Meghívók, fogak, gyógyulás

Pont ma 3 hete köhög Réka. Ez egyéni csúcs. Igazából már szinte majdnem jól van, de azt azért nem mondanám, hogy egyáltalán nem kehes. Viszont nem akar megfulladni, ami, lássuk be, hatalmas fejlődés. A holtponton szerdán estünk át mindketten. Ő abbahagyta a rémes köhögőrohamokat, én pedig elkezdtem úgy köhögni, ahogy szerintem egy medve szokott böfögni. Nagyon sokáig gondolkodtam (napok óta), hogy mihez hasonlíthat ez a keh-kór, mert semmi egyébhez nem és én még soha életemben ilyen hangokat nem adtam ki....de ez áll talán a legközelebb az igazsághoz. Mintha nem is belőlem szakadna ki, mintha nagyon mélyről jönne, egy mély kútból....Aha, mély kútban barna medve böfög-röfög....Pedig nem ittam semmit ám, leszámítva azt a kis furmintot, amit Tibi szülinapja alkalmából bontottam fel. Na mindegy, ugorjunk témailag!

Szóval Réka a héten már az ovi kisszékeit koptatta. Amivel megszegtem a "csakis egészséges gyereket küldünk oviba" alapelvemet. Az igaz, hogy két hetet + 1 napot itthon töltött az ártatlan őszi szünetes betegállományban, de tényleg elvileg egy harmadikat is be kellett volna vállalni, hogy teljesen meggyógyuljon. Csak közben szerdán színházba mentek, az első előadásra az ötből....plusz táncházba, (ami végül elmaradt) és úgy voltam vele - tudom, eléggé el nem ítélhető módon - hogy tök mindegy, hogy itthon köhög vagy az oviban. Ami persze nem igaz, (és akkor finom voltam) hiszen bár a hímek itthon nem betegedtek le, én viszont igen, tehát elvileg fertőzhetett. Mellettem szól, hogy a doktornéni már két hete "óvoda-képes"-nek nyilvánította a lányt......Bár aki hallotta köhögni Rékut, azzal el nem hitetem soha, hogy nem fizettem le a doktornőt vagy nem hamisítottam az ovi látogatós papírt (vagymit..) Pedig nem.

Na szóval klassz hetet tudhat maga mögött a Réka. Életében először színházi előadáson  járt (valami szamár volt a központi téma, Réka szerint nagyon vicces volt az egész) és két egymást követő napon szülinapoztak, ebéd után csoport szinten volt torta evés rogyásig. Réka igen nehezményezte, hogy Dávid (az öt éves) tortájának egyetlen pici virágját sem kapta meg, míg a többiek igen, de majd csak megemészti ezt is valahogy.

Hétfőn kézhez kaptuk Emese (szintén Pitypang ovi, szintén Manó csoport) meghívóját a szülinapi zsúrjára, amit ugyanott rendeznek, ahol Rékáé is lesz (meséltem már??), csak éppen egy héttel előtte. Erről eszembe jutott, hogy ugyan nekünk is illene már összekapni magunkat, elhozni a játszóházból az elkészült meghívókat és kitalálni, ugyan kit is fogunk meghívni. Nem volt könnyű menet, végül én döntöttem nagy demokratikusan. Réka leginkább MINDENKIT meghívott volna a zsúrra széles e világon, én meg igyekeztem 10 főben maximalizálni a létszámot, úgy anyagilag is a lehető legkedvezőbbek a feltételek. Végül számos eredménytelen kör(1) után arra jutottam, hogy meghívót kap a csoport összes lány tagja (10 fő + Réka) és a fiúkat hanyagoljuk. 

(1)

- Fiúk közül kit hívjunk meg?

- Hát...senkit.

- Senkit? Biztos?

- Biztos.

- És mi van a Fehér Petivel?

- Ja, jó, őt hívjuk meg!

- Még valaki?

- Senki.

- ....

- Vaaagy...Hívjuk meg Rolandot, Áront és Leventét is.

- Szoktál velük játszani? Jófejek?

- Neeem, dehogy is.

- ...

- Tudod mit? Ne hívjunk fiúkat, egyet se.

Ma reggel szépen ki is osztotta Rékám a meghívókat nagy lelkesen. (Mifelénk az az íratlan szokás, hogy az öltöző szekrényen hagyjuk a névvel ellátott borítékokat, így meglepi a dolog. ) Három visszajelzés meg is érkezett ma éjfélig, hogy örömmel elfogadják a meghívást a buliba és ott lesznek, ami jó érzés volt számomra. A hétvége egyik feladata, hogy a nászajándék listához hasonló felsorolást szerkesztek lehetséges Réka ajándékokból és azt eljuttatom a meghívottak a szüleihez. Már aki kér ilyesmit persze.

Közben Rékának eszébe jutott este, messze  vacsora után, egészen váratlanul, hogy még egy meghívó kellene, mert a Fehér Peti nagyon szeretne eljönni a szülinapi zsúrra, szépen kérte, hívjuk meg, ugye maradt még meghívó???? Tibi, a nembabonás 13 darabot markolt fel a játszóházban, tehát van és hétfőn el is juttatjuk Petihez. Én mondtam, éreztem, hogy őt is meg kellett volna hívnunk.:))

A fogakról majd máskor, mert leragad a szemem hajnali fél kettő van....