Betáblázva

Ma délelőtt, amikor - fogalmazzunk úgy - hogy nem unatkoztam a munkahelyemen, megcsörrent a telefonom. Valahogy felvettem, inkább gépiesen, mert az idegen számot kedvem szerint bírálom el, ha éppen elfoglalt vagyok, inkább nem vagyok elérhető. Kiderült, hogy az ovi pszichológusa lógott a vonal végén. Vagyis  1-2 héten belül eljutott a kérelmem az oviból a SZVO központba, majd onnan ki megint a pszichológus nőcihez. Az ügyben keresett, hogy mikor tudnánk beszélni Zalánról, a problémánkról, miben tudna segíteni, stb. Gondolhattam volna, hogy csakis a 8-16 órás sávban kellene mozognom, mégis megkockáztattam egy "öt órát", mire perszer rögtön jött a válasz, hogy háttöö....ahol ő ül, az is egy munkahely....Ki hitte volna, nem? 

Alkudoztunk még egy darabig, kínlódtam, vinnyogtam ott magamban, majd kitaláltam, hogy akkor legyen 3 óra. Ami hülyeség, mert akkor fél 3-kor el kell kéreckednem, ami végülis nem egy Mission Impossible....de sokkal több értelme lenne reggel bemennem 8-ra , majd kis mázlival legkésőbb 10-re kinn lehetek a cégnél. Főnökék sem szoktak hamarabb bemasírozni. Szóval hétfőn fel is hívom a pszichológust, hogy tegyük már át egy reggeli napra, mindegy melyikre, ezer bocsánat!! Külön hab a tortán, hogy én kértem a délutánt, merthogy akkor jobban el tudok szabadulni...Én sem tudom, mikor mit beszélek, nem érdekes. 

Olvastam a héten a faliújságon, hogy szülői értekezlet lesz Rékáéknak jövő szerdán 16 órától. 16!!! Szóval megint el kell lógnom fél órával hamarabb (amit persze le kell csúsztatnom valamikor), mert egyébként csak 3/4 -5-re érnék az oviba. Az komolyan nem fordult meg az óvó nénik fejében, hogy fél 5-re tegyék a szülői értekezletet, mint Zalán csoportjában (na az meg előző nap lesz, kedden). Téma Rékáéknál az iskolakezdés, matematika fontossága az óvodában (ez új anyag lesz az óvó néniknek is, amennyit foglalkoznak bármivel is) és még valami, ami nem maradt meg a fejemben. 

Közben rendszeresen járok Réka leendő iskolájának a honlapján is. Nem hiába, tegnap pici pillangókat éreztem a gyomromban, amikor azt olvastam, hogy a leendő elsősök szüleit várják egy tájékoztató szülői értekezletre március 17-én (igen, majd ekkor is el kell kéreckednem....hhhhhh....) Főleg az a két szó, LEENDŐ ELSŐSÖK...ezt még szoknom kell. Pedig sokszor már természetes, hogy iskolába megy ősszel Réka, olykor mégis váratlanul ér a hír. :) Szülői szülői hátán. 

A héten az ortopéd szűrésen is túlestek a gyerekek, Réka elméletileg fennakadt a rostán, hiszen továbbra is lúdtalpas, de sem receptet, sem leletet nem nyomtak a kezembe. Majd március akárhanyadikán - így az óvónő - sétáljunk be az oviba úgy délután egy óra tájban és lehet szandit választani. Hát majd remélem, Apa szakít időt a rugalmas munkaidejéből, hogy igen kedvezményes áron, 5000 Ft-ért szandit rendeljen. Ha nem, Rékának nem lesz igen kedvezményes áron, 5000 Ft-ért szandija. 

Nagyon zsúfoltak a hétköznapok, rohanás van és semmire nincs idő, úgy érzem. Viszonylag kevés dolgot felejtek el egyelőre (akinek nincs esze, legyen notesze), gyakorlatilag semmi időm nincs magamra. A napot szeretem inkább korábban kezdeni, a gyerekeket is előbb kiverni az ágyból, mint muszáj, csak hogy a készülődés stresszmentes ordításmentes lehessen.  Ennek ellenére még nem indultunk el úgy reggel, hogy hiszti ne lett  volna egy darab sem. Minap pl. Réka úszószemüvegét felejtettem itthon, jelzem, szándékozan, mire a kapualjban előadott egy földön fetrengős minirohamot. Na akkor azt hittem, hogy...elbőgöm magam....de aztán csak annyi történ, hogy beültem az autóba. Tibi meg visszament azért a nyavalyás szemüvegért. 

Azt szeretném, ha létezne rengeteg 4 és 6 órás állás, az lenne a hétköznapi és elfogadott, a természetes, hogy a kisgyermekes anyukák találjanak maguknak ilyen munkát, ha azt szeretnék. HomeOfficeról már ne is beszéljek. Így mindenki boldog lesz és létezhet egyensúly család és munka között. Merthogy 8 órás állásban én azt mondom, hogy lehetetlen ilyet kialakítani.  Legalábbis azon a nívón, amin én szeretném. Amennyi időt én szeretnék tölteni a gyerekeimmel, amilyen állásom nekem van. LEHETETLEN! Ahhoz képest, hogy lassan beleszokom a munkás hétköznapokba, azért ez még egy nagy igazsága a helyzetnek, amit maximum megszokni lehet vagy kihozni belőle a lehető legjobbat. Erre fogok én is törekedni.