Hétfő reggeli kutyafutta bejegyzés

Azt sem tudom hirtelen, miről írjak. Annyi minden történt mostanában, szerintem fele sem fog most az eszembe jutni. Klassz hétvégénk volt, bár a szombat inkább idegbajos. Tiborom illetett pár megjegyzéssel, ami némiképpen, valahogy eljutott a szívemig és öléggé fájt. Pl. hogy eladtam magam (elmentem dolgozni), én nem hozok haza pénzt (érdemi mennyiségűt) csak ő...neki sem segít senki, hát ő sem tud nekem, szóval vigyem a munkát plusz a két gyereket, plusz segítek be neki, majd akkor ő is odafigyel az én szabadidős igényeimre...Hiába, feszült idegzettel, feszült tempóban élünk. Nagyon nem akartam ezt, de ahogy visszamentem dolgozni óhatatlanul ez lett a vége. Én is sokszor kimondok olyasmit, amit 3 hónapja még magamban tartottam volna, most jóval hamarabb szakad a cérna, emelem fel a hangok, alkotok elhamarkodott ítéletet. Általában pedig úgy van nálunk a párkapcsolat mindennapjaiban, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten....Amint én szelídülök, hisztis énem hátrább szorítom, Tibiből is finomabb pasas lesz. Vagyis férj....

Hetek óta böngészem az apróhirdetéseket 12-es kisbicikli ügyében. Zalán már nagyon szeretne kerékpározni, úgy vettem észre, a tanuló bicili "kevés" neki, nagyfiúsabbra vágyik. Viszont Réka 16-osa még nagy a termetéhez, nem ér le a lába sem, túl nehéz az egész bringa. Újat nem szerettem volna venni, talán egyetlen szezonra....Úgyhogy kerestem használtat és harmad, fél áron az újhoz képest beszereztünk egy kisbicót neki. Tegnap el is hoztuk, néhány utcával arrébb lakott azelőtt. Íme:

Nagyon jó állapotban van (remélem, rejtett hiba nem derül ki), van rajta persze néhány sérülés, apróbb, de összességében szuper kis járgány. Elvileg szülinapjára kapta, de persze tegnap le sem akar róla szállni. Csak azért tudtuk levarázsolni róla, mert Kecskeméten jártunk a Vadasparkban tegnap, utána pedig még játszóházaztunk is, szóval bőven volt egyéb program.

Réka és a bárány

Engedély a fotózáshoz? Van??

Elnéztem RékaCicát egyébként egész nap, főleg hátulról láttam, folyton rohant valahová....Hát nagylány már. Az alakja is, ahogy lép, mozog, gesztikulál, ahogy kinéz...Nem csoda, hogy ősszel suliba megy.

Apropó iskola. Csütörtökön megkérdeztem az óvónénit, hogy nem adná e ide az iratkozáshoz szükséges ovis papírt (hogy iskolaérett a csaj). E. azt felelte, hogy majd holnap, mert alá kell írni, nemtomén...Gyanakodtam, hogy nem kellene belemennem, de mindegy. Másnap, pénteken megyek az oviba a gyerekekért, sehol az óvónéni, a helyettesének fogalma nem volt, hol bujkál Réka eme papírja. Pipa voltam nagyon, de oké, majd hétfő reggel. Erre ma 9-re bebattyogunk az oviba, ma délelőtt sincs óvónő, majd legyek szíves megkeresni a délutános óvónőt, aki 11-től van "szolgálatban"...Hát elnyomtam jópár szitok szót a bajszom alatt, bevallom....Miért nem lehet kiadni azt a nyavalyás papírt időben? Persze az az én úri huncutságom, hogy már első nap délelőtt be szeretném íratni a gyerekem az iskolába, mikor még szerda 17.59-kor is megtehetném....Pfuj, édesanya!

Ezért ülök itthon és várom a 11 órát, hogy a kezembe nyomják végre a hiányzó papírost és mehessek végre vissza a munkahelyemre. Ugyan az egész napot kivettem, de holnap elvileg sürgős szállítmányt indítunk, így be kellene mennem. 

Más téma. Íróasztal témában is elkezdtem a kutakodást. Eleinte úgy gondoltam, elsősnek még nincs szüksége íróasztalra, de rájöttem, hogy fog itthon is gyakorolni, szorgalmi feladatot, uram bocsá, házit írni, úgyhogy jobb lesz, ha saját kis asztalkája lesz. A gyerekeknek Leksvik bútoraik vannak, Ikeások, ami azért gáz, mert már nem igazán gyártanak hozzá semmit. Használtan találtam pár íróasztalt, szép állapotút, most pont azon morfondírozunk, hogy érdemes e ilyet venni vagy inkább vadi újat dupla áron....Meglátjuk. Ő a kiszemelt: