Engem ne kérdezzetek!

Ha most azt kérdezné valaki tőlem, hogy mondjak egy példát arra, miben és mennyire különböznek a gyerekeim, hálás lennék Zalánnak. Ilyen szempontból tegnap nagyon a "kezem alá dolgozott". Történt ugyanis, hogy tegnap délután viszonylag későn estünk haza a suli-ovi állomáshelyeinkről. Begyűjtöttem a gyerekeket, plusz Réka vidáman csicseregte, hogy nincs házi, így hát elvoltam a kis világomban itthon. Szomszédnéni feljött, vele beszélgettem, elintéztem egy telefont...És már hat óra körül járt az idő, amikor ráébredtem, hogy se környezet házi, se tanulás, se német szavak, semmi. Úgyhogy amolyan kapkodósan láttunk neki a dolgoknak. Közben Zalán 10 percenként nyafogott, hogy éhes, éhes....brühühö éééheees....

Evett banánt, talált diót, de fél hétkor vacsorába csaptunk, nehogy éhen haljon . És mi történt? Mi szokott ilyenkor történni? Hogy végigdumálja a vacsorát, be nem áll a szája, levegőt alig kap, ám a paprikás csirke nem fogyott a tányérjáról. Céklát kért hozzá, azon nyammogott. Ilyenkor viszont nem jár desszert (aznap vanília puding, jóféle), még mit nem! Zalán ultimátumot kapott, hogy ha legalább a csirkét betermeli, elfelejtem a tésztát és kaphat nasit. Térültünk fordultunk, egyik kezemben a német lap, másikban a környezet házi, amikor Zalán közli, hogy kéri jussát, ama hűtött édességet a frigóból. Merthogy, igen, jelenti tisztelettel, elfogyott a husi. Az lehetetlen, alig tettem le a fenekem a kanapéra, a szája üres, kuka üres...Hopp, ott figyel a többi csirke között az övé is a tűzhelyen, a tálban. Hát nem visszakanalazta????? Persze tagadta, soha be nem ismerte volna, ám én sem most jöttem le a felvédőről.

Ilyesmi Rékának, a patyolattiszta lelkével soha elő nem fordulhatott volna. Semmi trükk, semmi kópéság. Persze nem mondom, hogy ezzel probléma lenne. A találékonyság, agyafurtság bizonyos szinten jó tulajdonság. Csak hát kicsit gáz, ha kis túlzással azt sem hihetem el, amit kérdez Zalánom. Mindig is bírtam Rékában, hogy 100%-ban támaszkodhatom a szavára. Hát na, egyik ilyen, másik olyan, így szép és kerek a világ.

Tegnap óta kerékpárral járunk oviba, ez egy nagy változás a kis életünkben. Én viszem suliba, oviba mindkettő gyerkőcöt. Tibit 3. napja nem láttam, tisztára olyan, mintha egyedül nevelném a gyerekeket. Akkor jön, amikor már alszunk (én is) és akkor megy, amikor még alszunk (én is). Reggel Réka már nyafizott, hogy hol van apa. Azok a fránya elvonási tünetek!  

Zalán életében először ma baseball sapkában ment oviba. Talán ebben része van annak, hogy cimboráján is ilyen sapka virított tegnap.

Elkészültek az anyák napi ovis fotók, Zalán egyiken sem mosolyog, azt nem lehet ráfogni, de mégsem rossz képek. És olyan szép a háttér (régi bőröndök és macik csinosan elrendezve) hogy nem tudtam nem rendelni. Csíkos hosszú ujjú felsőban van és farmer térdnadrágban. Fotózás után rákérdezett a dadus néni, hogy tényleg ezt szántam "csini ruhának"? Hát ezt. Valami gond van vele? Inge is van, nem mondom, de szerintem nagyon helyes a bőröndös, macis enteriőrben. Egyébként is, olyan gyönyörű, hogy egy kukás zsákban is cuki lenne. Mert elfogult vagyok, mint állat. 

A nap meglepetése, hogy jövő szerdán sztrájk lesz a suliban, úgyhogy nem lesz tanítás. Ügyelet van, tanítás nincs. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből. 

Jaj, annyira ciki, ezt még muszáj elmesélnem. Valahányszor megállít valaki, hogy útbaigazítást kérjen, komoly koncentrációra van szükségem, hogy tudjak segíteni érdemben. Mert az általában maguktól is tudják, hogy teszem azt a Meder utca vagy a Toldi itt van a környéken, node PONTOSAN hol? És ebben igen gyengécske vagyok. Tegnap kipattant egy úr az utcánkban a verdájából és megrohamozott, hogy hol a bánatban van a Vak Bottyán utca. Mire azt feleltem, hogy hát amerre ő tart, arról is meg lehet közelíteni, csak hát zsákutca, úgyhogy inkább menjen a másik irányba, szóval mi utcánk, sarkon balra, első utca balra. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Mint én.... De mire rájöttem, az úr már elporzott. A kegyelemdöfést Réka adta meg, aki odavetette lazán, hogy nem is az első utca, mert az a Toldi....a második, anya! Kész voltam, összeomlottam ott helyben. Azt kellene mondanom, amikor bárki megállít, bocs, nem tudom, nem vagyok idevalósi.....