Valamikor még Advent előtt összefutottam az egyik ismerősömmel, Krisztivel. Kislánya , a törékeny Annácska, 3 éves, elsőgyerek, van egy huga....akit anyukája még a széltől is féltve óv, ugyanúgy ősszel csapott a lecsóba kezdte az ovit, mint Zalán. Előtte nulla közösség (na jó, pici játszó bölcsi Anyával) . Nagyon meglepett azzal, amit mesélt. Nem volt szükség beszokási időszakra, Anna első nap vigyorogva szökellt be a csoportszobába a gyerekek közé, semmi sírás, semmi hiszti. Mintha világéletében csak arra várt volna, hogy ovis lesz. Délután, amikor ment érte az anyukája, még morgott is, hogy miért kell olyan korán hazamennie. Persze visszakérdezett Kriszta, hogy no és Zalánnak mi újság? Szereti az ovit? Én meg csak hápogtam ostobácskán, még mindig az elhangzottak hatása alatt állván.....
Én ezt nem értem. Az én gyerekeim miért nem szeretik az ovit sohasem kiscsoportban???? Hol a gubanc? Végül is Réka nyűgjeit megoldotta az óvoda váltás, de Zalán?? Ma újra oviba vittem. Már itthon minden baja volt és minden szíre-szóra sírva fakadt. Az ovi kapuján belül pedig indult a könnytenger. Hogy ő nem akar oviba járni. Pedig én nem bírom a könnyeit, mintha körmöt csiszolnának iskolai táblán, olyan érzésem van a gyomrom tájékán.
Amíg Rékát "elintéztük" Manóéknál elterelődött a figyelme egy csöppet, majd ahogy elindultunk lefelé a Napraforgók felé, megint megnyitotta a zsilipeket. Sírt, mint a záporeső. Igyekeztem minél gyorsabban kipakolni, elrendezni a holmijait, majd összebújtunk, sutyorogtam neki pár mondatot és bekukkantottunk a csoportba. Zalán nem engedte el a nyakam, csöndesen bár, de itatta az egereket. Némi melegedés után, átvette Cs. óvónéni, én meg maxi sebességgel megcéloztam az ajtót. Képemen vigyor, még integettünk is egymásnak. Megszakad a szívem, komolyan. Remélem, jövő hétre jobb lesz...
Ha nem is jovo hetre, de jobb lesz. Nalunk mindket fiu konnyen, siras nelkul beszokott, aztan ugy 1,5 honap utan jott naluk is ilyen siros korszak. Bence meg az ovoda kapun se volt hajlando bemenni. Meg csoportot is akartam valtani, gondoltam, tortent valami, az ovonokkel van gond.. Kiderult, csak szivesebben lenne velem egesz nap :) Par het alatt atment rajtuk ez a siros korszak, Zalannal is igy lesz. Ha lesz neki legalabb 1 nagyon jo baratja, akkor biztos sokkal szivesebben megy majd oviba. Meg most kiesett 1,5 honap, azert ido, mig visszaall. Rossz latni, hogy sirva hagyod ott, de muszaj oviba jarni.. A "vihetsz magaddal valamit az oviba" vagy "hozok delutan neked valamit, ha nem sirsz" nem valik be nala?
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésLátod, ők is könnyen beszoktak! erről beszélek! :) Enyém gyerekek miért nem??
VálaszTörlésIgen, arra várunk, hogy legyen neki végre kisbarátja. Novemberben volt is már egy elvileg, remélem, hamarosan lesz megint....
Kérdeztem tőle sokszor, hogy mit szeretne vinni alvókának magával, de be van sértődve, úgyhogy nem kell neki semmi....nem visz semmit....
Könnyen beszoktak, de utána a sírás sem maradt el.. Nem alvósra gondoltam, hanem pl. a kedvenc kisutójára, amivel napközben játszhat, megmutatja a többieknek, vagy a kedvenc mesekönyve, amit az óvónéni elalvás előtt felolvas stb..
VálaszTörlésNem, egyelőre elutasító...
VálaszTörlés