Hatévesoltás

Ma délután afféle különleges agytornaként megpróbáltam visszaemlékezni, mikor járt utoljára oviban Zalán. Mikulás napja, minusz az a hét, minusz az előző hét...így kijött, hogy november 25. Akkor robbantak le egyszerre a gyerkőcök, Zalán hörghuruttal, Réka bárányhimlővel. Ekkor már beugrott, hogy valóban, tesóm szülinapján jött a nagy "összeomlás". 

Múlt hét csütörtökön terveztem igazolást kérni a doktornénitől, bár Zalánnak valami egészen hihetetlen minőségű, gusztusos sárga izé kezdett ösmét folyni az orrából, szóval gondoltam, nem biztos, hogy alkalmas a közösségi életre. Porszívó, orrcsepp, porszívó, orrcsepp....tisztult a dolog, de nem az igazi. Mindenesetre ma tettünk egy újabb kísérletet, hogy az igazolást beszerezzük. 

Az utóbbi időben elgondolkodtam azon, nem lenne e érdemes másik gyermekorvost keresnünk a hátralevő kb. 10 évre. A doktornénivel semmi gond nincs, sem szakmailag, sem emberileg szerencsére (habár hétvégén és rendelési idő után rendre nem veszi fel a mobilját, amit megértek....kivéve ha beteg a gyermek és meg vagyok rémülve, akkor kevésbé vagyok empatikus.) 

A gond a körülményekkel van leginkább, erről morogtam már nem egyszer. Először is, legalább 1,5 órát várakozni kell, mire a váróból a rendelőbe bejutunk. Közben a várakozók  között kivétel nélkül mindig van valami nem kívánatos elem. Vagy több. Vagy sok. És akkor még szerencsém van, ha csöndben és nyugton vannak. Egyszerűen kínlódás oda járni. Általában rendelés végére szoktunk beesni, öt óra előtt 10 perccel és akkor nem kell a kétes elemek társaságát végigszenvedni, velük egy levegőt szívni. 

Közben doktornéni továbbra is kijár házhoz, igény szerint, bár nagyon kevés ideje van, ezer dolgok felvállal.... szinte szívességnek érzem, ha kihívom. Pedig nem az, nem szívesség, mert 5000 ft-ot perkálok, ha erre vetemedek. Amíg Réka kisebb volt, illetve Zalán újszülött, én nem ismertem a rendelőt belülről, csak a doktornénit, aztán ahogy cseperedtek, rájöttem, hogy azt a 3000 Ft díjat, amit az orvosunk kér, másra is tudom költeni, a gyerekek pedig már elég nagyok ahhoz, hogy rendelőbe járjunk. Akár mindenféle alakokkal is keveredhetnek, uram bocsá. 

Az utolsó löketet az adta meg, hogy a 3000 ft az évek során meghízott (velem együtt) 5000 ropogós forintra. Az az igazság, hogy nem érzem egészen korrektnek. Nem mintha tehetne róla a doki, hogy milyen körzete van, olyan amilyen, nem tehet róla, hogy a mi utcánk ippen egy lecsúszott negyedhez tartozik....de nyilván jóval szívesebben venném igénybe a házhoz járós szolgáltatását, mintha normális, átlagemberek látogatnák a rendelőjét. Erre fel már 5000-t kóstál egy látogatás. Háááát....persze egyelőre nem gondolom egészen komolyan a váltást, mármint hogy konkrét lépéseket tegyek. Hiszen 6 éve ismerjük és szeretjük a doktornénit. Viszont fontolgatom a témát. Jöhet még olyan további "inspiráció", ami tényleg az orvosváltásra kényszerít. Nyitva tartom a szemem és figyelem, informálódom, hol és merre találok itt helyben noooormális gyerekorvost. Pont.

Visszatérve eredeti témámra, ovi után elsétáltunk valamennyien a doktornénihez. A váróba érkezvén szemem sem rebbent, hogy jócskán volt még várakozó egyed, fél órával a rendelés vége előtt....Néhány alakot először melegedő közmunkásnak néztem, majd amikor ráértemben szemügyre vettem őket, rájöttem, hogy polgárőrök. Hoppá! Nem sokkal később kirobogott a doktornéni és megköszönte a három pasas munkáját. Kettő megígérte, hogy szerdán is végig követik a rendelést (vagyis amikor legközelebb délután/este lesz rendelés). Hát vadászkutya legyek, ha nem valami balhé volt a rendelőben. Szegény doktornéni!

6 óra körül, utolsóként sorra kerültünk. Zalánról megállapíttatott, hogy makk egészséges. Oviba mehet holnaptól. A papírformának megfelelően tehát máris távozhattunk is volna akár, ám a doktornéni egyszer csak a homlokára csapott, hogy a hűtőjében ott figyel az oltóanyag Réka számára (hatévesoltás). Ami elmaradt a státusz során. Összenéztünk Rékával. Haboztam némileg, nem szeretem, ha váratlanul történnek az események a gyerekekkel és ezt egyáltalán nem beszéltük meg. Végül hosszas rábeszélés után eldőlt, hogy megkapja az oltást Réka. Nem rajta múlt, ő végig a nyakamat karolta át és itatta az egereket változó hangerővel sírva. Nagy hisztit nem vágott ki, így az asszisztens szakszerűen fogta, én csak öleltem, doki szúrt. Több volt mint szúnyogcsípés, azt határozottan állította. Kapott mindenféle csoda matricákat, ritka szépeket, oklevelet, K. assz. még a macskáját is megmutatta neki a telefonján....Végül távoztunk. Láz jelentkezhet, duzzanat is, kart nem kímélni, könnyebb mozgás kifejezetten javallt. Legközelebb hatodikban kapnak oltást majd a suliban, szóval pár év pihi köszönt Récire oltásilag...Fájdalomdíjként ígértem neki egy Mekis fagyit. Habár ő valami repülő Barbie-re vetett szemet.... ami az utóbbi néhány hét ajándék esője után egyenesen döbbenet, szerintem fog a fagyinak is örülni. Vagy eszi, nem eszi, nem kap mást. :)