Mégpedig az alkoholos filcet. A kanapé kárpitjából. Bizony! Ma ezt is megtanultam, hála neked, Réka, hála neked Zalán! A nyári szünet első napját írjuk és máris elérte ez a pici fekete színű, de pirosan fogó filcecske, hogy torkomszakadtából ordítsak a gyerekekkel. Hogy nem szabad! Hogy hányszor mondjam még el??? Hogy mostmiafészkesfenétcsinyáljakakanapéval?? Tönrement! Agyvérzést kapok, de nyomban!! Már szédülök is! Mi lesz a kanapéval??? Talán dobjam ki???...Majd amikor már nincsenek szavak, mindet kiadtam magamból, gyerekeket szobájukba zavartam, mérgemmel együtt lelkiismeretfurdalásba burkolózom és nyomban ráébredek, lehet megoldás, helyrehozható az idill. Egyébként is én hagytam elől a filcet, hát nem megérdemlem? Szerintem is. :) Negyed órával a krach becsapása után csöndesen beosonok a gyerekekhez, halk hangon osztom meg velük a hírt, az aceton csodaszer, tudtátok? A kanapé újra a régi színében tündököl. Semmi piros csík és paca. Mindketten nagyon boldogok, megölelnek, bocsánatot kérnek. Úgy szeretem őket és úgy szégyellem magam....
Tegnap pancsoltunk L. mamánál. Az első kettő szinte napra pontosan tavaly készült. :)
És ezek már a tegnapiak.
Klassz képek, szépek a gyerekek még mindig:)
VálaszTörlésfilctoll:S
Ne is mondd a lelkiismeretfurdalást, én is naponta megtapasztalom.
A kanapénk szerencsére gyerekbarát, azt már jól választottuk, de a szőnyegnél nem voltunk ennyire lőrelátóak, és hááát enyhén szólva is foltos.... De majd csak akkor cserélünk, ha felnőttek a gyerekek:)
Gyönyörűek! :) Huncut, mosolygós banda :) Képzelem, hogy élvezték a pancsit.
VálaszTörlésEzt az acetonos dolgot raktározom, így kanapévásárlás előtt...
Bea: Én úgy gondoltam, akkor veszünk új szőnyeget, ha Zalán szobatiszta lesz...de lehet, hogy elkapkodnánk. :))
VálaszTörlésBalwin: :)) Vagy zárd el jól azt a filcet valahová...:)