Nem vaklárma!

Rékát mostanában Tibi hozza és viszi az oviba, mivel ugye Zalán még lábadozik itthon velem, még mindig többnyire gatya nélkül. Az előbb felhívott Réka az irodából, hogy elmeséljen egy sor dolgot, például hogy kapott Happy mííílt a Mekiből és hogy választott hozzá ajándéknak egy tolltartót, rózsaszín fedéllel és matricákkal, amit már ki is színezett. Beszélgettünk még erről és arról, megtudtam pl. hogy lencsegulyás volt az ebéd bolognaival..... elmeséltem, hogy milyen jót ebédelt Zalán a sajtos csirkémből, amit annyira szeret....majd hirtelen rákérdeztem, hogy mi újság a kis fogával.

Mire lazán közölte, hogy az bizony.....KIESETT. 

KIESETT !

Nem akartam elhinni. Golflabdányira dülledtek a szemeim és egy pillanatra meg sem tudtam szólalni. Annyira abban a hitben éltem, hogy még bőven van idő "felkészülni" erre, hogy ez még odébb van. És derült égből villámcsapásként egyszer csak közli, hogy már ki is esett a bal alsó egyeske. Milyen jó, hogy tegnap este vetettem még egy utolsó pillantást a teljes fogsorára. Próbálom jól megjegyezni, hogy sosem felejtsem el. Nem mintha ez olyan égbekiáltó fontos lenne....de mégis az. 

Réka lazán kezeli az ügyet, nem kever sok szentimentalizmust a témába. Úgy nyilatkozott, már nagyon örül, hogy megszabadult ettől a fogtól, most legalább nyugodtan tud harapni. Na tessék! Egyedül azt fájlalja, hogy a fog nincs meg (szerintem ebéd közben egyszerűen megette bolognaistul mindenestül), így aztán mit fog tenni a fogtündérnek a párna alá????? Megígértem, hogy majd tárgyalok a fogtündérrel és valahogy biztosan meg fogunk egyezni. Elköszönés előtt közölte, hogy a MÁSIK foga is mozog, a jobb alsó egyeske. Megőrülök.......:) 

Szóval pontosan 5 év és 9 hónaposan az állás: 20 tejfogból 19 a szájban, egy ismeretlen helyen tartózkodik.