A múlt hét vége felé nagyszerű időzítéssel megint előkaptam a bilit, a nappali közepébe hajítottam (némi túlzással), rámutattam és közöltem Zalánommal, hogy mostantól nincs rajta pelus, kéretik a dolgát a bilibe pottyantani, esetleg, igény esetén, opciónak ott figyel a vécé is...Meguntam egy picit, hogy folyton a fotel mögül bűnbánó pillantásokat vetve felém kakál a pelusba....Amikor már a nyár végén is majdnem szobatiszta lett.
Jött a betegség, láz, takonykór, nem mertem meggondolni magam, még sem történt eddig egyetlen bepisi-bekaki sem. Hoppá! Reggel veszem le róla az éjszakai pelust, adom rá a kisnadrágot (ő bugyinak hívja), harisnyát, melegítőt, mintha szobatiszta lenne hónapok óta. Ő sem reklamál, nem kéri a pelust, mintha szobatiszta lenne hónapok óta.
Azt hiszem, megragadom ezt a lehetőséget és hajrá, hajrá, Szobatiszta Zalán!
UI. Érdekes, hogy ha visszagondolok, Réka is hasonlóképpen lett "potty trained". Próbáltuk, ment, ment, nem ment, feladtuk. Pár hónap múlva újra belevágtunk és láss csodát, néhány nap alatt gond nélkül szobatiszta, sőt ágytiszta lett. Még 2,5 sem volt. Szóval abszolút igaz, ha egy gyerek megértett rá, pikkpakk szükségtelenné válik az a pelus. Csak figyelni kell a gyerkőc jeleire, ha vannak olyanok, nyakon csípni a kínálkozó lehetőséget, aztán ennyi. Legalábbis a mifajtánknál...
Persze nyugtával dicsérd a napot, mindig azt mondom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!