Frissített kukuccs

Először is azt el kell mondjam, hogy új helyen dolgozni baromi fárasztó. Vágyom egy x éves munkahely rutinjára, tudására és tapasztalatára. De nagyon. Fél karom odaadnám. Na jó, azt nem.....Minden erőmet leszívta az a 8 óra, amit első nap benn töltöttem. Mondjuk a hét első napján (most az kedd volt) mindig 7 órára kell menni, mert megbeszélést tartunk, ahol mindenkinek ott a helye. Szóval egyből befigyelt a 9 óra. Nem kívánom senkinek azt az érzést, ami az első megbeszélésen elfogott. Alig értettem valamit az egészből. A cég faipari vállalkozás (mezőgazdasági és vegyipari után teljesen időszerű volt), úgyhogy elsőször magyarul is meg kell tanulnom egy csomó mindent. Nem semmi, én nem is gondoltam, hogy ennyi magyar szó létezik, amit soha nem hallottam és nem ismertem.

Első napon rögtön megismertettek a készletes programmal, élesben is, hát nyeltem nagyokat, mikor rontom el. De eddig nem derült ki, hogy bármit elszúrtam volna. Felhívtam egy pasast is Romániában (gondoltam a drága külhonban élő olvasóimra, hogy ők biztos ügyesebbek lennének) hogy már nem kell az áruja, amit amúgy sem szállít, utalja vissza a pénzünket, de iziben. Kíváncsi vagyok, megteszi e....

Ma nyugisabb napom volt, svéd fűrészüzemeket kutattam, beszállítókat keresünk ezerrel. Úgyhogy ha tudtok nekünk szállítani brikettet, borovi fenyőt és mindenféle ilyesmit, köthetünk üzletet. Hajópadló kellene leginkább, Finnországból lehetőleg, kiváló minőség. Svéd padló is jöhet. 

Kellemetlen, hogy nincs egy szál kolleganőm sem. Csak csupa pasas. Azok is legalább 10 évvel fiatalabbak nálam, de inkább 20. Leszámítva a főnököt, mert az korombeli. Biztos a felesége célzott rá, hogy fiatal pipit ne hozzon a céghez, csak valami korosabb tehenet. A srácokkal egyébként nincs baj, aranyosak és kedvesek, de érzem a generációs különbséget, na. Ha balra nézek a laptopomtól, az ügyvezető figyel, úgyhogy ennyit a munkaidőben történő blogolásról és a rádió hallgatásról. Igaz, annak idején az első fél évben a régi helyemen sem mertem meg sem nyitni a blogot, hehe. Viszont mivel van wifi és még a kódhoz is hozzáfértem, a telóm fenn van a facebook-on, úgyhogy ha anyatársaim üzenni szeretnének, hogy bakker, váratlan matek doga jön holnap, fedezékbe vagy ilyesmi, akkor képben vagyok. 

Mit mondhatnék még?

Négy óra 10 perckor lelépek, ha kerékpárral vagyok. Mondanom sem kell, mindenki más marad....Ha rossz az idő, akkor buszra pattanok, ott tesz le a cég előtt reggel és fél ötkor rak le az ovi előtt visszafelé. Hát hirtelen ennyi, most megyek, mert a holnapi táncgálára még össze kell szedni Réka cuccát és még fogalmam sincs, hogy mi hol van. Vasalt ruhák között, a szekrényben vagy ismeretlen helyen tartózkodik valami rejtélynél fogva.

Ma hatra estünk haza Zalánnal. Mire elhoztam az oviban, befizettük a tábort és még be is vásároltunk, addigra ennyi lett az idő. Holnap tagozatos doga, SEMMIT nem tanultunk rá már ma, a német szavakat átnéztük....ennyi. Lesz, ami lesz, nincs energiám ezen rágódni, várhatóan úgyis bekerül a tagozatra, bár sajnos nem az élmezőnyben....De ezt senki nem nézi, sorrend sincs, csak hogy ki került be és ki nem. Úgyhogy mit vergődöm annyit? 

Amit valamikor a sovány kis szendvicsem nyammogása alatt pötyögtem be a blogba, meghagyom:

Zalán mondta :

- Anya, gyere értem ebéd után!

- Sajnos nem tudok,tudod, dolgozom.

- Jó, akkor vegyél ki szabit!!

És hát igen, a gyerekek visszaszoktak az ágyunkba, mindketten, de gondolom, ez is átmeneti, majd megszokják, mint mindent. Holnap már csütörtök és én nagyon várom a péntek délutánt. Már csak azért is, mert szombaton ünnepeljük Zalán hatodik szülinapját. Ami egyébként ma van !!!! Úgyhogy Isten éltesse sokáig az én drága, csodálatos, szerelmetes fiamat. Azt, aki ma így szólt a nővérére, amikor váratlanul rányitott a hálóba:

"B...meg, Réka, úgy megijesztettél!".....HONNAN VESZI???? Aki már hat éves és meg sem áll a növésben és okosodásban (szerencsére). Isten éltessen sokáig, boldog szülinapot, Zalán! 

Ez most lehet, elég szédült bejegyzésre sikeredett, de nekikezdtem már párszor.