Beírattatott!

Az iskola maga még nem egy nyitott könyv előttem, bár a földszinten 3-4 teremben már megfordultam. Most viszont az emeletre irányított a portás néni, balra, az utolsó ajtó. Az ovi épülete L alakú (vagy T), kétszer is balra kellett fordulnom a lépcsőtől, mire eljutottam a titkárságig, az igazgatói irodáig. A folyosók csöndesek voltak, éppen óra folyt mindenütt. Ahogy a titkárság előtti székek egyikén helyet foglaltam, egy angol óráról szűrődött ki némi hallás utáni értés...

Egy apuka benn iratkozott éppen (sose' láttam, ezt nyugtáztam, ahogy távozott), előttem egy ismerős apuka ácsorgott, akinek a nagyobbik leánykájával egy csoportba járt az első oviban Réci. Ennyien voltunk. A titkárságról a fekete hajú hölgyike, aki a kedves szülőket koordinálta (bevezette az igazgató bácsihoz, kitöltette a nyomtatványokat) azt mesélte, hogy reggel volt egy kisebb roham, azóta szinte senki, pedig jöhetnének, jöhetnének, mikor lesz még este hat óra? Láttam a kezében két A4-es lapot, amelyen egy x-et tettek azon gyerekek neve mellé, akik már beiratkoztak. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy már le van játszva, ki lesz A vagy B osztályos...Az előzetes igényfelmérő lapok alapján ez simán megoldható. Üldözési mánia, közepes súlyossági kategória. 

Aztán egyszer csak beszólítottak. Egy kisebb irodán keresztül bemasíroztam egy másik irodába, ahol ült egy hölgy az asztalnál, előtte egy nagy kosár hajtogatott állatfigura (ajándék a leendő elsősnek) és cukorka ugyancsak egy tálban. Valamint az asztal mellett ácsorgott A., aki idén egyre kevésbé volt pusztán Emese apukája, hétről hétre nagyobb lett és tekintélyesebb, míg végül félelmetes igazgatóbácsivá nőtte ki magát előttem....Köszöntem neki, hogy helló, mert hát tegeződünk vagy három éve. Ott és akkor ez picit furán csengett, de csak egészen picikét.

Igazából nagyon hamar végeztünk. Egész nap, hetek óta vívódtam, hogy hittan vagy erkölcstan...és valamilyen szinten hiba, hogy nem a hittant választottam, de egyszer csak hallottam magam határozottan az erkölcstan mellett letenni a voksom. Tudom, milyen huzavona van a hittan órákkal a suliban és bár lehet, idén ez nem lenne jelen az életünkben, a könnyebbik utat választottam, azt, amit a többiek választottak...Szóval erkölcstanos lesz a lány, bízom benne,  hogy ez sem egy rossz döntés.

Másik eldöntendő kérdés, hogy úszós lesz e az elkövetkezendő két évben. Ez ugye nálunk nem is volt  igazi kérdés. Még nem tudni, ki lesz az elsősök úszás tanára a szakosztálytól, én drukkolok egy picit, hogy Szilvi néni legyen, bár Réka edzett lány, Gyuri után mindegy, kit kapunk, főleg, hogy ilyen jól úszik már. 

Szó esett még arról, hogy júniusban lesz egy szülői értekezlet, melyen majd mindent átbeszélünk, listát kapunk e-mail-en, milyen tankönyv, milyen ceruza, milyen füzet, stb....Diákigazolványt kell majd intézni, okmányirodába beslattyogni csajostul, illetve az egyen nyakkendő/sálra befizetni egy ezrest, amikor a diákigazolványos papírt hozom vissza az okmányirodából. Meglepően hamar végeztem is. Igazgató Úr megjegyezte, hogy tudja, milyen kérésem van még hátra, hogy a MANÓK együtt maradjanak, hát majdmeglátjuk....Olyan magától értődő (van ilyen szó???) volt, hogy felvettek bennünket, ami körzetes sulinál nem egy oltári meglepi, mégis érdekes érzés volt. 

Ahogy kifelé sétáltam az egyelőre számomra labirintusszerű suliból, több osztály is jött velem szemben, a folyosó teljes szélességében, lendületesen, zsibongva, akkora gyerekek, mint én....Fura volt. Az én pici madaram is ide fog járni hamarost... Később a munkahelyemen finom agyhalottként léteztem egész nap. Rékám ősztől iskolás lesz....Hhhhhhhh....Rémes, hogy milyen gyorsan megnőnek! Félelmetes!