Folytonosság....

Sok jót még nem meséltem eme blogon Réka óvónénijeiről, ugyebár. A lényegre szoktam koncentrálni. Azt mindenképpen le kell azért szögezni - meglévő érdemeik elismerése mellett, hogy roppant rugalmasak. Így fordulhatott elő, hogy bár nem rendelkeztünk érvényes, ropogósan friss orvosi igazolással Réka egészségét illetően... már pénteken is oviba engedtem a Mikulás ünnepségre (és senki nem zavarta haza), ma pedig pláne. Hiszen színházba látogattak, a Szigligetibe, a Csipkerózsika előadásra, nehogy lemaradjon róla!

Szóval négy hét betegeskedés után újra ovis lett a lány az utolsó két hétre. Nagyon boldog volt, mert a csajok körül zsongták a csoportban, vele szerettek volna játszani és mindenki a "barátja akart lenni"...Ez náluk, hatéveseknél központi kérdés. "Leszelabarátom?"  Valószínűleg négy hét után Rékaelvonásuk lett. Nekem is lenne. :)

Zalánon nem volt pötty szombat estére, vasárnap reggelre, sőt estére sem. Patyolattiszta volt a habteste. Ugyanúgy kezdtem el számolni a napokat a tíz ujjamon (akinek nincsen esze...), mint néhány éve, amikor nagyjából minden hónapban azon "tornáztam", hogy mikor kellene NEM megjönnie piroskámnak. Csak akkor 16 volt a kritikus szám. Akárhogy is számoltam, most a bűvös 14 napon, amiről a Doktornéni beszélt, túl voltunk. Hétfő reggel félkómában a fürdőszobában a tükör előtt állva már fogalmaztam a mondókám az óvónénijének, hogyaszongya "az úúúgy volt, hogy Réka bárányhimlős lett...majd meggyógyult, deee gondoltuk, Zalán úgyis elkapja....Aztán kiderült, 10 nap után, hogy nem, szóval totá feleslegesen dekkolt otthon....mert valahogy mégsem kapta el...hát ki sejtette ez?....Bocsika...."

Aztán felébresztettem a kislovagot, felmértem a helyzetet és rögtön tudtam, hogy a csoda elmaradt. Enyhébb formában ugyan, mert nem egyből hólyagos kiütés virított a nyakán, de megkezdődött a pöttyök szaporodása, ugyanott, ahol Réka kezdte, a tarkójánál, a nyakán. Ebédidőre már vakarta volna buzgón. 

Írnám én buzgón, hogy így kezdődött a második karanténunk egy hónapon belül, de mégsem. Ma hat éves státuszra volt jelenésünk Rékával a doktornéninél + védőnéninél, így Zalán kénytelen volt apja társaságát élvezni az irodában. És fordítva. 

Még a rendelőben ácsorogtunk, amikor felhívott egy kedves hölgy, hogy ma nem jelentünk meg a logopédiai szűrésen a nevtanban.... Felvontam a szemöldököm, nem is tudtam, hogy időpontunk volt. Telefonon értesítettek elvileg, közölte a vonal túlsó vége, de engem biztosan nem. Nem érdekes, holnap háromkor akadt új időpont. Ezután csütörtökön elvileg fogadó órára megyek Réka óvónénijeihez, amit alllig várok. Kíváncsi leszek, mi mindent mondanak majd róla. Így, nevtan után nincs tétje, de mégis. Egyelőre a teljes Difer nincs kész, Réka mondta volna, ha feladatoztak volna. Nem baj, még van rá 3 napjuk az óvónéniknek. 

Közben a cukrászda melletti üres placcon elkezdték kipakolni a fenyőfákat. Hogy ezen miért lepődtem meg, nem tudom....