Hogy is telt?

Hogyan is telt a negyvenedik? (Úristen, nem is! Biztos csak a harmincadik volt! Tuti!) 

Ugye azt már meséltem, hogy pénteken este indítottam az egyszemélyes bulit a könyvvel és a ciderrel...No, szombaton hajnalban  - vagy kora reggel, nézőpont kérdése, de hétvégén inkább hajnal -  Zalán riadóztatott bennünket. Torkaszakadtából ordított, hogy neki fáj a torka, fáj és fááááj....mire fél kómában előhoztam neki a nurofent, annyira már nem érdekelte a dolog, békésen szundított tovább a másik oldalára fordulva. Bámulatos, milyen villámgyorsan hat ez a cucc, nem? Én viszont nem tudtam visszaaludni, úgyhogy pakolásztam, rendezkedtem. 

Délelőtt sógorasszonnyal elmentünk fürdőruhát venni, merthogy az nekem nem nagyon van. Ami mégis, legalább 15 éves, így ez praktikus szülinapi ajándéknak tűnt. A boltba érkeztünkkor egy libát szolgált ki az eladó (nem olyan fehér, pihés állatot, emberfélét). Menyasszony volt az istenadta, őszinte részvétem a vőlegénynek. A leányzó (még az) fél napra beköltözött egy egyetlen próbafülkébe. Először fürdőruhát próbált, merthogy a nászútra az fontos, aztán mást is akart, nem zavarta, hogy mi várakozunk. Olyan kedvem lett volna neki mondani, hogy majd lesz egy olyan nap, ami csak a tiéd és rólad szól, bébi, de az még NEM a mai. Addig is tengeti magát egy pár ember a városban és a Föld nevű bolygón, akinek vannak saját önző céljai. 

Felpróbáltam néhány bikinit, hát borzalmasan néztem ki bennük. Komolyan mondom, hirtelen sírni tudtam volna. Azok a fények, az a nagy tükör, az a szűk hely, kegyetlen egy nézőpont. Minden hiba premier plánban. Mellem az sincs, viszont hátsófelem, aaaz erős. Recegős háj, fakó bőr...nem is részletezem. Az eladó, kérdésemre, hogy milyen méretem lehet nekem az általa árult termékekből, habozás nélkül rávágta, hogy XL. XL!!!!!!!!!!! Én nem tudom, van rajtam némi felesleg, nem azt mondom, most 1-2 kg vissza is jött, de azért azt nem mondanám, hogy kövér vagyok. Mit hordanak akkor a kövér nők? Vagy azok ne járjanak menő bikiniben? Legjobb ha nem is vetkőznek le odáig? Komolyan, nem értem. 

Amíg két bikini között vacilláltam, az eladó megforgatta a tengelye körül párszor a szemeit, mert ÉN egy mérettel nagyobbat merészeltem kérni...hát látszott, hogy nem vagyok törzsvásárló. Bezzeg menyasszonyka otthagyott 40 000 Ft-ot sebtében, mert elhajítani való harisnyatartóra is rábeszélték. Hangsúlyozta is, hogy visszajön még, mert piros bugyi és piros melltartó és pirosistennyila is kell.... már a nyelvemen volt, hogy aranyoskám, fogadd meg egy negyvenéves nő tanácsát, NEM ezen fog múlni a sikeres és boldog házasság. Persze igazságtalan vagyok, nem mindenki esküvője olyan minimalista, mint a miénk volt. 

Itthon aztán, ahol kevesebb az öltözőtükör és barátságosabbak a fények, már egész csinoskának találtam magam az új bikinimben. Ez egyébként maximálisan a bikini érdeme, nekem legalább 5 kiló minuszt illene felmutatnom, bikiniben nézve a 10 oldana meg minden gondot. Este átjöttek sógornőék köszönteni, volt torta, sajtos süti és sok sok sok bor. És Jéger. És tojáslikőr, bár azt csak másnap találtam a hűtőben. Megfeledkeztem róla. Volt bennem valami különös késztetés, hogy INNI, INNI, INNI...nem mintha alkoholista hajlamot vélnék felfedezni magamban, inkább ennyi jelét adtam a hitetlenségemnek, hogy negyven lettem.  Hát totális döbbenet, hogy már kétszer húsz évet leértem.

Ma felköszöntöttek a kollegáim is, egyikük hozzám csapta az ajándékot, hogy Isten éltessen, boldog negyvenediket, nehogy már csak ő vénüljön! 

Részleteket olvashattatok szülinapom históriájából. Nem teljes a kép, csak közben szerintem megszült a rakottkel....Nem megszült, megsült..jellemző!

Ui: Egyik kedves drága ismerősöm kérdezte, hogy mi újság VELEM. Azt válaszoltam neki, hogy semmi...de aki megkérdezi, hány éves is vagyok, azt egyelőre szájon vágom. :)