Olyan jó....

Egy lélegzetvételnyi idő. Újra visszalassult minden itt a nagy nyárban, mint a "régi szép időkben....". Persze átmenetileg. Nem tudom, elmondani, mennyire jó itthon. Nagyon-nagyon. Istenem, iszom is magamba az érzést, hogy ha majd nagyon törődött és hulla leszek, erre emlékezzek. Persze tévedés ne essék, a táppénz nem egyenlő a Paradicsommal, a legjobb az lenne, ha erről a csuklótörésről kiderülne, hogy mindössze valami rémálom a részemről. Soha meg sem történt. De erről már lemaradtunk, párszor felébredtem azóta, Réka karját mindig gipszben találom. 

Doktornéninél elintéztem tegnap a táppénzes papírt, semmi különöset nem mondott, elolvasta a kórházi papírokat. Szerinte szeptemberre teljesen oké lesz Réka csuklója, semmi gondja nem lesz miatta az iskolában. Azt mondta, újabban az a tendencia, hogy inkább hamarabb leveszik a gipszet, akár 4 hétre is, de 5 hét (1+4) az általános ilyen törés esetén. Kb. De majd látja a röntgenen az orvos, hogy mi a helyzet a csontokkal. Hazafelé hoztam egy nagy adag fagyit a cukrászdából és három habos islert, mert már csorgott a nyálam utána. Cserében nem vacsoráztam, de így is megérte. (Persze nem mind a hármat én ettem meg, nekem egy jutott. :)) 

Tegnap cseresznyéztünk anyuéknál, hatalmas volt a hőség (nekem, 34 fok), majd' leszédültem a cseresznyefáról...Később bevásároltunk, fagyiztunk, majd kutyáztunk anyósoméknál. Még előző nap M. mamát is beavattuk, eddig neki nem árultuk el, mi érte Rékát, így nem kapott szívinfarktust, amikor kiszállt a kocsiból Réka, talpig hónaljig gipszben. Jól viseli egyébként, mármint ezt a gipszes létet, néha el is ámulok, hogy milyen tökös csaj is ő. Nem nyüszít, max. ha eszébe jut, hogy nem mehet úszni. Ekkor hamar megvigasztalom, hogy majd Gyuri bácsihoz visszamehet, ha leveszik a gipszet és engedik a dokibácsik. Ugyan elköszöntünk, úgy gondoltuk, lezárult egy korszak, meg minden, de írtam neki, mi történt és hogy hamarabb találkozunk, mint gondolná...(Zalánt akkor vállalja majd el, ha leér a lába a medencében. Nagy kaland lesz, mert őkelme nem akar úszni tanulni, vagy legalábbis azt mondja....)

M. mamánál a kiskutya állt a középpontban az ő gombszemeivel. A kis pumi Sziszi névre hallgat és nagyon aranyos, 10 hetes kölyök. Imádnivaló. Megszülettek a kismalacok és kikeltek a kiskacsák, gyöngyik is, a gyerekek nagyon lelkesek voltak. A kiscicákat még nem vezette elő az anyjuk, gondolom, após pajti egy vödör segítségével túl gyakran születésszabályoz, az anyacica talán haza sem meri hozni a piciket.....

Ma pedig Pünkösd vasárnap van. Semmi különös tervem nincs. Az elmúlt napokban ablakot mostam, függönyöket cseréltem, végre valahára kisuvickoltam a vitrint, ami már karácsonykor is elmaradt (!!!!!), így ebből a szempontból nagyon elégedett vagyok magammal. 

Réka sokat pihen (egyre kevesebbet a baleset óta), korlátlan tablet használatot kapott, amivel ugyan visszaél, de akkor legalább nyugton van és pihen. Az ujjait már nagyon jól tudja mozgatni a keddhez képest, mondjuk, nyírom is, mint a répát, hogy tornáztassa, kinyújt, ökölbeszorít, kinyújt. Az orvosok azt mondták, fontos, hogy tornáztassa. Ami szokatlan, hogy sok tejet iszik, húst is csipeget, kap sok mákostésztát, szezámmagot, diót, mogyorót és sajtot, hogy gyógyuljon illetve D vitamint is adagolok neki, hogy könnyebben beépüljön, aminek be kell. 

Hát ez a helyzet minálunk mostanság....