Réka mondta - 28. rész

Zalán ötödik hete beteg. Nem hiszem el. Ma hajnalban lázas is volt, így Apa vitte és hozta Rékát oviba, nekünk maradt a szobafogság. Tibi is náthás, ahogy én is. Frankó. Rékának még egy hete van hátra az oviból a téli szünetig. 


Hogy jobb kedvem legyen, dobok néhány "Rékamondtát"....




Volt annak idején Rékának egy újszülött sapkája, amit én csak vízilabdás sapinak hívtam. Mert a megszólalásig úgy is nézett ki benne a lány, mint egy profi, fehér sapkás vízilabdás. 
Pukkadoztam a nevetéstől, akárhányszor ráadtam. Zalán nem hordta eme fejmelegítőt, így a sapek nagyon korán a babaholmik között landolt. Mármint a játékbabák felszerelése között. Egy reggel Réka kezei közé akadt, és ő emígyen kiáltott fel, kezében lóbálva a sapit.
- Anya, mit keres itt a melltartód?
Na most akárhogyan is számolom, azért még mindig KÉT mellem van....


***


Oscillococcinum Rékánál úgy hangzik: Okszinum-kokszinum. Mint valami varázsige. Csak éppen ez nem hat...


***


Oviba tartva egy anyuka-kislánya páros mellett haladunk el. A kislány keservesen sír.
- Ó, eltörött a mécses.... - kommentálom a látottakat. Réka megfordul a testvérfellépőn és felnéz rám ijedten.
- Mi törött el??


***


Mézeskalács sütés közben témába vágó karácsonyi dalokat énekelünk. Réka mindenbe belekotyog, nem bírja ki, hogy most ne szúrjon be néhány kommentárt. Párat felírtam, muszáj volt. :) 


Szóban forgó dal: Betlehem, Betlehem


("Kisjézus született")
Réka: - Jézuska, aki ha felnő hozza-viszi majd a fenyőfákat.... - na ja, mint afféle fenyőfaárus? Így látja Réka a felnőtt Jézust? Látszik, hogy gyermekem nem jár hittanra.


("..... jaj, de nagyon fázik")
Réka: Nem kaphatott volna egy kabátot? 


("Felkészítvén magát a boldog szülésre")
Réka: - Kinyomta (szerk.: Mária) a punciján át, más is úgy szokta.




***


Én: - Réka, mit kérsz reggelire?
Réka: - Zsákocskát!
Már az adventi naptárra fókuszált.  :)


***


Réka babázik Zalánnal, én is be szeretnék szállni. Kézbe veszek egy babát és sipító hangon azt mondom:
- Réka, éhes vagyok, kérlek etess meg! - Réka oldalra néz, kezében Kati babával és annyit mond könnyedén.
- Most... nem érek rá!
Tibi szerint ezt csakis tőlem tanulhatta, ami galád és sunyi feltételezés! Alig várom, hogy megetethessem a gyerekeim. 
A helyzeten javít, hogy Réka 2 perc múlva mégiscsak megebédeltette az én babámat is.


***


Réka véletlenül áthajt a lábfejemen motorozás közben.
Én: Jujujujjjj.....sssszzzzzzzzzzz.....
Réka: Hát a motorok ilyenek, anya.....


***


Réka: - Kérek kekszet!
Én: - Ilyen későn már nem eszünk édességet.
Réka: - De a keksz nem édesség.
Én:- Dehogynem.
Réka: - A mézes az nem édesség.
Én: - Dehogynem. (mert változatos a szókincsem.)
Réka: - Brühühüü....A mézes az nem is édes.
Én: - Hanem milyen?
Réka: - Szomorú. 
Szerintem a savanyúra gondolhatott. Bár az meg nem igaz. :)