Amíg megy a Fradi meccs....

 

- Tart a diétám kb. 7-8 hete, fogytam is kb. 6 kg-ot, bár most megállt a heti 1 kg átlagos hájolvadás és tartom a súlyom....Remélem, átmeneti a dolog,  lehullik még rólam pár kilócska nyárra. A diéta egyébként Pünkösdig tart a tervek szerint, utána már csak fenntartás lenne. Lenne, merthogy ki tudja még, meddig jutok. Remélem, sokáig. A lényeg, hogy töredékét eszem annak, amit eddig, cukrot egyáltalán nem (kivéve a tejhabos kávémat ebéd után, amely kap egy kockacukrot). Segítségül hívtam a Sz. Rómeó féle shake és tabletta rendszert, bár nem egészen úgy szedem, ahogy az előírások mutatják - hát nem is én lennék. Napi két shake helyett én csak egyet iszom, mégpedig vacsorára, bár ha nagyon éhes vagyok, akkor tízóraira is tudok inni egyet. Előnye, hogy semmilyen mellékhatása nálam nincs és nagyon finom pl. a sacher tortás és a sós karamellás is. Jéghideg tejjel élvezettel elszopogatom. (Idáig jutottam, hogy ráfanyalodom egy fogyis shake-re....)

Igyekszem szénhidrátot sem enni, főleg tehát zöldségek és fehérje az, ami a torkomon lecsúszik, de reggelire eszem egy kis TK sokmagvas kenyeret. A Tesco-ban van olyan, ami a leírás szerint adalékoktól mentesek, de a kis pékségekben is kapni.  Ami kezdetben nehéz volt, az az éhség elviselése, szédültem, remegtem, minden bajom volt, de ez két hét alatt kb. elmúlt teljesen. Azóta igazából tök jól viselem. Ugyanúgy főzök a családra, de azt is meg lehet szokni, hogy nem eszem az ételből.... Majd én jóllakom az illatával.....Vagy nem, és csipegetem belőle, mondjuk a húsból, de csak salátával. 

A legszigorúbb napom a hétfő, amikor reggelire egy kis adag zabkását eszem zabkorpából és tejből, chia maggal vagy pár falat banánnal. Ez ugyan nem diétás, mármint a banán, de finom.  A zabkását is szeretem, ha lesz friss málna vagy eper egyszer, még jobb lesz. Egyelőre mandulát, vagy egyéb magokat nem eszem hozzá. 10 óra után jön a shake, ami két dl tejet tartalmaz. Ha iszom, olyenkor később van ebéd, csak 1 óra tájban. Ha nincs shake, akkor délben ebéd. Ha éhes lennék, ehetek egy almát. Ebéd ch mentes vagy szinte mentes, sült hús vagy sonka és zöldsaláta, saláta, az öntet leginkább túró, cottage cheese, natur joghurt.  Rá egy órával vagy ha nagyon álmosodom,  előbb, megiszom a kis tejeskávémat sok tejhabbal, 1 édesítő (sztivia) és egy kockacukor is dukál. Uzsonnára tükörtojás minimális olajon és zöldsaláta, káposzta, uborka, paradicsom, amit találok, zöldség bármi és minden.  Ha megkívánom, egy kisebb adag tonhalas pennét is kavarok ch csökkentett tésztából.  Uzsonnára itthon vagyok. A vacsi nekem shake valamikor 7 tájban és sok folyadék, de semmi más.....Hát ez nem sok. 

Ami még fontos volt, hogy az esetleges gyorskaját kerüljem minden áron, ami nagyon nehéz, mert imádom sajnos a pizzát is, a McRoyalt és a Burger King több finomságát stb stb, de ezek most tiltólistások egy az egyben. Szóval megrendelem, átveszem, aztán várom, hogy minél előbb tüntessék el a gyerekek, ha már ezt kívánták.  Nagyából kéthetente rendelünk, de igyekszem minél ritkábban és minél kevesebbet. A Burger King még újdonság,

Nem egyszerű, jelentősen háttérbe került a kaja, pedig én szeretek enni és finomakat enni. De hát ki nem? Most hétvégén főztem egy isteni vörösboros, gombás, hagymás ragut anyósomtól kapott tápmentes, mindenmentes húsból....hát hét nyelven beszélt....persze ettem belőle, csak a krumplipürével bántam csínján...Illetve kisebb adagokat is eszem hétvégén, amikor kicsit lazább a szigor. Azért a város szélén, egy többezer m2-es raktárban+irodában, ami tele van illatos faanyagokkal nem nehéz diétát tartani, sehol egy bolt, piac, étterem vagy büfé. Itthon viszont tele a hűtő zöldségekkel.....hát csorog a nyálam olykor illetve a gyerekeknek kell sütni sütit, lángost, tartalmas ételeket. Igaz, idén a fánk szezon kimaradt, mert nem tudtam volna megállni, hogy ne egyek belőle....

Közben lassan vége a Fradi meccsnek, és bár továbbjutott a Leverkusen, ahogy az várható volt, de szép menetelés volt. Drukkolunk, hogy jövőre is átélhessük ugyanezt vagy még jobbat. Ráadásul jön a két válogatott meccse az észtek és a bolgárok ellen. Hajrá, hajrá! A csapatnak gratula, a szurkolók előtt is le a kalappal!!!

Zalán esete a rómaiakkal

 

Van a jelenet a Brian életében, amikor a rómaiak ragozni tanítják Briant, aki felfesti a város falára, hogy "Rómaiak, menjetek haza!", de persze totál hibásan. 

https://youtu.be/iCWau8e_ZDk

Sokszor eszembe jut ez a filmjelenet, amikor Zalánnal tanulunk. 

Egy példa. Magyar mondatokat kell németre fordítani.  Zalán persze teljesen passzív és érdektelen, de másnap dolgozat, úgyhogy muszáj nyomni egy picit.

Bosszankodunk a rossz színházi darab miatt.

Zalán: Wir haben...

Én: Jelen idő....

- Wir ärgern....

- Színházi darab?

- Die....

- Hogy van a színház?

- ..... der Theater

- Majdnem.

- Das Theater

- Darab?

- Stück?

- Rakd össze!

- Die Theaterstück?

- Stück milyen nemű?

- Semleges, gondolom.

- Akkor?

- Das Stück.

- ----

- Das Theaterstück

- Oké.

- Wir ärgert....

- Micsoda?

- Wir ärgern.......an.....

- Khm...

- Wir ärgern .... nem tudom, nem tanultuk a vonzatát.....über?

- Igeeeen...

- Wir ärgern über das Theaterstück 

- Mi hiányzik?

- Szerintem semmi.

- ...

- Wir ärgern .... sich.... uns.....über das Theaterstück

- Rossz?

- Wir ärgern uns über das schlechte Theaterstück.

- Ja, az lemaradt, hogy a könyvtárban...

- Mivan???

- In...im....in der Bibliothek.

- Ez az.  Múlt időben?

- Na neeeee.......

Ui: persze vannak olyan mondatok is, amiket kivág elsőre hibátlanul. Ezt muszáj hozzátenni. :) 

Így jár, aki munkaidőben messergerezik, nem munkaügyben

A sztoriban Kovács Éva lesz a nevem. 

Párbeszéd köztem és közvetlen rokonom között.

(...) 

- Mi a családi neved? Hivatalosan.

- Komolyan? Kovács.

- Viccelsz. Férjnél vagy nem?

- Kovács Éva a nevem.

- Basszus, ne csináld már. Anyu neve Kovácsné Szabó Anna. Dávidné Kovács Éva? Vagy maradtál simán? Az én feleségem K. B. Érted a kérdésem?

- Kovács Éva a nevem. Nem tudom, máshogy mondani.  - itt megjöttek az észtek. Később kiderült, hogy egy észt és két magyar. Amikor az egyik megszólalt magyarul, egyből vágtam, hogy ez nem annyira észt. 

- Befejeztem, szia! 

- Van baj.... - ez voltam én. 

- Nálad. Elég. A kérdésemre egy egyszerű válasz - nem, nem változott a nevem a házasságban is, maradtam Kovács Éva. Ez általában nem így van. Másoknál. De örülök, hogy akkor nálatok így van és ezt akkor hűvös formában ugyan, de közölted. .... Ne írj nekem ilyeneket, hogy baj van. Kérlek ne. Köszönöm!

- Figyu ,itt vannak az észtek. Bocs. 

-  ...

- Gondoltam, pár sorból értesz, nem gondoltam, hogy nem. De bocs. Igen, nem vettem fel Tibi nevét. 

- Oké, tudhattam volna (én gondolatom: hát szerintem is) . Nem tudtam.

Mondanom sem kell, hogy már az elején megbántott, de aztán később még jobban. Bocsánatot sem kért. Mindegy. 

- 

..

Szerelem első vérig a játszma neve

 

Hétvégén adta az egyik csatorna kamaszkorom egyik kedvencét a Szerelem első vérig című filmet. Még a rendszerváltás előtt játszódik, általános iskolások voltunk, amikor mély áhitatban csodáltuk Ágotát és Fügét...mindenki olyan pasit szeretett volna,mint a Füge és olyan szeretett volna lenni, mint az Ágota....Bár nem az elejétől kaptam el a filmet, nekem akkora időutazás volt, hogy nem egyszer megkönnyeztem, megsirattam nem csak a filmet, de a saját kamasz koromat, ifjúságomat is. 

Aki csak néhány évvel fiatalabb, nem is biztos, hogy átérzi, érti, milyen volt akkoriban fiatalnak, diáknak lenni. Mert ez még az a generáció volt, aki hordott iskolaköpenyt, volt kisdobos, úttörő (nem nosztalgiából mondom, mert nem szerettem egyiket sem. Annak ellenére, hogy ötödikes koromban saját örsöm is volt az elsősök között, a Vuk örs. Nagyon szerettem a kis csapatomat.) A filmben szereplőket már felnőttként érte a rendszerváltoztatás, mi még csak első gimisek voltunk (és nem kilencedikesek). 

Szóval nagyon fura volt nézni így bő 30 évvel később. Fügét most is ugyanúgy egy tehetséges fiúnak láttam egyébként, egy érzékeny, finom lelkű, sokat átélt fiúnak, aki annyira megérdemli a boldogságot. 

Ezzel párhuzamban egy másik filmélményem is volt, ment a Netflixen (azaz megy most is) a Játszma című magyar film. Egyszer egy társaságban benyögte egy volt kollegám, egy szerény képességű egyébként, hogy ő utálja a magyar filmeket. Ezen annyira meglepődtem, hogy el sem akartam hinni. Hogy lehet nem szeretni a magyar filmeket? Nyilván van köztük rengeteg gagyi rossz és még rosszabb, de kijelenteni kategórikusan, hogy valaki nem szereti őket az szerintem elég vad dolog.  Ha nem is kedveli valaki a komoly művészfilmeket, de a Csapd le csacsi, A Tanú, Liza, a rókatündér, Macskafogó, Ötödik pecsét, István a király (abszolút kedvenc, főleg Vikidál), Indul a bakterház stb stb azért elég klassz filmek. 

A Játszmától egyébként nem vártam sokat, viszont Köbli Norbert írta, aki, ha forgatókönyvről van szó, megbízható, hogy valami izgalmasat fog összerakni. Hogy szerepelt benne Hámori Gabriella és Kulka János, az is felkeltette az érdeklődésemet. Hallottam, hogy a sztoriba beleírták Kulka sztrókját, ami fantasztikus dolog, hiszen máig csak rövid mondatokat tud mondani, összefüggőket nem és mégis helye van a filmben, mégpedig kiemelkedő. Tibi nem szereti különösképpen, így őt nem is tudtam rávenni, hogy kellő nyitottsággal végignézze a filmet. Nagyon tetszett az operatőri munka, az alakítások is, főleg Hámori G. jelenete ott, amikor rájönnek a férjével, hogy átverés van a levegőben, na az nagyon tetszett. Piszok jól megcsinálták. Csavar, csavar hátán és még abban is van egy csavar.  Helyén van a zene is, eléggé oda van az is rakva. Teljesen belelkesültem a végére, hogy ez milyen remek lett és még a moziba is elmehettünk volna rá, ha a nyáron jobban odafigyelünk. 

Ez is múlt heti....

 

Tegnap akartam írni egy bejegyzést, mert elég régen nem pötyögtem, de csak meredtem az üres „levélpapírra”, majd lehajtottam a laptop tetejét….Na hát most sem nagyon tudok miről írni, tessék…

Híreink dióhéjban

Az elveszett pénztárcáról

A héten (szóval a múlt héten) Réka elhagyta a pénztárcáját és benne a diákigazolványát. A technika modern vívmányának köszönhetően hamarabb tudtam erről, mint ő. Van egy helyi "Elveszett/megtaláltam" csoport a facebookon, ahonnan kora reggel, munkakezdéskor Réka cuki-muki arca nézett rám vissza. Nem tudom, mondtam-e de pofátlanság, hogy van, aki még az igazolvány képeken is jól néz ki….Szóval a pénztárcát a Coop-ban hagyta a szentem reggeli beszerzést követően, gondolom, pénztártól való távozás után, valaki pedig leadta a boltban. Réka szerint hiányzik belőle 1-2 ezer Ft, amit egyébként kétlek, de mindegy. Én nagyon örültem, hogy meglett a tárca, mert most kapta a névnapjára novemberben, még nem volt ideje elnyűni. A poén, hogy amikor riadóztattam Tibi, hogy menni kellene a pénztárcáért, nem sokkal később visszahívott, hogy izé, miért adnák oda neki a tárcát a boltban, lehet, hogy csak Réka hozhatja el...Hogy igazolja, hogy ő a fater? Istenem....Ez eszembe sem jutott, elvégre apaként csak tudja a saját lánya nevét, születési dátumát, melyik gimibe jár és hasonló apróságokat. Végül nem is volt gond, néhány keresztkérdés után birtokba vehette a pénztárcát.

Réka Mékáp

Múltkor láttam egy osztályfotót valamelyik facebook oldalon, ahol elég vad arcok alkották a bandát. Volt kék hajú lány, másiknak a összesen négy színt számoltam meg a fején, a harmadik hollófekete fürtökkel büszkélkedhetett, amelyeket aligha az anyatermészettől kapott....Gondoltam is, hogy Réka még szolid, mert még a hajszínezőt sem próbálta ki. Legalábbis nem tűnt fel.

Na egészen más a helyzet a sminkkel. Rékámnak rögtön két sminkszettje van, egy itthon, a szobájában, egy másik pedig az iskolai szekrényében. Nem emlékszem, hogy eszembe jutott volna sminkelni egyetlen álmos ködös vagy éppen napfényes gimis napomon sem, de nyilván, az idők változnak. Ezer éve voltam gimis, még az őskorban. Akkoriban kinevettük, aki pingálta magát és átesett a ló túloldalára. Rékácska viszonylag szolid. Még. Azt nem mertem megkérdezni, valahogy nem jött ki szóra, okoskodni meg nem akartam, hogy ugye alapozót nem ken a szinte hibátlan bőrére…..azon is megütköztem, hogy szájfény és arcpírt vagy mit viszont igen. Már szemem sem rebben, ha nem találok a cuccaim közül valamit. Most azt ki sem fejtem, hogy legalább 10 szájfénye van, amit állítása szerint rendszeresen használ is….Eszem megáll.

Diópofa

Dió pofáján találtam a múltkor egy ősz szőrszálat. Majdnem azt írtam, hogy hajszálat. Kigúvadt a szemem és pánikrohamom lett egyből, ez a tündéri kutya nem öregedhet meg, még csak öt éves….Már öt éves! Bízom benne, hogy még nagyon sok boldog évünk lesz együtt.

Csak hogy a legutóbbi cukiságát elmeséljem, minap leültem a kanapéra búbánatosan, pont valami rossz hírt kaptam, nem volt jó kedvem. Ez a kutya szó szerint megölelt. Az egyik lábát a vállamra tette, a fejét pedig a másikra…szóval egy fantasztikus kutya. Tibi ilyenkor mindig elmormogja a foga alatt, hogy nem is fantasztikus, mert neki minden vizslája ugyanilyen volt eddig. Mindegy, nekem az első vizslám és örök szerelmem, így meglehet, hogy totálisan elfogult vagyok vele. Tényleg annyira nagyon jó, hogy van nekünk, mennyire családtag nálunk. Persze ezt már leírtam százszor, de el is mondom szinte minden nap vagy legalábbis gondolok arra, hogy dejódejódejóóóó, hogy Dió a miénk lehet.... A

A másik aranyos szokása, hogy reggelente, amikor már van rajtam egy miniatűr parfümfelhő, neki is dukál belőle, úgy gondolja. Pedig pasi. Először megközelít, szimatol, majd minden áron belém akarja törölni magát, hemperegne, felvenné az illatok. Nem csoda, hogy rendszeresen találok a ruhámon néhány mm-es, vörös szőrszálat. Én nem bánom, azt is szeretem, majdnem mindent, ami vele jár....

Közben azóta 17-én betöltötte az ötödik életévét az eb, melyre – évek óta terveztem – sütöttem neki egy egész grillcsirkét. Leszedtük a húst és minden ehetőt a csontokról és két részletben befalta az egészet. Magunknak is sütöttem egyet, olyan isteni finom lett. Citromot félbevágva és hagymát tettem a csirke „gyomrába” és alaposan besóztam, vajjal megkenegettem, később locsolgattam a sütőben. Dió másnap a szokatlan kajához méltón rettenetes pukigomolyagokat eregetett…valószínűleg sok volt neki a csirke ezek szerint. Maradjunk csak a kutyakajánál…..

Anyu hírek

Ami nem annyira jó hír, hogy anyukám nincs túl jól és ilyenfolytán a kedve sem igazán virágos. Abszolút érthető. Semmi nem oké és semmit sem tudok jól csinálni olykor. Nem szoktam felvenni, legalábbis igyekszem. Maximum rosszul esik, lógatom az orrom emiatt pár percig vagy napig... Pl. ha viszek neki süteményt és azt mondja, vigyem haza, mert ezeket ő nem szereti. A torta maradhat. Vagy hogy mondjam le az előfizetést az újságra, amit tőlem kapott, mert unja és idegesíti. Minek veszek neki könyvet, ezeket ő mind tudja, nem érdekli. Apróságok igazából, csak sűrű egymásutánban. El is töprengtem, hogy milyen jó nekem, itt van a két csodás kamaszom, hol az egyik, hol a másik lep meg valami kamaszos bájjal, közben pedig megöregedtek a nagyszülők, mint a három, amelyik még él. Mindhárman nyolcvanon felüliek, illetve anyu a hétvégén tölti be a nyolcvanat és már nem lesznek fiatalabbak. Nehéz tudomásul venni, hogy lassan vagy nem is olyan lassan olyan korba érnek, hogy egyre többet kell majd róluk gondoskodnunk. Mostanában máris sokat vadászik az egész család hiánycikk gyógyszerekre, amit végül hol Abonyban, hol Cegléden , hol Pesten tudunk végül beszerezni. Gondolkodunk, hogyan lehetne ebédet juttatni nekik, hogy ne kelljen főzni minden nap. Honnan rendelhetnénk, hogy az nekik is megfeleljen. Nagy szerencse, hogy ők még itt vannak nekünk, de egyre többet gondolok arra, hogy mi lesz , ha.... Ha anyukám már nem tudja ellátni magát, ha leesik a lábáról, ha nem lesz képes főzni magára egyáltalán (lassan eljutunk ide hamarosan) stb stb. Nehéz kérdések ezek és még mindegyikre nem is tudom a választ.

Chicago az utcában

Múlt héten traumán is estünk túl. Durva volt. A mi utcánk egy csöndes zsákutca ennek minden előnyével és hátrányával. Szinte már minden ház fel van újítva vagy folyamatban van a felújítás, tehát olyan takaros is. Kertek, kutyák, macskák, bácsikák és nénikék szép számmal, vastagon el van öregedve az utca. Az alattunk lakó néni a házban 90 lesz decemberben. A szomszéd házban a bácsi még idősebb. Szembe, igaz, költözik egy fiatal pár M. néni helyére, aki a kb. egy éve meghalt. Na szóval klassz hely, sokáig vágytunk ide. Aztán elköltözött a Ford-os fiú a citromsárga pólóban, akit minden reggel az autója mellett telefonálva köszöntöttem – mármint ő állt a kocsija mellett. Kiderült, hogy csak albérlő. Ki költözött helyére? Egy házaspár egy alsós korú kislánnyal. Mindhárman erős túlsúllyal és annál hangosabb természettel, már ami a pasast illette. Csütörtök este velőtrázó ordításre figyeltünk fel, már éppen lefeküdtünk volna. Valahogy hallotta az ember a hangszínből, hogy ez nem vicc. Valaki az életéért rimánkodott. Vizes lett a tenyerem, remegett a kezem, hívni akartam a rendőrséget, de már több szomszéd kihívta időközben. Rettenetes volt hallgatni, mire kiértek a rendőrök csőre töltött stukkerrel, hogy a pasas majdnem agyonverte a nőt drogos befolyásoltság alatt, mert démonok szállták meg a csajt szerinte. Azt gondoltam, hogy nem ártana , ha a hangos népek elköltöznének, de nem úgy gondoltam, hogy az egyik a kórházba, a másik vissza börtönbe, a lányuk pedig rokonokhoz átmenetileg.

Farsang

A gimiben már nincs farsang, bár szerintem rájuk férne egy kis móka, de mivel kiütést kapok a puszta szótól is, így persze nagy hiányérzetem nincs. A felsős farsang most volt múlt pénteken, amire Zalán ugyan nem ment, mert beteg volt, fájt a hasa, émelygett, feküdt, mint egy darab fa....Réka viszont igen, mert segítségnek vissza szokták hívni a volt nyolcadikosokat és ez beszámít a kötelező társadalmi munkába, abba a bizonyos 50 órába. Réka feltett szándéka, hogy azt majd jól egy lovardában fogja eltölteni, de egyelőre erről semmi infót nem kaptunk, nyárig rá is ér. Rékáék segédkeztek a büfében, ruhatárban, de szerintem leginkább trécseltek a volt cimbikkel és nosztalgiával szelfiztek a régi osztályteremben. Milyen boldog volt, hogy végre elballaghatott, aztán tessék, most amikor csak lehetősége van, vissza-vissza kukucskál. Amúgy rosszul sült el az egész esemény számomra, mert Rékám az egyik ablakpárkányon Zalán kósza, elhajított német dogájába futott bele, és ha már belefutott, rögtön át is küldte nekem. Fel kellett mosni a jegy láttán, eléggé leforrázódtam pénteken délután 4 óra magasságában....Később Zalánt kérdőre vontam, mi ez a váratlan jegy és azzal védekezett, hogy hiányzás után rögtön az első órán az orra alá dugták a tesztet, azt sem tudta, hogy írnak és miből és hát így esett a nagy eset, hogy kettes lett...Egyem a kis ártatlan szívét.

Buszon

Pár hete reggel Réka negyed nyolc után valamikor hívta Tibit, hogy izé, baj van, rossz buszra szállt, nem lehetne, hogy eljuttatja a gimibe? Kérdésünkre, hogy merre van, azt felelte, hogy a vasútállomásra vitte ki a 34-es, ő pedig a 3-on kellett volna, hogy feszítsen. Felcsattantam, hogy hogy lehet rossz buszra szállni??? Elvégre egy baromi nagy szám van a busz homlokán, csak azt kell tudni leolvasni. Szumma szummárom Réka bonyolult úton bár, de eljutott a gimibe, azaz nem oda, hanem a tesi órája helyszínére, ami a volt főiskola tornaterme. Először azonban el kellett robogni vele a gimibe, hogy a tesi cuccát elhozza, szóval nem volt egyszerű. Na egy hét sem telt el, amikor felszállok a 11-es buszra, mint mindig a melóba menet, ámde jaj, az nem kanyarodik fel a vasúti hídra, mint mindig, hanem megy tovább egyenesen a Marcipán cukrászda felé. Egyből kapcsoltam, hogy hinnye, ez nem a 11-es, de nem is a 10-es, hanem a 3-as, Réka kedvenc járata. Villámgyorsan leszálltam és rongyolok vissza a buszmegállóba, hogy elkapjam, azt ami a saját buszomnak számít, ámde ó jaj, időközben az nem elhúzott az orrom előtt?? Innestől fogva azonban nincs több busz egy fél órán, órán belül, szóval fuldokolva a röhögéstől hívtam Tibit, hogy képzelje mi történt, én is rossz buszra szálltam, nem tudna kifuvarozni a melóba? Alig tudtam elmondani neki, hogy mi történt, még a könnyeim is potyogtak. Hát van ez így, Isten se ver bottal.....

Tetszik

Hozzászólás