A pocaktól a szeptemberig

Azt az okosságot hallottam ma egy egészségeséletmódos műsorban, hogy a nőknél 88 cm haskörfogatnál több már nem egészséges. Fél óra múlva megtaláltam Réka csigás mérőszalagját és nagy horroromra azt találtam, hogy a köldökömnél 96 cm az kerületem. Uram fia! Aztán megnyugodtam egy kicsit, pár óra múlva kihúztam magam, ledobtam a pólóm és mértem egy 90 centit, de behúzott hassal, szóval az nem számít. Durva!!!

A héten már itthon állomásozok, ami jóóóó! A gyerekek lassan, de biztosan javulnak, de tegnap még belázasodott Zalán estére. Reggel, amíg aludtak, konstatáltam, hogy nincs itthon vasalni való. Nem tudom, mikor fordult elő ez utoljára, de nem idén. :) Rendet raktam a fürdőszobai sarokpolc 5 szintjén, így feltűnt, hogy legalább 5 különböző márka testápoló van itthon és  6 kézkrém. Ezeket mindig ajándékba kapjuk. Az egyik elveszett izzadásgátlóm is meglett a Forever-ös. Már Zalán ruhás komódjában is rend van. Szerintem holnap reggel feltakarítok a nappaliban és letörlöm a port. Izgalmas az életem, nem? Én azt szeretem, ha nem az.

Tegnap Zrínyiztünk Rékával, meglepődtem, mert olyan ügyes volt. Csak ugye nem figyel. Nem akarja eléggé, valószínűleg, bár akkor meg minek jelentkezik?? Potya ötösre vágyik? Általában ott elakadt, hogy elolvassa a feladatot és nem jut el a feldolgozás szintjére, hanem elkönyveli, hogy ezt ő nem tudja. Tegnap viszont egy sor feladatot hamarabb megoldott, mint én....Le is sajnált párszor, hogy ő már a legelején megmondta, hogy annyi lesz az eredmény, én nem láttam? Nem, gyermekem, én világéletemben humán beállítottságú voltam, de pszt! Mindegy, tegnap meg voltam vele elégedve. Egyébként szédületes eredményre nem vágyom, ha 15 feladatot megold a 25-ből, az nekem teljesen jó. Azt kell még kinyomoznom,hogy a rossz feladatért jár e mínusz pont, mert mindig ezen majrézik, hogy nem biztos az eredményben, úgyhogy inkább nem is ír be semmit....

Ma Tibi felhozta a postaládából a tegnap bedobott német feladatsort. A friss kenyér mellett hagyta a konyhapulton, gondolta, ott nem kerüli el a figyelmünket. Nagyon ügyesen megoldotta, meg voltam itt is elégedve vele (mármint nem Tibivel, bár ő is cuki, hanem Réka németjével.) El is jutottam odáig, hogy megnyugodtam, nincs itt gond a némettel sem. Persze lehet, hogy a dolgozatban benéz ezt és azt, de ahhoz M. is kell, aki a német tanár és baromi szigorúan pontoz. Ember legyen a talpán, aki még év végén is ötös lesz németből.....Habár, a tempó még nem olyan őőrületes. Én egyelőre nem is látom, hogy lesz ebből középfok nyolcadikra, lehet, hogy sehogy.

Rékának nem volt kedve tanulni, úgyhogy megcsináltuk, amit muszáj volt, aztán olvasgattunk az olvasókönyvben. Most éppen történelmi regéket és mondákat, meséket vesznek, Szent Margitról, Hunyadi Jánosról, a nándorfehérvári diadalról stb. Bezzeg környezetből....na abból elég nagy baromság most az anyag. Egészséges életmód, izé, védőoltások, veleszületett betegségek és örökletesek....én nem tudom, miért tanulnak ennyi baromságot. 9 éves gyerekek. Inkább tanulnának a nyusziról vagy a sünről, bokrokról, fákról, zöldségekről, bolygókról. országokról. De ez a hülye szöveg! Pislogtam nagyokat. Ráadásul minden héten dolgozatot írnak az új anyagból. Így aztán az új anyagra 20 perc jut, hát a tanítás csúcsa ez.

Délután szülői értekezleten voltam Zalán csoportjában. A téma az iskolakezdés volt, illetve a felkészülés rá. Azt szűrtem le, hogy mennyire túl van dimenzionálva ez az egész téma. Valahogy az ovi azon van, hogy a szülő minél jobban rágörcsöljön erre az iskolakezdésre illetve ennek minden felelősségét ránk, szülőkre tolja. Nyilván a szülő felel a gyerekért, értem én, de azért csak egy példa. Feladat volt az oviban, hogy egy meséből minden gyerek készüljön fel és a többiek előtt adja elő majd kérdéseket tegyen fel a többieknek, hogy ki hogy figyelt. Megjegyezte az óvónéni, hogy a szülő készítse már fel a gyereket otthon, mert - az ő szavával élve - beég a gyerek a többi előtt és az kellemetlen élmény neki. Ők mindent megtesznek, igazán mindent, hogy iskolaérett legyen minden gyerkőc és ez egy jó képességű csoport, de azért hétvégente vegyük már át a hónapok neveit, napok neveit, évszakokat, rajzoljunk, színezzünk, vágjon a csemete a vonalon és ilyesmi. Sajnálkozva megjegyezték, hogy sajnos az nem lehet, hogy egész nap feladatlapokat oldjanak meg a gyerekek. Úgy megkérdeztem volna, hogy Zalán melyik nevelési évben írta az utolsó feladatlapját? Megmondom én, SOHA. Na mindegy, lerágott csont ez, nem is mesélek el mindent. Lényegtelen.

Hétfőn-kedden alá kell írni az iskolaérettségi papírokat. Azt, amivel majd jelentkezni kell a suliba áprilisban. Jujj, annyira repül az idő, hogy valami olyasmit is írjak, amit még soha.

Kedden múzeumba mennek, Zalán délután nevtanba, szerdán úszni és vívó edzeni, csütörtökön farsang és TörpSuli, pénteken könyvtár. Nem mondom, Zalán cseppet sem unatkozik mostanában. Még jó, hogy nincs házi feladat. Szeptemberig legalábbis.