Hello, július!

No ez a félév is eltelt. Zalán, aki sikeresem megúszta a torokgyulladást antibiotikum nélkül, immáron apukájával "nyaral", azaz nincs több ovi tényleg. Én riasztóan soványnak találom, bár egy hónapja látta a védőnő és ő nem gondolta így. Viszont ő nem látja, ahogy alszik egy szál kisgatyában, minden bordáját meg lehet számolni, gerincének gyöngyöcskéi is követhetők a bőrén át és a medencéjének lapátját sem rejti el husi. Most ebben a nyavalyában, amikor húslevesen tengődött vagy 4 napig, nyilván nem hízott semmit, sőt, de oda kell figyelni a pasira. Lehet, hogy megpróbálom a Béres cseppet, hátha attól az étvágya is nőne, bár azzal nagy gond egyébként nincs. Válogatós, nem mondom, pl. csak a friss, főtt kajára vevő bizonyos ételeknél. A rakott kelből tegnap este már nem evett....hot dogot kellett eszkábálnom, amiből benyomott egyet. (Én meg hármat, jellemző....)

 

Rékus lassan csokoládébarnára sül, pedig még nem is voltunk nyaralni. A haja olyan "ombrés", természetes úton. Pont tegnap figyeltem, ahogy kártyáztunk, hogy a haja vége lassan teljesen szőkébe fordul, a feje tetején pedig sötét....Hajvágásról hallani sem akar, soha nem volt még ilyen hosszú frizurája. Az arcocskája is sötét barackszín (ha van ilyen), szóval barna, majd' kicsattan az egészségtől. És ha rá gondolok, olyan formában jelenik meg előttem, hogy minden foga villan,  éppen nevet. Egyébként ő is "szúnyog", szívesen rápakolnék 2 kilót a feleslegemből. Zalánra ugyanennyit és mindenki boldog lenne. :)

 

A tábor szép és jó, bár András bácsi hajtja őket (gondoltam, hogy itt aztán nem lesz DVD-zés), Réka jól érzi magát a Rákóczis közösségben, bár akár hatodikosok is megfordulnak a bandában. Azt hiszem, 27-en vannak összesen. Mint a legtöbb tábor, ez is strandbe torkollik ebéd után és még a héten jó idő is van rájuk. Az edzéstől, a melegtől, a strandtól vagy így együtt mindentől délutánra hulla a Réka, gondoskodtam is róla, hogy este 9-kor villanyoltás legyen. Ez nálunk nem megy máshogy, csak ha én is velük fekszem le, amíg elalszanak...hát kiskorukban nem így altattam őket, ideje most ezt is kipróbálni, világos! Aztán mikor Tibi hazaér 10 körül, akkor feltápászkodom...

 

A nyári szünet előnye, hogy nincs reggel kapkodás és rohanás, kevesebb dolgot kell észben tartani, délután nem kell a gyerekek után rohanni (legalábbis nekem), viszont kevesebbet is látom őket. Tibi általában csak este hozza őket haza, van, hogy 8 órakor és nekem így nagyon hiányoznak. Remélem, rászokik, hogy legkésőbb 6-kor haza fuvarozza őket, ő is nyugodtabban tud dolgozni. Nekem így több idő jut ügyeket intézni, szalagálni, vásárolni...dolgozni, akár....de mindebből csak annyi marad a végén, hogy hol vannak már, hiányoznak.

 

Este sokat csicseregnek, ahogy szoktak, egymás szavába vágva, mi volt a táborban, mi volt apánál, ki mit ebédelt és ki kivel találkozott....anya, most már nézhetünk egy kis mesét? - ez szokta jelezni, hogy a beszámolóknak egy időre vége. Hát persze, drága kicsikéim. Este meseolvasás jön, most szüneteltetjük a Rumini sorozatot, mert nincs meg a következő kötet, ellenben van Annie Schmidt "Oti megmenti a papáját" (nagyon szeretjük ezt a holland szerzőpárost is), ezt szerintem kb. kiolvassuk a héten. Zalánt nem izgatják a mesék, neki csak az a jó, amit én találok ki. Most a "Tibi mesék"korszaka van, ezt csakis villanyoltás után, a vaksötétben, saját kútfőből lehet előadni. Ezt viszont imádja. Csillog a szeme (abból gondolom, hogy amikor még világosban is mesélhettem, akkor csillogott) és csüng minden szavamon. Persze nagy mesékre nem kell gondolni, egyszer majd leírok egyet....

 

Üdv, július! Remélem csodaszép nyári hónapot hozol, szabadsággal, nyaralással, gondtalansággal és minden egyéb jóval.