Rendkívüli

 

 

Hétfőn délután orvul megközelílett az egyik Óvó néni. Rossz passzban talált, mert akkor már megjártam az ovi-suli, suli-ovi távolságot és még mindig nem volt otthon kenyér, házifeladat megoldás és áttekintés valahol a távolabbi jövőben figyelt..... Ráadásul a termó pulcsimra rákaptam a fekete dzsekimet, fütyülve arra, hogy erre a hétre visszatér az ősz (vagy a tavasz jelentkezik, ki tudja....). Magyarán izzadtam mint a ló az ovi mediterrán hőmérsékletében. Plusz a gyerekek már előfutottak a tornáról, szóval minden négyzetméteren állt legalább 2-3 ember (de ötnek éreztem), amit már alapból utálok. Egyetlen dologra vágytam röviden és tömören: INNEN KI!

 

Szóval megszólított az óvó néni, hogy izé, szerdán szülői értekezlet lesz, melyre szeretettel várnak engem is. Előjött belőlem a tanult értelmiségi és mielőbb elharaptam volna a mondandóm, finoman felcsattantam.

- Már megint?? - kérdésem nem volt teljesen alaptalan, pár hete annak, hogy NEM mentem el a szülői értekezletre és ahogy a dolgok állnak, ez új szokásommá fog válni az ovit illetően. Most nem emlékszem, hogy ezt itt kifejtettem e avagy csak akartam, szóval maradjunk ennyiben.

- Igen, de ez most rendkívüli.

- Hát.... - baromira nem volt kedvem. Tibinek határidős munkája van, valami cuki kis multinál, Rékával mi lesz, kedvem semmi.

- Fontos lenne, merthogy.... - homályba vész, hogy mi volt a folytatás, az biztos, hogy én ezt mondtam.

- Háááát....tudod mit? Beleegyezek mindenbe, támogatok mindent, kifizetek bármit, de ha nem muszáj, inkább nem jönnénk. - szólt belőlem a nem éppen minta anya, mert az minden szülőin ott feszít...de már nem érdekel. Óvó néni azonban még egy lépéssel közelebb lépett és kibökte, hogy dehát nagyon fontos lenne, minden gyerkőctől várnak legalább egy felmenőt, merthogy változások lesznek a csoportban. CSOPORTVÁLTOZÁS?? Na erre már felkaptam a fejem. Azon kaptam magam, hogy megígérem buzgón, hogy itt leszek szerdán fél ötkor, ahogy kell. Többet sajnos nem árulhatott el, mert a dolog bizalmas. Vagymi. Majd az értekezleten.

 

Azóta is azon tanakodok, hogy mi a bánaton tudnak változtatni. Csoportösszetételre gondolok első sorban, lehet, hogy kialakítanak egy "négy éves" csoportot, akik négy évre maradnak koruknál fogva és lesz kettő "három éves". Habár ezt megtehették volna annak idején kiscsoportban is, szóval nem is értem.....

 

Ami aggaszt, hogy írtam még aznap este J.-nek, aki dadus ugyanebben az oviban és bár fenn volt ama közösségi oldalon többször is, határozottan ignorálta soraim, kérdéseim. Azt sem mondta, fapapucs. Pedig hát rokonok volnánk szegről végről....Szóval valami itt nekem bűzlik. Aztán lehet, hogy valami totálisan banális ügy lesz, be kell fogadni egy autista, hátrányos helyzetű, mozgássérült gyerkőcöt, integrálnak egyet rajtunk....csak azon meg mit kell megbeszélni? Integráljanak, kész, passz, jó munkát kívánok hozzá. Így is van/volt két értelmileg nem egészen egészséges kisfiú, amennyire tudom, nem forgatták fel a csoport életét. És egyébként is. Rékának volt egy papíron teljesen normális csoporttársa, aki istenemre, nem normális. Hát na.

 

Azon is gondolkodtam, mi van, ha az óvó nénik változnának.....Na most Zalán egyikükhöz sem szól egy szónál többet, szóval sok vesztenivalónk elvileg nincs. Viszont ő már megszokta őket és ragaszkodik hozzájuk. Azt sem szeretném, ha a nagy nehezen kialakult gyöngécske baráti kapcsolatait szétszakítanák egy csoportváltással. Mert ha megkérdeznek, teszem azt, csak elméleti síkon, hat éves és három hónapos Zalánt én nem látom iskolában, tehát az én terveim szerint négy évig koptatja ezt az ovit.

 

Nohát mindenre fény derül ma fél ötkor. Van ám izgalom az anyukák és apukák részéről.