Óvónénik házunk táján

Az első családlátogatás idején alig 2,5 éves volt Réka. Az óvónénik korábban érkeztek a vártnál, nem sokáig maradtak, nem ettek és nem ittak, Réka szégyellős volt és csöndes. Zalán, a kistesó, horpasztott a szomszéd szobában. A második családlátogatásra csak az egyik óvónéni érkezett Rékához (a második még ösmeretlen fogalom volt.), amelyik eljött az sugárzó volt és kedves. És pontos. Az volt az érzésem, hogy ropogósra pihente az idegeit az ovis szünetben. Sütit, pogit nem kínáltam neki, mint elődeinek, inni nem kért. Ajándékot hozott a gyerekeknek (mini teknősöket) és végtelen sok kérdése akadt Rékáról. Válaszaim kérdőíven rögzítette. 

A harmadik családlátogatás reggelén jó korán keltem, hogy összeüssek egy kis brownie-t. Igaz, fagyi nem volt itthon. Sőt, mint kiderült, csoki is csak 15 dkg és akkor még fel kellett áldoznom a húsvétról maradt utolsó kiscsibét a hűtőből. Szóval az már bizonyos volt, hogy a brownie nem lesz tökéletes. Sebaj, gondoltam, a gyerekeknek pont finom lesz így is, az óvónénik meg amúgy sem ettek még soha egy falatot sem nálunk. Tettem a hűtőbe jeges teát. 

10 órát ütött az óra pontosan. A nappaliban már rend volt. A mi mértékünkhöz képest túlságosan is. A konyha viszont szaladt, nem volt idő elmosogatni, ippenhogy felkockáztam a kész sütiket. Már majdnem azon voltam, hogy beágyazok, amikor csöngettek. Postás volna? Ahhoz korai. Az óvónénik?? Ahhoz pláne korai. Hoppá! Mégis ők álltak a küszöbön. 

A lakás első ránézésre gyerekmentes volt óvónénikkel a fedélzeten. Értem ez alatt, hogy túlságosan néma. Rékát a vécében találtam, felháborodottan közölte, hogy "haggyámá", éppen pisilt. Zalán a fürdőszoba ajtót csukta magára. Előcsalogattam azzal, hogy kínálja meg az óvónéniket egy kis sütivel, mire már rohant is. Egyetlen alsógatyát viselt és 3 éve minden sármját. Réka viszont megfogadta az intelmem és amíg kaput nyitottam, magára kapott egy pólót és egy szoknyát. Haja fura kontrasztban állt öltözékével, csak úgy ordított a hajkefe után, nem érdekes. Az óvónénik bókokkal indítottak, hogy milyen szééép barnák ezek a gyerekek! És hogy ez a Zalán milyen jóképűűű fiúcska!

Előző délután írtam egy egész takaros "mit kell tudni Zalánról" című listát, amíg Réka tempózott a tanmedencében. Ezt természetesen nem találtam aznap reggel 10 óráig, úgyhogy puska nélkül kellett boldogulnom. Úgy gondoltam, nem lesz nehéz úgy sem, elvégre nem loptam ezt a gyereket. Az óvónénik kérdeztek vég nélkül. A lényeg, amit elmeséltem, szóba jött, megbeszéltünk, kiderült:

- Zalán közösségbe még nem járt (azaz szelídítésre vár)
- Soha nem aludt még házon kívül (este jutott eszembe, hogy ez nem is igaz, egyszer aludt Keresztanyuéknál. Akkor azt hitte, haragudtunk rá és ez volt a bünti....Bár a saját döntése volt, hogy ott alszik

- tesón kívül más barátja sosem volt

- játszótéren látott már más gyereket is
- egy éves korán túl is szoptattam

- ovi nem idegen terület (2 éve jár oda Rékával)
- van cumija, de oviba azt nem vinném...
- amúgy nincs cumija egy hete. Amióta hazajöttünk a Balatonról, nem is kereste érdemben...(csak épp az imént :)

- húskrémet, töpörtő krémet, halkrémet nem eszi meg. Egyébként szinte mindenevő.

- szerepjátékot (pónikkal),  társasjátékot, logicot, autókat, kisvonatokat nagyon szereti

- valamint a meséket, Gryllus zenét

- mozgásfejlődése mindig a korának megfelelő volt, sőt...

- beszédfejlődése....Hát van ez a finom dadogás. Meglátjuk, októberig mi lesz ezzel
- hol tart rajzolás, festés terén (fejláb emberke)

- szobatiszta, ágytiszta. Játékban elmerülve azonban nem mindig van ideje elmenni a vécére (tiszta anyja. Illetve annak gyerekkori valója.)

- lassú beszoktatást szeretnék, majd látjuk, hogy megy a dolog. Ordítós, ajtón dörömbölő gyereket nem szeretnék otthagyni.
- családunk alapvető jellemzői (azaz amit érdemes rólunk tudni egy óvónőnek)

- könnyen, gyorsan elalszik, igénye van a délutáni alvásra

- ismerős nincs az ovis csoportban. Illetve nekem akad, Zalánnak még nem

- Milyen fajin anyuka vagyok, itthon maradtam a gyerekekkel 6 (hat!) éven áááááát!

Az óvónénik jó étvággyal falatozták a sütimet, kérdésemre, hogy mit hozhatok nekik szomjoltónak, a jegestea mellett döntöttek, merthogy az volt hideg. Aztán - miután rutinosan kiválogattam a sütis tálról a gyerekek által megrágcsált példányokat, folytattuk.

- Zalán nem azért soványka, mert éheztetem, ő ILYEN alkatú. 3 hónapos kora óta nem láttam pufinak. 
- allergiája, különösebb nyavalyája, hátrányos helyzete nincs 

- az ovis nyílt napon hamar feloldódott. Igaz, végig mellette ücsörögtem

- Tudja, melyik csoportba fog járni, illetve, hogy mi lesz a jele

- Elmeséltük, hogy igazából a Saturnus-t szerettük volna, de Réka beérte a Nappal is.

- Igaz is, hoztak ajándékot. Egy nyakláncot, amin a medál egy napocska. Réka magáévá is tette, ahogy látta Zalánon a nem érdeklődést

- Készült (volna) Zalánról egy amolyan ELSŐ fotó, mint óvodás....Végül nem tudom, mire jutott az óvónéni, mert előbb Zalán folyton a hátam mögé bújt, később meg nem kergettem az óvónénivel együtt Zalánomat.

- Fütyi nyisza és

Összességében kellemes egy óra volt. 
Szimpatikusak az óvónénik, nyitottak, rugalmasak, nagyon kedvesek. Néha olyan érzésem volt, hogy ahhoz képest, hogy először látom őket életemben közvetlen közelről...még túlságosan is beavatom őket az életünkbe. Akadtak olyan kérdéseik is, amik nem kapcsolódtak még lazán sem az óvodai élethez. Persze nem baj ez, csak....furcsállottam picit, én, mint antiszoc lény...