Visszatekintés 2014 - Március

Márciusban új feladatokat kaptam a cégnél, a mostaninak a töredékét, mégis valahogy frankón kitöltöttem a nyolc órás munkakörömet....Lassan összemelegedtem a csajokkal, megszerettem őket kezdtem magam egyre jobban érezni a bőrömben. Már láttam, hogy van élet gyes után is. :)

Réka akkoriban ugye nagycsoportos volt (hihetetlen, de ovis is volt valamikor!!!) és a nevtanba járt tehetséggondozás címén foglalkozásra egy bizonyos I. nénihez. A tehetségével szerintem sokat nem foglalkoztak, viszont Réka szeretett oda járni, sokat kreatívkodtak pl, szóval kárára nem vált. Tibi fuvarozta, sokszor elkéstek, illetve egyszer 45 perc késéssel rontott be a nevtanba. Sosem tudta jóvá tenni I. néninél eme szarvashibáját....Az úszást sem hagytuk abba, kitartóan jártunk a Dundikába ( a lányok így hívták azt a sátrat, amit a medencék fölé húznak ősz és tavasz között.) 

Zalán óvónénijeivel is találkoztam márciusban, leültünk az öltözőben egy kisasztal egyik és másik oldalán. Nagyon kedvesek voltak, dicsérték Zalánt....illetve ott és ekkor elárulták, hogy Zalán nem szól hozzájuk. Egy büdös szót sem. Egyáltalán. Hupszi, meglepődtem. 5 hónapja járt akkor oviba. Jelzem, most, 10  hónappal később sem sokkal bőbeszédűbb a helyzet. 

Márciusban utaztunk el pár napra Egerbe kiccsaládi-naccsaládi szinten. Szép volt, jó volt. Nem is értem, miért nem mentünk még vissza??? Vagy valahova!

Márciusban beadtam az igényfelmérő papírt az oviban, hogy melyik suliba íratnám Rékát. Akkor már biztos volt, kb. 99%, hogy Rákóczis lesz. Nem tudom, mit szólt volna márciusi önmagam, ha a jövőbe lát és  megismeri az Első Bé etnikai összetételét pontos számadatokban....

Közben megy az X Faktor döntője - ez már a jelen, 2014. december. Hajráááá, Juliiii!