom volt, nem mondom. Kezdem azzal, hogy 8-ra volt időpontom a fogorvoshoz, úgyhogy már eleve virágos jókedvvel ébredtem. Ébrenlétem 6. percében kb. beleléptem egy olyan tűzőkapocs izébe, ami a füzetekben is található….Egyszerűen beleállt a talpamba. Először azt hittem, üvegszilánk, bár semmit nem törtem el tudtommal, másodszor, hogy a parkettából egy szálka, bár annyira nem gáz a parketta egyáltalán. Tibi vette szemügyre a cuccot és húzta ki a mélyre fúródott tűzőkapcsot. Várakozásaimmal ellentétben nem spriccelt a vér, sőt, alig vérzett, úgyhogy biztos olyan a talpam (is), mint egy elefántnak ….

Rékát elkísértem a suliba, a bejárati kapu közelében megkérdeztem, hogy elég, ha a kapuig kísérem vagy bentebb is menjek? Mire nagyon fura hangszínnel, amit egyelőre nem tudok hová tenni, szavakkal leírni annyit mondott, hogy elég lesz a kapuig…Ami persze természetes, meg rendben van már negyedikben, csak megjegyzem. Még kézen fogva bandukolunk mindenhová, főleg a suliba, hazafelé már nem annyira.

Utána átcaplattam a városközpontba, a fogorvoshoz. Én rettegek az állami egészségügytől, mindig azt érzem, hogy baromira ki vagyok szolgáltatva, örüljek, hogy ellátnak , örüljek, ha senki nem törli belém a lábát és főleg, örüljek, ha szakszerűen ellátnal és életben maradok. Éppen ezért a háziorvost leszámítva és még pár kivitel akad, magán dokikhoz járunk. Na ez a mai is ilyen volt, ugyanabban az irodaházban rendel, ahol annó E., aki a pszichológus, sőt, mint kiderült, egymással szemben van az irodájuk és negyed óra híján kerültük csak el egymást.

Nahát ez a doktornő már a telefonban is szimpi volt. Asszisztense nincs, ami picit fura volt, de nem kérte, hogy bármi eszközt is fogjak meg neki. Mindig mondta mit fog csinálni és mit fogok érezni, lefektetett, amihez szintén nem vagyok hozzászokva, majd beadott egy akkora szurit, hogy még 4 óra múlva is éreztem és majdnem bealudtam tőle ott fektemben. lehet, hogy ezek a helyi érzéstelenítők furán hatnak rám, mert kb. úgy hatott, mint akit leszedáltak. 20 perc alatt végeztem kb. , fizettem majd megkérdeztem, hogy gyerekeket fogad e, mert van Rékának több foga , amihez az iskolafogász hozzányúlna, a mi dokink nem….szóval megmutatnám neki is, mert ő pluszban gyermek fogász is….aztán kezdjen vele valamit, ha lehet. Jövő héten szerdán már mehetünk is.

Hazasétáltam, otthon Tibivel beszélgettünk egy kicsit. Tegnap fordulat állt be a kutya ügyben, azt mondja, nem akar még idén….Egyébként igaza van, túl sok volt ez az utóbbi fél év és még nincs vége, most még egy kutyát is a nyakunkba venni. Értem az érveit. Azonban egyre többször felhozza a kutya témát teljesen magától, szóval valamilyen szinten ő is vágyik rá, csak benne jobban pislákol a felelősség, amit nálam elnyom a vágyakozás. Jobban mondva, ő az eszére hallgat, én meg megyek a szívem után. Az sem egyértelmű már, hogy kan legyen, a szuka mellett, ha ivartalanítjuk, márpedig ivartalanítanánk, több minden szól.

Bakker, leettem a felsőm és délután szülői….én nem tudom, mi jöhet még. Ez az én formám.

Szerda

Tegnap zajlottak a fogadóórák iskolánkban, a második nap, így 3 helyszínen 4 tanárral beszélgettem és ebben nem voltak benne Réka tanárai. Ők mindig azt mondják, hogy nagyon-nagyon ügyes, kiemelkedő, mindenben jó, sokoldalú, de szétszórt blablabla….Hétfőn egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy átmenjen a suliba, bár egyébként sem terveztem ezt a fogadóórát. Igazából átmehettem volna, mert egyáltalán nem volt sorbanállás vagy nagy várakozás…na mindegy. Nem maradtam le semmiről, azt hiszem, bár továbbra sem tudom, mikor kell leadni azt a nyüves olvasónaplót.
Meglepődtem egy kicsit, amikor elsős volt Réka, 20-an is részt vettünk a fogadórákon, ott ücsörögtünk fix nyolcas csoportokban, valaki mindig jött és ment….külön lehetett beszélgetni a tantónénikkel. Most 3-as volt ez a fix csoport, ami azért volt kellemes, mert nem sokat kellett várni. 

Igazából jobban ment a fogadóóra, mint gondoltam, minden második féléves teszt 100% közelében van (na jó, az egyik matek 92%) úgyhogy minden szép és jó. Odafigyelnek rá, hogy van egy tendenciája Zalánnak, hogy elfelejti bejelölni, mi a HF. Amiatt panaszkodtak csak, hogy a napköziben mennyit kínlódik, nem halad, nem csinálja, pedig kész lehetne vele. Átéreztem a problémáikat, amik ugye egyben az enyémek is, órákat tudtam volna mesélni arról, mit kínlódunk otthon. Nem ódákat, órákat.  Nem panaszkodtak rá, meg vannak vele elégedve, úgyhogy neke m ez bőven elég a boldogsághoz. 

Ahogy végeztem, felugrottam az emeletre, ahol a felsősök laknak, kibogarásztam a kitűzött papírokból, hogy hol állomásozik Réka némettanára, majd szerencsém volt, mert 5 percet sem kellett rá várnom. Hát ez egy tündér! Teljesen meg voltam hatódva (én marha), mert olyan szépeket mondott Rékáról. Nem nagyon írom le, nem akarom, hogy dicsekvősnek tűnjek. Aki régóta olvas, úgyis ismeri Réka kaliberét. Megkérdeztem tőle, hogy lehetséges lenne e, hogy ő legyen a leendő 5b ofője (ómájgáááád), de rögtön rávágta, hogy fogalma sincs és nem tud semmit. Nem is tudja, ez mikor dől el stb, hiszen új tanár, ez az első tanéve itt. Mikor tovább ütöttem a vasat, hogy ha lenne ilyen felkérés, mi lenne, csak annyit mondott, hogy neki mindig szokott lenni osztálya....

Úgyhogy most bizakodó vagyok, hogy hátha ő lesz az ofő, mert benne látok lelkesedést, szeretetet, nem az a kiégett, idegbeteg , szétstresszelt pedagógus, amit el szeretnénk kerülni. Úgy nyilatkozott, hogy ez a 14 fős kis csapatot nagyon szereti, nagyon ügyesek, nagyon sokat fejlődtek ősz óta, klasszul alkotnak mondatot ösztönből , pedig még semmilyen KATi vagy más szórendet nem tanultak….De a lényeg, hogy annyira azt éreztem, hogy szereti őket és hát mi a fontos egy anyának? Hát ez. Azt eddig is tudtam, hogy jó tanár.

Mivel Zalán némettanára is ott ült ugyanabban a teremben, nem volt képem lelépni, kivártam őt is. Ő egy idősebb tanárnő, pici, törékeny, de olyan nyugodt típus, el sem tudom képzelni, hogy valaha rikácsolna….szóval nekem nagyon szimpatikus. Most van nyolcadik osztálya, az, ahol mindenki olyan marha jó tanuló….Jobb az átlaguk, mint Rékáéknak negyedikben. Na mindegy, szóval nála mindig röhöghetnékem van, mert arra szokott panaszkodni, hogy Zalán milyen nehezen motiválható és úgy néz ki, mint aki nagyon unja magát. Ezt annyira el tudtam képzelni, hogy el kellett fojtanom a mosolyomat. Zalán nem élvezi a körjátékokat, a közös énekléseket sem, szenvedő arccal átvitorlázik a német órán és ennyi. Még tartozik a tavasz szavainak felmondásából és ugyanígy az időjárásból is. Azt nem mertem neki megmondani, hogy az időjárásból még csak ott tartunk, hogy nap és eső….pedig van ott köd meg minden egyéb is. Egyébként minden oké vele, jó képességű, ügyes, blablabla.

Fél hétkor távoztam a suliból, ahol lassan lehúztam négy évet plusz egy év törpsulit (ovi) és még hátra van 4 két gyerekkel, 7 Zalánnal. Ha most lenne egy 1-2 évesem, akkor ez kitolódna, de tudjuk, hogy nincs. 

Még 50 nap van a tanév végéig. A suli honlapján van egy számláló.