2011. október 12., szerda

Réka mondta - 23. rész

M. mama csirkét pucol a kiskonyha előtt. Réka meglátja, odaszalad. Mama lélegzetvisszafojtva várja az első reakciót, mivel bizonytalan benne, hogy Réka összekapcsolta e már a baromfi udvarban szaladgáló tyúkokat a gőzölgő húslevessel, amit annyira szeret. 
- Mama.... - szólal meg Réka döbbenten. Vágni lehet a csöndet az udvarban. - Ez a pipi még élt volna ám!!!! - majd sarkon fordul és többet nem érdekli a felpucolt csirke. 

***

Réka és Zalán ölelik egymást, puszi csattan el puszi után. (Nem gyakori jelenség. )
- Ha felnövünk, összeházasodunk. - dönti el Réka. 


***


Éppen vacsorázunk Apával, amikor a már jóllakott Réka kéri, hogy hagy nézhessen egy kis Chuggington DVD-t. Hagy nézzen, no. Kivonulunk együtt a nappaliba és felmérem, hogy a DVD már a lejátszóban, minden bekapcsolva éppen csak egy bizonyos gombot kell megnyomni a három távirányító egyikén és indulhat a mandula. Nyúlok is a távkapcsoló után, amikor Réka rámszól:
- Mostál te egyáltalán kezet??? - kérdezi.
- Hát persze. - hazudom szemrebbenés nélkül.
- Akkor jó. Mert csak úgy szabad a távirányítóhoz nyúlni, tudod. - nyugszik meg. A képernyőn feltűnik a Chuggington nyitó zenéje, leánykám boldogan terül el a kanapén. 


***


Mamánál együtt mossuk a kezünket. Réka sorára várva figyel engem. 
- Nem, nem. Kézmosás után ide rázzuk a kezünket. A mosdóba. - és mutatja is, hogyan. - Az óvodában mindig így csináljuk.


***


"Az őszi szünetben, ha nem lesz ovi, elmegyünk megint Sümegre és csobbanunk egy nagyot."  - ezt gyakran mondogatja mostanában, nagy álmodozón rezegteti közben a pilláit....
Szép is volna, jó is volna, de Apának nem lesz őszi szünete. És ez csak az egyik ok, amiért nem megyünk. 


***


Egyik este Bogyó és Babócát nézünk a laptopon. Érzem, ahogy elernyed az ölemben, bújik és simul hozzám, mint egy édes kiscica....Vagyis nagyon fáradt már, ideje volna ágyba bújni.
- Álmos vagy? Menjünk alukálni? - súgom a fülébe. Erre átkarolja a nyakam és annyit mond:
- Nem, csak nagyon szeretlek....


***


Állunk a tükör előtt, Réka haját fésülöm. Egyszer csak megszólal a lány:
- Anya, hogy kell félni??
Tök jó, hogy nem tudja. 


***


Egy reggel ülök a vécén.
- Anya.... - nyafog egy cérnavékony hangocska a hálószoba mélyéről.
- Igen? - ez voltam én.
- Anya.....
- Jó reggelt, Rékám! 
- Anya, hol vaaaagy? ....
- A vécén. - válaszom váratlanul heves könnyzáport eredményez és mély elkeseredést.
- Anyaaaa, nekem kakálnom kell!!!!!!!! - jön a dörömbölés az ajtó túlsó oldaláról.
- Ó....várj egy kicsit! - nyögöm, mert csak 1 db vécén van.
- Nem tudok. 
- Tartsd vissza, csak egy picit!
- Nem megy!
- Akkor....kakálj a bilibe.
- Oda nem tudok. - Réka közben folyamatosan nyefeg és nyafog.
- Dehogynem.
- Nem tudooook....
- Oké, oké, várj egy kicsit, mindjárt megyek....
- Brühühü....
Réka átveszi a trónt majd 2 perc múlva megjelenik mellettem megkönnyebbülten.
- Ó, csak pisilnem kellett, anya....


***

2011. október 11., kedd

Mondom...mesteremberek minálunk

Avagy: a "blogfolytonosság" jegyében

Utalással előző bejegyzésemre megjegyzem, hogy a nyílászárók felújítása azóta sem fejeződött be, sőt, el sem kezdődött. No comment. Felhívtam őket, hogy izé...mi a szállítási késedelem oka, hisz itthon vagyok két pici gyerekkel és ha a fűtési szezonban leszerelik az összes külső ablakszárnyat, hogy újjá varázsolják, az nem lesz annyira jó....mert esetleg meg találunk fagyni....

Nekem egyébként sincs és soha nem is volt szerencsém a "mesteremberekkel". 5 évvel ezelőtt, mielőtt jelenlegi lakunkba beköltöztünk volna kezdtük azzal, a villanyszerelő átvágott bennünket. Sebaj, orvosoltuk a hibát, majd jött a gázos. Egy pökhendi tökfej, aki vállalkozónak nevezte magát. Úgy járkált a felújítás alatt álló lakásunkban, mintha a sajátja lenne, mi pedig csak szívességből megtűrt hajléktalanok....Kifizettük a számlát (haha, az nem volt) és vártuk a burkolót. De nem azért, hogy egy szórakozott pillanatában a méregdrága akril kádunkba beleejtse a kalapácsát, majd szemrebbenés nélkül letagadja azt. Megalkudtunk, megbocsátottunk (de nem felejtettünk) és elismertük, hogy egyébként valóban hibátlan mestermunkát végzett burkolásilag, le a kalappal. Következhettek a konyhabútort beszerelők, akik tutira nem teljesítmény bérbe dolgoztak. Többet uzsonnáztak és bagóztak a kertünkben, mint nem. És pontban 16 óra 00-kor a kapunkban toporogtak, hogy távozzanak toronyiránt. Mellesleg minden fűrészmunkát a konyhai munkalapomon szerettek volna kivitelezni, ehhez nagyon ragaszkodtak volna. Igen résen kellett lennem, hogy ne így legyen, amiből persze volt sértődés és szájhúzogatás.

Volt még pár kalandunk, de több egyelőre nem jut eszembe. Ugorjunk is a jelenbe! Vagyis majdnem. Kezdem ott, hogy augusztusban megrendeltük új konyhai ablakunkat. Az előleget kifizettük és vártunk. Majd vártunk és vártunk és még mindig vártunk. Aztán felhívtam a "mesterembert", hogy ugyan mikor szeretne jönni, úgy tudjuk, az ablak készen várja a boltban több mint egy hete. (Tök türelmes voltam, szerintem.) Rávágta: holnap. Nem jött. Újra hívtam. Kivágta: Holnap megyek! Nem jött. Harmadik egyeztetésre, egy szombati napra befutott végre csapatostul és néhány óra múlva, csiribúú, csiribááá, kész lett az új ablak. Feledtünk minden bosszúságot, mert az eredmény ezt tette velünk. Hű, a szúnyoghálót elfelejtette, na majd valamelyik nap beugrik vele, előre nem kell fizetni. Még szép! - gondoltam én. A " megígérte, mégsem jött" játékot eljátszotta még egy párszor, mire egy napon végre berontott a kapun inasostul, annak kezében egy bazinagy szúnyoghálóval. Nem hagytak nekem lehetőséget a kibontakozásra, így csak a konyhába érve rebegtem el szégyellősen, hogy nem ilyet rendeltem egyáltalán, ezt köszi, de nem kérem. 

Ahogy jöttek, el is mentek. Nagylelkűek voltak, mert fizetnem most sem kellett és a nappali redőnyében kicseréltek egy gurtnit grátisz. Ezt is megköszöntem, persze. Azóta nem jöttek. Mondjuk, szúnyogháló nem igen kell már az idén....Nem is igen hívtam őket telefonon, mert el  voltam foglalva a festővel. Kezdetben úgy általánosságban. Az első kettő, akit kiszemeltünk, nem tudott bepasszintani minket október hónapra. Novemberben nem volt kedvem festetni. A harmadikat éppen hasi sérvvel operálták negyedik alkalommal, úgyhogy ő nem jöhetett szóba. Végre a szomszédasszony ajánlott egyet, meg is érkeztek múlt héten terepszemlére ketten is. Mester és tanítványa. Az első, ami feltűnt, hogy egyiknek sem igen volt foga. Még szerencse, hogy Réka oviban múlatta napját, Zalán pedig édesdeden aludt. Nem is lett volna gond ezzel, viszont jött a nyavalygás....

F (festő): - Háát...meg tudnám csinálni....izé...ennyiért (XY összeg.)
Én: Jó, rendben.
F: De...kérjen mástól is árajánlatot!
Én: Nem akarok, jöjjön és csinálja, ahogy lehet.
F: De...most nem érek rá. Árulok a piacon, meg...
Én: Mikor lenne jó?
F: Háááát...jövő héten festek itt lenn (szomszédattyonynál 1 db konyhát) ...majd....

Kezdtem pipa lenni. Én nem tudom, ezeknek nem kell a pénz? Nem hiányzik a munka? Következő életemben lakásfelújításokra szakosodó mesteremberekkel vállalkozást indítok és agyon keresem magam. Végül a festő képtelen volt megmondani, neki mikor lenne jó, akár saccperkábé is...abban maradtunk, hogy ha már nem munkálkodik "odalenn", akkor megegyezünk egy fajin időpontban.

Nohát, azóta is fest  a szomszédasszonynál szorgosan. Piaci kötelezettségeire hivatkozva éppen hogy csak befejezte a festést, azóta sem láttuk, a díszcsík felrakása csaknem egy hete várat magára. Így aztán nem nagyon tiltakoztam, amikor hétvégén a fürdőszoba felújításra vetemedő sógornőm megkérte a mesteremberét, hogy szaladjon már át hozzánk és amíg a falazás szárad, fessen ki nálunk. Az illető a kalapácsát a kádunkba ejtő egyed volt, de mit érdekelt ez engem, csak haladjunk már! Szombaton glettelt, vasárnap festett. És azóta szépek vagyunk és tiszták! Huhh, ezen is túl vagyunk. Most aztán várhatjuk az ablakosokat. Ők lesznek a következők. Remélem, nem a Mikulás hozza majd meg őket....


2011. szeptember 22., csütörtök

Mesteremberek minálunk

Nemrégiben ajánlat benyújtása céljából volt nálunk némi népvándorlás. Egyik mesterember jött, felmért, árat mondott, aztán ment. De érkezett nyomában máris a másik, mindig volt egy következő...A harmadik fickó, a huszas éveinek közepén járó, távozás előtt a bejárati ajtóban megtorpant, rám nézett, megvakarta a fejét és azt mondta:
- Hát....mondtam én az asszonynak, hogy odébb lesz az, hogy nekünk gyerekünk legyen. Én még nem vagyok készen. - pislogtam rá párat, majd még néhányat, mire lassan leesett (inkább ereszkedett az), hogy mi mondatta vele mindezt. 


Az én mihasznáim nem éppen jó benyomást tettek rá, avany/és nem mozog kisgyermekek között sokat, tán a családban is ritka példány a kisgyerek. Ahogy elment, elgondolkodtam, hogy is zajlott nyílászáróink ezen utolsó felmérése? Akárhogy hánytam vetettem magamban a dolgokat, azért olyan eget verő dolog nem történt. Vér nem folyt, nem gyulladt ki semmi, személyi sérülés, anyagi kár nem történt.....

- Megérkezésükkor Zalán békésen poroszkál nappaliszerte, látszólag céltalanul,  Réka villámszerűen motorozik a folyosón, oda-vissza (kb. 7 méter oda), közben visít vagy sikoltozik? Valamelyik. A frekvencia és hangerő nekem nem feltűnőbb az átlagnál, bőven az ingerküszöböm alatt hullámzik.
- Réka - leszállván a motorról - gyöngyökből és golyókból levest főz, melyet muszáj a nagy műanyag tálban vadul kavarni nagyjából folyamatosan, hogy le ne égjen. Esélytelen bármi mást meghallani, pár dolgot meg kell ismételnie a pasasnak, pár dolog örök rejtély marad...
- Egyszer csak, valahol az ajánlatadás közepén, Zalán felkéreckedik a karomba, onnan figyeli az idegen egyedeket matatni az ablakok körül, ő innestől fogva egy darabig több rosszaságot nem követ el (legalábbis nem tudok róla)
- Réka megunja a banánt (azaz a főzőcskét), ezért követeli, hogy menjünk át a másik szobába. "Nem lehet. - magyarázom neki. - Figyelem és hallgatom a bácsi mondandóját. -mini hiszti jön, némi lábrugózással és karrázással egybekötve, de semmi különös. Egész hamar abbahagyja, teljesen magától.
- Ja, mert kéri, hogy őt is vegyem fel. Talán összetéveszt az apjával, én nem vagyok képes egyik karomban 15, a másikban 10 kilót másodperceknél tovább tartani, pedig amúgy egész edzett vagyok magamhoz képest. Réka nem örül az elutasításnak, mintha macska volna, finoman nyafog-vernyákol.
- Amikor végre Zalánt le lehet tenni újra a szőnyegre, és még el is enged magától kb. 1 méterre,  Réka leül rajzolni. Valahogy úgy adódik, hogy csak három ceruza van elől, két barna és egy lila. Az egyik barnát választja, ügyesen rajzolni kezd.
- Zalán lecsap ragadozó macskaként a másik barna ceruzára. Nem mintha szeretne vagy szokott volna vagy tudna rajzolni, de nem is az a lényeg.
- A szakzsargon sűrűjébe merül a szaki, úgyhogy talán nem is gond, ha csak fél fülem szentelem neki, közben mindkét szemem azt figyeli, hogy Zalán már az összes barna ceruzát magánál szeretné tudni. Azaz mindkettőt.
- Nagy nehezen rábeszélem Rékát a lilára, bár dohog és morog, a másik barna az "rondabarna", az övébarna volt a "szépbarna"....
- Réka virágot rajzol, kap még egy piros és egy sárga ceruzát is, Zalán csak firkál, de egész pofásan tartja a kezében a rajzeszközt, ez tetszik.
- Zalán meggondolja magát, a sárga ceruzára fáj a foga. Pont akkor, amikor Réka is a sárgával szeretne rajzolni. Az összecsapás elkerülhetetlen. Picit ordít mindkettő egyszerre, majd csend lesz. Újra tudok figyelni az árképzésre ablak tájékban. Bár mintha azt érezném, hogy valamiről végképp lemaradtam....
- Talán csak egyetlen pillanatocskára nem figyelek oda egyik gyerekre sem, mikor hirtelen Réka keservesen felhorkan és azt kiabálja: "Megharapott, brühühüüü...." - Tényleg megharapta, én láttam. - bizonygatja az ablakos pasas. Nem mondom, hogy nem hiszem el neki, Zalán valóban harapós sajnos. Mire ezt kimondanám, megint támad, ezúttal Réka felkarja a cél, hiányos fogazatát Réka karjába mélyeszti egy szempillantás alatt. Réka nagyon dühös, teljesen érthetőn. Zalán felé dobja a füzetét, a ceruzáit is felkapja, majd meggondolja magát és végül csak az asztal alá hajítja őket. 
- Rászólok Zalánra: "Neeem szabad, Zalán, nem szabad harapni!"- nem biztos hogy hallja, Réka úgy sír és panaszkodik, de mégis eljuthat a füléig, mert maga is sértődötten sírva fakad. 
- Az első adandó alkalommal, amikor megint csend van, átveszem az árajánlatot, a fiúk az ajtó felé veszik az irányt. 

Ahogy mondtam, nem is történt semmi különös. Nem is értem az embereket. :)



2011. szeptember 20., kedd

Két hét mérlege

- Na és hogy tetszik az új óvoda Rékának? - állított meg egyik ismerősöm az utcán minap.
Beszámoltam neki tőmondatokban, hogy a szóban forgó személyt első nap hat lóval lehetett csak hazavontatni "Pitypangéktól", második nap nagyon szeretett volna ott aludni, és azóta úgy jár oviba, mintha nem is ő lett volna az a kislány, aki keservesen sírt utánam az ovi udvarán, aki ott nem aludt volna semmi pénzért és aki esténként arra kért sutyorogva, elalvás előtt, hogy ugye másnap nem kell oviba mennie, ugye nem??
- Hát igen, végre óvoda érett lett Réka is....- felelte az ismi, aki egyébként óvónő. Akkor ott hirtelen őszintén szólva elég pipa lettem, mert hát addig eszembe sem jutott, hogy Réka készülékében lett volna a hiba. 
- Másik óvoda, más felfogás, más körülmények....- ennyit mondtam csak neki csöndesen, mert úgy érzem szilárdan, továbbra is, hogy nem is nála volt a probléma. 

Két hetet lehúzott Réci az új oviban, 10 kerek napot. Eleinte nehéz volt az ébredés szegénykémnek, 9 előtt ritkán láttam függőleges helyzetben a nyári szünetben, most pedig legkésőbb fél 8 körül kénytelen vagyok felkelteni. Már nem kell "felmosni", ahogy apa mondta, mint első napokban, lassan rááll, hogy nem durmolhat, amíg a hasára nem süt a nap. Az esti lefekvéssel viszont gondunk van, ha 10 órakor a saját ágyában édesen szunyókál, akkor összeteszem a kezem. De még nem igen volt alkalmam összetenni.

Reggel az elválással sincs gond, kicsit félénken szalad be a csoportszobába, mintha hirtelen nem találná a helyét....Ennek az lehet az oka, hogy még nem talált magának barátnőt vagy barátot a csoportból, akivel szívesen játszana. Emlegeti Kírát, Kamillát, Katát (talán a K betűsekre fókuszál??), de ha kérdezem, kivel játszott, panaszosan kibukik belőle olykor, hogy "senkivel, senki nem játszik velem....." - ez aggaszt olykor, bár remélem, hogy idővel befogadják maguk közé az egykori bölcsisek, átrendeződnek a baráti viszonyok, nem lesz amolyan "magányos farkas" Rékából....Fura is lenne, mert egyébként neki nem szokott gondot jelenteni az új kapcsolatok létesítése. 


Réka reggelizni itthon szokott, ebből a szokásából valahogy nem enged. Kukoricapehely, kalács, kakaó, lekváros kenyér...ilyesmi csúszik nála szívesen. Az oviban azért olykor mégis asztalhoz ül a többiekkel és falatozik egy picit, csak a társaság kedvéért. Az ebédet, uzsonnát jó étvággyal, vidáman megeszi, tegyenek elé bármit. Ez adott volt a másik oviban is. Amikor érte megyek, máris nagyon szomjas, olykor éhes is, szóval itthon uzsonnázunk megint együtt.


Az óvónénik elégedettek vele, értelmes, helyes kislánynak tartják, nagy mozgásigénnyel és nagyon jó kézügyességgel. Ez röviden meg is felel Réka jellemzésének. E. óvónéni pl. ajánlotta, hogy vigyem arra a zenés tornára, amely októbertől indul vagy akár ovi balettre, mert az ilyesmiket neki találták ki. Fel is fogunk iratkozni mindkettőre, azután Réka eldönti, melyikre szeretne járni, tetszik e neki bármelyik is.


A hiszti sem jellemző rá, azt itthonra tartogatja. Jut belőle reggelre, délutánra és estére is bőven, hogy olykor úgy érzem, rám férne némi idegnyugtató wellness hétvége valahol egy lakatlan szigeten......főleg, ha Réka hisztijét időben megelőzi vagy követi egy Zalán-féle elégedetlenségi szólam, földhözveremmagam. Mindenesetre annak örülök, hogy az oviban jó magaviseletű, "hajlik a szóra", vagyis ha valamit mond az óvónő, azt teljesíti azonnal, még ha itthon ugyanabban a témában eget rengető hisztit is váltana ki anya kérése, óhaja, intelme. Példa:

E. óvónéni: - Most már feküdjél le te is, Réka!
Réka:         - Én nem alszom. Nem szoktam alukálni ebéd után.
E. óvónéni: - Jó, de itt az óvodában az a szokás, hogy a gyerekek ebéd után lepihennek és alszanak egyet.
Erre Réka minden további nélkül fogta magát, kiment a hátizsákjában figyelő alvókájáért, lefeküdt és rövidesen el is aludt.....

Délután, amikor megyek érte, újra az udvaron játszanak valamennyien. Ha van rá lehetőségem (Zalán sajtkukac mivolta miatt nem igen), picit megállok a kerítésnél, figyelem, mit csinál, jól elvan e, de mindig önfeledten csúszdázik, homokozik, elbogarázgat...Amikor aztán meglát, óriási örömmel veti magát a karjaimba. Fejét a nyakamba fúrja, szorít, ölel, el nem enged egy darabig. Ilyenkor érzem, hogy milyen jó, hogy újra velem van, hogy hiányzott....Mert itthon - szégyen vagy nem - kevésbé érzem a hiányát. Tudom, hogy az oviban jó neki, ott a helye a 3,5-4 évesek bandájában, örülök, hogy ez az egész ovi váltós mizériának egyáltalán ilyen vége lehetett. 


Hazafelé általában beszámol arról, milyen új mondókát vagy dalt tanultak az oviban (fél év eredményét ilyen téren két hét alatt lekörözte a mostani ovi....no comment.), amit élvezettel hallgatunk mindketten Zalánnal. Ha van kedve, azt is elárulja, mi volt az ebéd vagy az uzsonna. És miután ebéd után szundított is egyet, tele van energiával, jó kedvű és ezer ötlete van, mivel szeretné tölteni a délután vacsoráig hátra levő részét.


Szóval szép az ovis élet, trallala, csak így tovább, drága Réka!

2011. szeptember 19., hétfő

16 hónapos a pasas

- optimistán nézve 9800 g (vacsora után, este mázsálva), szóval lassan hűthetem a pezsgőt, amit a 10 kiló elérése esetén bontok fel.
- a "konfekciós 86-os" naci például leesik a nádszál dalia derekáról...
- testalkata vékony, izmos, lába sportosan enyhén görbe
- ha fogzással bajlódik, furán előretolja időről időre az alsó állkapcsát. Olyankor úgy néz ki, mint egy mini-bulldog. Ja és a nyála is úgy folyik, bár nem ismerem a fajtát. Bocsi, ha tévedek.
- szívesen hajába biggyeszti Réka sosem használt hajráfjait. Jókat szoktunk nevetni rajta. Na, már nem vettük meg azon hajráfokat hiába.
- megmássza a játszótér legnehezebb mászókáját (nem lépcsős, létrás)
- roppant fürgén, magabiztosan közlekedik a lépcsőn le és fel egyaránt. Idegen, ha látja, szívéhez kap, mert nem is igen kapaszkodik. Ha nyújtom felé a kezem segítségképpen, dühösen csapkodja a tenyerem. 
- ja mert olykor igazi méregzsák ám, hajajjj....
- motorozni nem tud, de kitartóan próbálkozik. Kismotorját, amit első szülinapjára kapott, többnyire tologatja, vonszolja, tuszkolja maga előtt vagy után. Azt viszont imponáló sebességgel teszi. Ha mégis haladna vele, akkor azt úgy kell elképzelni, hogy járás közben a lábai közé vett egy motort is  a nehezítés kedvéért. 
- akármit is eszem, abból követeli, hogy ő is kaphasson. Pont mint a kutyám...
- akaratos, de nagyon. Úgy is mondhatnánk, hogy hisztis. Olykor semmi sem jó. Egy példa: Felültetem a motorra. Sír. Leveszem róla. Ordít. Ráteszem, megintcsak ordít. Leveszem, ordít. Padlóra huppan, apró ökleivel a földre sújt.....Arrébb sétálok...
- egyik perverziója, hogy megnyal dolgokat. Jó példa: játszótéren a mászóka lépcsője
- játékautót hozzám gurítja - klasszul lehet vele játszani
- kiadós étkezés után mindig kakál. Kevés nagyon biztos dolog van az életben, ez ilyen.
- bilit nem ismeri (Réka bilijét 1-2 hónapja átmenetileg nyugdíjaztuk)
- a vécékagyló viszont nagyon érdekelné
- nagy utánozóművész, előszeretettel másol gesztust, mimikát, amit tőlünk lát.
- beszédfejlődése a "NEM"-re kiterjed, de arra nagyon. Szépen mondja, minden betűje jól érthető. Beszéd helyett - ahogy annak idején Réka is - állathangok utánzására specializálja magát.
- imádja le és felkapcsolni a villanyt
- öltözködéskor segít, nyújtja kezét, lábát
- magas a lábfeje, mint Apának
- az óvodában tartózkodó, tehát itthonról igazoltan hiányzó Rékát nem keresi.
- viszont ha az oviban meglátja őt, nagyon örül neki
- kezdik érdekelni a mondókák, főleg, ha mutogatósak
- egyszerűbb ruhadarabokat próbálja felvenni (bár ez nem újdonság)
- délelőtt másfél órát, délután inkább kettőt alszik. 
- Este későn, 9 óta után tér nyugovóra, reggel 6 után nem sokkal kukorékol. Sajnos szombaton és vasárnap is...jájjj....
- szívesen segít nekem teregetni, szorgosan adogatja a ruhákat, némelyiket próbálná a fejére húzni. A takarítás is vonzza egyelőre.
- Üt, csapkod, harap céljai elérése érdekében - jujj-jujj.... 
- homokozóban nem érdekli a lapát és a vödör, a homoksütik sem különösebben, módszeresen és élvezettel szórja viszont a neki háttal ülő Réka hajába a homokot. Egymás után akárhányszor. Hogy "nem szabad", azt tudja, hidegen hagyja.
- a játszótéri csúszda nem jön be neki annyira, amióta a sümegi szálloda medencéjében leküldtük párszor a csúszdán....Oké, apa elkapta süllyedés előtt, de így sem voltunk népszerűek.
- "Imádom" mikor összevesznek Rékával valami olyan játékon, ami nem is az övéké. Játszótéren gyakori jelenség. 
- Gyerekhez nem szokott embernek horrorisztikus lehet, amikor Réka és Zalán vitája valamely játék felett eldurvul. Hanghatásilag, képileg...meg úgy egyáltalán...
- Viszont imádom (ezúttal tényleg), amikor ezek ketten Chuggington mesét néznek DVD-n. Hát azt a rezzenéstelen, pislogásmentes, bagolyszem-meresztős, lélegzetvisszafojtós tévézést muszáj lesz egyszer levideózni.
- Zalán immáron frankón kiköveteli magának a figyelmet. Ha Rékának olvasok mesét, többnyire mindenkin és mindenen átgázolva az ölembe ül Zalánom is. Majd reklamál, hogy miért AZT olvasom, miért nem AMAZT??
- Nagyon szeret az oviban lenni, alig lehet elvonszolni a homokozóból, a csoportszoba elől pedig mindig ordítással távozunk.
- 8 foga van, kettő őrlő lenn előbukkant két csücsökkel, odafenn kettő nagyon igyekszik áttörésért. Ennek folyományaként folyamatosan folyik a nyála.....ja ezt már írtam.
- A haja egészen más, mint Rékáé, kevésbé selymes. Van rá egy fogadásom, hogy hullámos haja lesz, mint az apjának. 
- nem tudom eldönteni, hogy amit produkál az nagyon gyors járás vagy már futás. Szerintem inkább futás. Mindenesetre kavar, mint a nyúl.
- már nem vesz mindent a szájába. 
- kedvenc járműve a szúnyog írtó repülőgép, az ha fölénk reppen, extázis van.
- gyakran találunk a szájában gyöngyöt, gombokat, apróbb tárgyat...ÁÁÁ!
- tud egyedül enni, saját kanál nélkül bele sem fog az ebédbe. A gyorsabb pocaktömés érdekében azért etetem is, amit enged őkelme.
- formaválogatós játék (lásd sütifaló) tökéletes használata még várat magára
-  bébiételt nem eszik, biztonsági tartalékként azért akad még 1-1 üveggel a szekrényben.
- amennyiben Réka itthon van, mindig együtt fürdenek
- Zalán is McDonald's rajongó lesz....
- itthon pohárból iszik, házon kívül varázspohárból
- építés helyett csak rombol (kockákra gondolok)
- többnyire hason alszik
- amikor a karomban tartom, szokta markolászni a mellem. "Igen, cici, drágám..."- erre a válaszom
- szerintem a piros színt felismeri
- macis takaró szent dolog, anélkül nehézkes az alvás, bár nem kizárt 
- cumival alszik el, mindig. 
- sőt, ha valahol talál egy kósza cumit, habozás nélkül a szájába nyomja ma is. 
- élvezettel, hosszan mossa a fogát (azaz rágja a kefét)
- imádja, ha nagyon maszatos a képe, keze. Szalvétával törölni szintén.
- tudtomra adja, ha éhes, szomjas
- rá lehet fogni, hogy mindenevő. Ha valamit nem enne meg, akkor valószínűleg a textúrával van baja, nem annyira az ízekkel.
- ha rosszat csinál és megdorgálom, még ő van megsértődve
- nincs ellenére, ha ébredés után szinte rögtön reggelivel kínálom. Réka nem így van ezzel.
- módjával bár, de kap tehéntejet (tápszer abszolút elutasítva)
- szívesen játszik az ölembe befészkelődve, elmélyülten, nagy békében. Ezt én is nagyon szeretem!
- barátságos, kedves, érdeklődő gyermek. 
- APÁS....olykor irigykedem.....mert természetesen szerelmes vagyok belé, mindkettőjükbe, mindhármójukba, mint az állat!