Sütögetős

Rékát váró pocakos kismama voltam, amikor barátnőm egyszer elmesélte, hogyan áll 3 éves keresztlánya az anyukája elé hetente többször is. 

- Édes anyucikám, mi finomat sütsz ma nekem??

Akkoriban, hormonok által irányítva, ezen nem egy könnyet morzsoltam, nem is egyszer, számtalanszor elképzeltem, hogy ugyanez velem is meg fog történni és hogy az milyen jó lesz! Hüpphüpp...

Ez a történet jutott eszembe tegnap este is. Réka beszökdécselt a konyhába, rutinosan bekukucskált a konyharuhák alá, vajon mi lapulhat a gyúródeszkán, majd annyit rikkantott.

- Nutellás croissant (1) lesz, hurrááááá! - rögtön értelmet nyert, semmivé vált az az idő, amit a 8 rétegnyi tészta nyújtásával töltöttem...pedig morogtam a bajszom alatt rendesen, ilyesmiket, hogy "ilyet se' sütök többet....inkább elrongyolok a pékségig....bárcsak a brownie mellett döntöttem  volna!"...

Mire megfürdött az aprónép, ki is sült a két tepsinyi finomság.

- Ilyen finomat még éééééletemben nem ettem! - nyilatkozott Réka. - Még soha nem sütöttél ennél jobbat! - tette hozzá. Én meg fürödtem a dicséretekben és vigyorogtam, mint a vadkörte. És sajnos ettem is belőle, így soha nem leszek 67 kiló vagy kevesebb....

(1) Réka állandóan nyúzza a fülem, vegyünk "Seven days" croissant-t a hiperszuperben. Mert az - a reklám alapján - egészen biztosan nagyon finom. Csorog a nyála érte! Én pedig elvből nem veszek zacskós, jó sokáig elálló péksüteményt (sem). Irtózom az ilyen mű dolgoktól. Hozzáteszem, nem ismerem, milyen a seven days croissant összetétele, de biztosan van benne legalább 4-5 E betű...Szóval innen jött az indíttatás, hogy süssünk itthon rongyoskiflit a kölköknek! :)