A fátyol lehullik

Fél ötkor kb. 20 ideges szülő kuporgott a kisszékeken a Napraforgó csoportban. Az óvó nénik kiöltözve, csinosan szaladgáltak fel és alá és valami titokzatos vendéget vártak. Nem sokkal később (dramaturgiailag ez fontos) kiderült, hogy a főfőfőfőnökük érkezik vendégségbe, hogy a szükséges bejelentést megtegye. Ezt minél többször szajkózták, úgy lettem én egyre idegesebb. Mi a fene van már? Az óvónénik nem tűntek búbánatosnak, de valahogy felhőtlenül vidámnak sem, tehát hogy milliós nagyságrendű támogatást kap a csoportunk/ovink/az intézmény, valahogy nem tudtam elhinni. Valaki felvetette mellettem, hogy egyházi ovi lesz az ovi...meg hogy összevonnak két csoportot és szétszedik háromba. (MIVAN??!) Valami másról lehet itt szó...

Az intézményvezető asszony fura egy figura. Valamit eldöntöttek a fejünk felett 100% biztonsággal, valamiben konszenzusra jutottak, majd ő összehívta a szülőket, hogy ezt a döntést, a megmásíthatatlant átbeszéljük. Mi több, személyesen ő akarta elújságolni a hírt. Korábban sem volt nekem szimpatikus, mert amióta ő a főnök, esik a színvonal, mint kavics a kútban....most tovább romlott a tetszés indexe. Olyan feleslegesnek éreztem az egészet, mint amikor mosdatjuk a szerencsent...

Nem táncolt az idegeinket, már az első mondatával elárulta, hogy személyi változások lesznek, A. óvó nénit másik oviba vezényli, rögtön annak az élére. Helyére jön ugyanabból az oviból egy idősebb óvó néni (persze kvalitásait az egekig magasztalták...kíváncsi leszek).

Volt EGY nagy pillanat, amikor az igazgatóasszony arra kért bennünket, hogy mondjuk el a véleményünket, osszuk meg érzéseinket, öntjük ki a szívünket a változással kapcsolatban. Beállt egy kis csönd, majd az egyik anyuka annyit mondott, hogy mégis minek, teljesen felesleges, ha már minden eldőlt egyébként is. Teljesen igaza volt, abszolút fején találta a szöget. Úgyhogy néhány levezető mondat után mindenki ment haza békével. 

Igazából vegyes érzéseim vannak. Annak idején pont Ani miatt választottam Zalánnak ezt a csoportot. Terveim maximálisan nem váltak valóra, hiszen ahogy Rékáék, ők sem tanulnak érdemben semmit. Verset vagy mondókát....nagyon ritkán. Az igaz, hogy nagyon sokat kreatívkodnak, mindig benne vannak egy projektben, megy a gyűjtőmunka és A. igazán lelkes és kedves óvó néni volt. Engem mondjuk nem biztos, hogy a kedvenc anyukái között tart számon, de ez már más lapra tartozik. Szerintem én soha nem leszek a pedagógusok kedvence. Egyrészt mert nem nyalok annyit, másrészt mert mindig van véleményem....illetve szoktam kérdezni, amit olykor számonkérésnek érthetnek. Mert valamilyen szinte az is. 

Egyfelől tehát sajnálom, hogy elmegy A. néni, és ezzel megbomlik egy bő évtizede jól működő óvó néni duó. Másrészt meg, ha akar, hagy menjen. Nyilván neki ez karrierileg fontos lépés, ezt nem is tagadta egyébként. Nem voltak könnyei, mosolygott, mint a vadalma. Kinevezték tagóvoda vezetőnek. Erre vágyott évek óta, gondolom, ha már igazgatóhelyettesként lehúzott pár évet. És hát....él bennem a remény, hogy olyan utóda lesz, aki talán szóra bírja az én Zalánomat, aki határozottan NEM beszél azzal, akinek a homlokára az ÓVÓ NŐ felirat van vésve. Szoronghatok is ugyanakkor azon, hogy mindazt ,ami talán felépült Anival (kérdés, hogy mi és mennyi) most romba dől és az utód (aki az Ildikó névre hallgat) vajon mennyi idő alatt tudja újra építeni? Alapvetően bizakodó vagyok, hogy nem egy vén házisárkány, kiégett matróna érkezik közénk....

17-e ovi nélküli munkanap, úgyhogy 18-tól kezd az új óvó néni. Addig is be-bejár a csoportba és ismerkedik az ovival magával (nehogy eltévedjen első nap, ölég nagy hodály) illetve mire élesben rábíznak 25 gyerkőcöt, addigra ne szólítsa Sankót Máténak vagy Annát Zselykének. 

Hát szóval éljen, Ani néni, éljen Ildi néni!