Szerda

 

Még mindig nem vagyok túl jól, inkább olyan...rozzantan. Estére elkészült a töltött káposzta is, de mire meg kellett volna kóstolni, nem éreztem valahogy az ízeket. Nem tudtam eldönteni, hogy ennyire sótlan a kápim (amúgy általában sótlan, mert annyira be vagyok tojva, hogy elsózom....) 

Amikor még pirítottam le a hagymát és a szalonnát, éreztem az illatokat, de később, semmit. Illetve nem sokat. Vacsorára egy szelet kenyeret ettem sonkával és zöldpaprikával, mert friss kenyér volt a pékségből, abból pedig muszáj enni....De ott is kevésbé éreztem az ízeket, még az erőspaprika sem csípett annyira, azt hiszem. 

Tibi még fullon dolgozik reggeltől estig, beesett valami nagyon sürgős meló, ami múlt hétre kellett volna. 

Az emeleti ablakok már biztos koszosak maradnak, majd megkérem Rékát, hogy ha a saját szobáját sika-mikálja, ne hagyja ki az ablakot sem. Már ha tervezi egyáltalán, hogy karácsony előtt kitakarít...amit remélek. Holnap még becsomagolom az ajándékokat, amit eddig kimaradtak és begyűjtök minden ajándékot a fa alá, nehogy az legyen, hogy még februárban is ide-oda eldugott ajándékokba botlok...

Pár dolog még mindig hiányzik, azt holnap beszerezzük, de semmi életfontosságú. Rendszerezni kellene még a kamrát, mert az a 15 kg krumpli, amit a múltkor rendeltem, egyelőre a bejárati ajtó mellett tátja a száját. Ugyanott, ahol a narancs, az alma, a sütőtök és ilyesmi várja  sorsát. Na ezeknek kellene még a hely a kamrán belül. 

Tesóm kérdezte valamelyik nap, hogy mit vegyen a gyerekeknek, nekünk hoz italt és csokit, ilyesmit (csak hogy ne lepődjünk meg nagyon) Végül H&M utalvány mellett döntött, azt hiszem. Nem volt szívem neki megmondani, hogy a piros pulcsi, amit tavaly vett Rékának a NewYorkerben, egyszer nem volt a kiscsajon....De hátha egyszer lesz, mit lehet tudni? Ő sem akarta meghallani, hogy csak a gyerekek kapjanak ajándékot, szóval valamit mi is kapunk. Remélem, nem pálinkát....mert azt nagyon utálom. Legmélyebb depresszióban vagyok képes csak lehajtani egy felest.

Holnap szerintem pihenő lesz a konyhának, a vaníliás kiflit (hókiflit) egyelőre kihagyjuk, az oldalas meg tud várni egy napot. Majd kap valami finom pácot. Jaj és holnap már csütörtök! Milyen rohan így az idő??

Zserbó

Nagyon örülök, mert finom lett a zserbóm, álomfinom. Egy picit bátrábban bánhattam volna a lekvárral, így az összes, a receptben szereplő dió is belemehetett volna a tészták közé, de nem vagyok elégedetlen. Viszonylag apró, falatkányi kockákra, téglalapokra szoktam vágni tálalás előtt és hát elég nehéz abbahagyni. Persze nálunk csak a fél család szereti, Réka és Tibi nem annyira, de az ünnep része, ezért nem tudom egyelőre nem megsütni. Amíg anyukámnak vihetek belőle, addig mindenképpen....

Ha esetleg valakit érdekelne, leírom a receptet. Az alaprecept Kikocsé, egykori bloggerina, így az igazi érdem az övé illetve ahonnan a receptet ő is kapta. Nem teljesen azonos azonban.

 

1. Először felfuttatunk 2,5 dkg élesztőt fél deci langyos tejben, egy teáskanál cukorral.

2. 50 dkg lisztben elmorzsolunk 20 dkg vajat vagy margarint (én vajjal szoktam készíteni, most 5 dkg margarin volt kimaradva, így ment a vaj mellé.). Jöhet a tésztához 10 dkg porcukor, lehetőleg átszitálva, 1 egész tojás, 1 csomag vaníliáscukor, 1 csipet só, 1 dl tejföl legutoljára, óvatosan adagolva, annyit, amennyitől összeáll frankón a tészta. 

3. Ezt mind összegyúrjuk.

4. 4 egyenlő részre osztjuk a tésztát, nekem pont akkora egy, amennyi elfér a két kezem közé nyomva, mint egy labda, de mérleggel lehet kontrollálni. Ha az egyik egy picit nagyobb, lehet az a legalsó réteg majd a tepsiben. 

5. Kb. 40 dkg lekvár egyneműre keverünk, ha nem teljesen egynemű. A diós réteghez kell 30 dkg darált dió, 20 dkg cukor (szintén átszitált porcukor), fél citrom héja, de ízlés szerint ez lehet több is. Kezeletlen héjú citromot érdemes használni. 

6. Nekem 33x33cm-es tepsim van, valami ilyesmi méretű tepsibe érdemes sütőpapírt rakni és sorra minden tésztagombócot tepsi méretűre nyújtunk.Miután az első réteg a tepsibe került, megkenjük bőven lekvárral és annyi dióval (az adag harmadával amúgy), amiről úgy gondoljuk, hogy majd a lekvár várhatóan át tudja itatni. Ez most furán hangozhat, de ez a cél. Ha majd a kész sütiben szétválnak a rétegek, mert fűrészporszerű a töltelék benne, na akkor a homlokunkra csaphatunk, hogy kevés volt a lekvár vagy sok volt a dió....Szóval nagyon fontos, szinte kulcskérdés a zserbónál a dió-lekvár arány. Szerintem....

7. Ha minden tésztánk elfogyott és remélhetőleg a dió és a lekvár is, akkor körbe lenyomkodjuk a tészta széleit, sűrűn megszurkáljuk a tepsi aljáig hatolóan, majd langyos helyre tesszük az egészet egy órára, kelni. A sütőben szoktam, nincs ugyan kelesztő funkciója sajnos, pedig rohadt drága volt pár éve, de valahogy lehet ügyeskedni, hogy langyos legyen.  Azért kelesztek a sütőben, mert a konyhánk nem kifejezetten meleg (ugye a rezsiköltségek...)

8. 180 fokon sütjük, az én sütőmön 30 perc elég. Szép barna legyen a teteje. Ha teljesen kihűlt, 150 g étcsokoládét olvasztok vízgőz felett némi olajjal, hogy egy kezelhető folyékony massza legyen. Pici vajat a végén lehet bele tenni, attól fényesebb lesz elvileg. Én ezt most el is felejtettem. Az olaj miatt a csoki nem fog gyorsan és váratlanul megdermedni, szóval lehet terelgeni ide-oda egy praktikus hablapáttal, vagy ki mivel szeretné.

Nekem az egyik kedvenc sütim. Az eredeti receptben úgy tudom, hogy jóval több a lekvár aránya, mint a dió, én meg arra törekszem, hogy szinte egyenlő legyen. Szerintem így finomabb, ha nagyon tolakodik a lekvár, az nem előnyös. 

Hálás sütemény, mert szerintem elég nehéz elrontani. Ha megvan a dió, lekvár arány, mégpedig ideális arányban (de ugye ez is ízlés dolga), akkor a siker borítékolt.

Kedd

 

Máris kedd van, szerintem repül az idő, de mikor nem? 

Elég rosszul aludtam, áttértem a köhögős fázisra és nem vagyok kirobbanó formában. Mondjuk kifejezetten rosszban sem, de remélem, innen csak felfelé vezet az út, vagyis csak jobban leszek ennél...reggel azért örültem, hogy nem kellett bevonszolni magam dolgozni.

Nem túl lelkesen bár, de nekiláttam a zserbónak 9 körül, aztán megjött a kedvem, amikor kinyitottam az anyukámtól kapott sárgabarack lekvárt....Két éve nem terem az a nyomorult fa a kertjében, de ha terem, akkor csoda kerül az üvegekbe. Ezt vegyítettem M. mama féle dióval....Hogy a végeredmény milyen lesz, még nem tudni, most fogom rácsorgatni a süti tetejére a csokimázt és akkor már meg lehet kóstolni.

A gyerekek sikeresen hazaértek a suliból. Nem volt egyszerű, mert reggel ki kellett vinni autóval Zalánt a futópályára, ahol a dupla tesiket tartják minden héten....mert lekéste a 7:45-ös indulást... Réka valamikor 6 körül keveredett haza a zeneiskolás buli és a karácsonyi falu forró csokija után.

A kutya egész nap alszik szinte, ha túl sokat pattogok körülötte, akkor belefárad és ragaszkodik hozzá, hogy én is a kanapéra heveredjek vele. Addig nyavalyog és nyüszít, míg megkapja, amit akar. Ha viszont a konyhában tevékenykedek, az nem érdekli, csak kéri, hogy takarjam be egy meleg pléddel....Durva dolgok vannak itt. 

Ajándék dolgában kezdem elveszteni a fonalat, de azt hiszem, minden megvan, amit terveztünk. Ma jött egy csomag, amiről fogalmam sem volt, hogy mi lehet és a feladó sem rémlett, aztán kibontáskor rácsodálkoztam Réka egyik ajeszára....

Reggel zserbósütés előtt és Zalán kiterelgetése az ajtón után összebömbölyödtem a kanapén és néztem egy kis Netflixet - hát nem sok szívderítő van rajta, úgyhogy ráfanyalodtam a Harry és Meghan című minisorozatra. Nem mondom, hogy unalmas volt, de majdnem. Fele időben azt bámultam, hogy lehet Meg-nek ennyire csodaszép haja és mit műveltek vele, mire ilyen lett, amilyen - nyilván kivasalták, vagy azt, hogy az a pulcsi kasmír vagy gyapjú vagy micsoda rajta, mert piszok jól nézett ki. Ilyenek. Nagyon nincsenek számomra a figyelem középpontjában, emlékszem, hogy az esküvőjükig nekem fogalmam sem volt, hogy Meghan nem számít fehérembernek. Azt sem gondoltam, hogy ez számít bármit is manapság. Szerintem nem. Remélem, Amerikában boldogabbak. Amit ezért a sorozatért kaptak, abból eltengődnek egy ideig bizonyára. 

Túl a karácsonyi vásáron

 

Az mindig úgy volt az elmúlt 8 évben, hogy ha a karácsonyi vásáron túl voltak a gyerekek (ami a templomi karácsonyi ünnepséget követte), akkor már nagyon a küszöbön érezhettük a vakációt. Idén ugye Réka már nem Rákóczis, de ettől függetlenül nagy fantázia nem kell hozzá, hogy már csak a keddi napot kell túlélni és kitör a téliszünet ezerrel. Zalán nem kötődik annyira a sulihoz ezer szállal, mint Réka, így a karácsonyi vásár sem pörgette fel semennyire, viszont azért a szokásos szendicseket elvitte és elég gyorsan el is adta mindet elmondása szerint. No szóval amit ki akartam nyögni végülis, az az, hogy megvolt a karácsonyi vásár is, már csak a holnapi napot kell kibírni valahogy. Rékának még egy német tz holnap, a kémiát és a fizikát pedig átrakták januárra, rögtön az első hétre....Vidám lesz az iskolakezdés, az biztos. Zalánnak van egy német és egy matek elmaradt dolgozata, de hogy megírja-e holnap, azt kétlem. 

Nem tudok nem írni a tegnap esti VB-döntőről egy kicsit. Valami fantasztikus és hihetetlen izgalmas volt, amikor a franciák felálltak két gólos hátrányból, csak dörzsöltük a szemünket, nem akartuk elhinni. Éppenséggel a franciáknak is drukkolhattunk volna, van több francia ismerősünk, ha nem is közeliek különösebben, viszont valahogy az argentin csapat szimpatikusabb volt és jobban is játszottak, főleg az első félidőben. Hát szóval ilyen izgalmakat......De azért valahogy mégis úgy alakultak a dolgok, hogy az a csapat nyert, amelyik jobban megérdemelte a vb győzelmet. Mert a fociban azért benne van olykor, hogy nem feltétlenül a jobbik csapat nyer, vagy amelyik többet birtokolja a labdát stb....ám itt most a helyére kerültek a dolgok. Messi pedig megérdemelte, ahhoz azt hiszem, nem férhet semmilyen kérdőjel...Nagy élmény volt ez a mérkőzés még úgy is, hogy nem vagyunk argentínok, el tudom képzelni, mekkora eufória lehetett ez nekik....Kérdeztem is Tibitől, hogy szerinted megéljük, hogy világbajnok lesz a magyar csapat? (Rögtön rávágta, hogy nem,) Vagy ami talán valószínűbb, reálisabb, hogy kijutunk a vb-re, bejutunk a 8 közé, 4 közé...Azért az mekkora dolog lenne. Ráadásul kb. nekünk van a legjobb és legmenőbb szurkolótáborunk a világon, úgyhogy nagyon drukkolok a válogatottnak, hogy minél nagyobb sikereket érjenek el.....

Zalán ragaszkodott hozzá, hogy feldíszíti a fát, úgyhogy amíg én összeállítottam a mézeskalács tésztáját, addig ő villámgyorsan cselekedett. Igaz, hogy csak az égősorokat és a gömböket varázsolta  a fára, a sok aprósághoz vagy nem volt türelme vagy nem is volt terve feltenni a fára, nem tudni. A mézeskalácshoz elfelejtettem kivenni a vajat a hűtőből, így időbe telt, mire összeállt a tészta, de végül nem úszta meg. A végén már nem számoltuk, hány tepsi került a sütőbe, de olyan 6-7 biztosan.

Holnap jön a zserbó.....ott csak az a kérdés, eltalálom-e a megfelelő dió-lekvár arányt a lapok között. Ha igen, akkor nem lesz vele gond. :) 

Vakáció a láthatáron

 Számomra már kitört a téli szünet, bár szinte még fel sem fogtam, a gyerekek nagy bánatára nekik még tolni kell három napot a suliban. Ebből kettőt szerintem viszonylag komolyságban. Örömöm azonban nem felhőtlen, ugyanis lerobbantam, valami, a Zalánéhoz hasonló nyavalyával. És hogy mikor? Mikor máskor, ha nem a legutolsó munkanap délelőttjén!!!!!  Akkor még csak úgy tűnt, hogy valami nem stimmel, de gondoltam, elfáradtam, rosszul aludtam, tudomisén....A hivatalos verzió az volt, hogy pénteken már nem dolgozunk, de persze olyan sűrű volt az utolsó hét és nálunk kizárt a túlóra, hogy maradt ez és az péntekre is. Pl. szétküldtem a "boldogkarácsonyt" üdvözleteket, még a finnekkel is egyeztettünk egyet az utolsó pillanatokban is. Aztán egy óra körül megfőtt a marhapörkölt és nem sokkal később elhajítottunk mindent. Szó szerint...ami azt illeti, én még azt hittem, lesz időm visszamenni az irodába és legalább mindent besöpörni a fiókba, de nem. Na mindegy.

A céges bulinak végül nem tudom, mikor lett vége, de mi 9 órakor távoztunk, mert már akkor elég vacakul éreztem magam. Ráadásul valaki félig töltötte Baileys-zel a kólás poharam, aztán a Főni öntött valami méregdrága fehérbort, majd újra, szóval kavarodtak az események. Plusz azt sem akartam, hogy esetleg lefertőzzek mindenkit az ünnepek előtt, szóval inkább hazajöttünk. Igazán romantikus, karácsonyi hangulat fogadott bennünket odakinn a parkolóban, vidáman zuhogott az eső a sötét decemberi éjszakában. De szó szerint....

Szombat reggelre aztán arra ébredtem hajnalban, hogy gyilkos módon fáj a torkom, de komolyan, szerintem életemben így nem fájt....ehhez jött, mind szinte mindig, hogy hasogatott az arcüregem is, szóval elkezdtem mindenféle pirulákat kapkodni. Hátha valami csoda történik. A hivatalos menetrendemben mézeskalács sütés lett volna a programon, de áh, szó sem lehetett róla. Mondhatom, jól kezdődött a régóta áhított szabadság......

Viszont aztán valahogy mégis összeszedtem magam (vagy hatottak a "drogok" és nem ragadtam az ágyban, hanem arra volt legalább erőm, hogy ajándékokat csomagoljak. Zalán nem túl sok optimizmussal figyelte a különböző színű csomagokat, végigtapogatta őket, majd felháborodva megjegyezte, hogy minden csomag, amelyikre az ő neve van írva, PUHA. Viszont ő - hívta erre fel a figyelmem - a kemény ajándékokat szereti. Ezen jót nevettem, mert arra kívánt utalni, hogy utál ruhaneműkat kapni bármilyen alkalomra is. Nem értem, miért, de neki a ruha és a könyv sem ajándék..... Azért elárulom, hogy fog kapni ezt és azt.... A "kemény" ajándékokat természetesen nem hagyom az orra előtt, mert simán kinézem belőle, hogy óvatosan visszaszedi a csomagolásról a celluxot és a Zalán feliratú csomagokat sorra felnyitja....

Közben megy a világbajnoki döntő a tévében, Argentína-Franciaország. Hajrá, Argentína!- bár úgy látom, alapos fölényben játszanak és ennek megfelelően vezetnek kettő nullra.....Ahogy kezdődött a meccs, a fiúk a homlokukra csaptak és kitalálták, hogy most kell belefaragni a fát a talpba, amit tegnap megvettek nélkülem....Én nem is értettem. Viszont a második félidőre megérkezett a csipet csapat, kezükben a megkötözött fával. Zalán kiszabadította és most.... hát nem mondom, hogy fenyőillat van, de erőteljes erdőillat keverve némi gyantaillattal és füstszaggal. Még várunk, hogy ereszkedjenek egy kicsit az ágak, aztán majd feldíszítjük. 

Amúgy túl nagy ide a fa, azon sopánkodom már egy ideje, hogy nem ér a plafonig, abban nincs hiba, viszont olyan terjedelmes, hogy alig lehet mellette elférni. A szárítót meg sem próbálom ezentúl kinyitni a nappaliban az ablakok alatt. Túl nagy, túl nagy, de tényleg csinoska. Dió is sűrűn kerülgeti, a rémálmom, hogy oldalba pisili, de csak nem az első karácsonya, talán még rémlik neki valami tavalyról....

Közben holnap karácsonyi vásár a suliban, amire mindig szoktam készíteni baglyos szendvicseket. Ilyesmi szokott lenni, persze az olivabogyót nem ennék meg a gyerekek szerintem, úgyhogy inkább ketchuppal vagy "pirosarannyal" szoktam helyettesíteni. Vagy egyébként bármivel, ami bagolyszemként szóba jöhet. 

Ezt nem hiszem el, közben kiegyenlítettek a franciák....Mindössze egyetlen percenbelül.....Te jó Isteeeen!

Na megyek meccset nézni, majd később folytatom. 

Egy korábbi menetrendem az ünnepekre, beillesztem ide:

Készítettem egy menetrendent az ünnepekre, mit főzünk-sütünk. Csak a miheztartás végett. Nem végleges. Szerintem a változtatás jogával élek holnap és dubarry csirkemell lesz, mert kaptam nagyon szép karfiolt. Nyammmm. 

December 19, hétfő - mézeskalács sütés, ebéd sertéspörkölt nokedlival, savanyúság

December 20, kedd - ebéd krumplileves magyarosan, zserbó sütés

December 21, szerda - töltött káposzta paradicsomosan

December 22, csütörtök - oldalas, serpernyős burgonya, zöldsaláta, igény szerint hókifli? 

December 23, péntek - bejgli összeállítása, coleslaw összeállítása

December 24, szombat - bejgli kisütése, kacsasütés káposztával, krumplipürével, csirkemell panírozás, töltött szűz kisütése, hús pácolás, aszaltszilvás-baconos csirkemell összeállítása

December 25, vasárnap - családi vacsora, a tegnap előkészített ételeket készre sütni, mindent laktózmentesen. Gratin-t elkészíteni. Zöldsalátára a tavalyi tapasztalatok alapján nem lesz igény. 

December 26, hétfő - ebéd vendégségben, abszolút pihi (bár tavaly vittem kuglófot, de "Tiszába vizet"téma volt...nem kell túltolni!!

December 27, kedd - szerintem addigra megkívánunk egy kis csirke tikka-masalát rizzsel....

December 28, szerda - gulyásleves, túróstészta vagy ilyesmi

December 29, csütörtök - lazulás - esetleg egy kis aranygaluska, maradt ki dió

December 30, péntek - tiramisu, sajtos rúd elkészítése 

December 31, szombat - ropogós malac sült, virsli, kukorica saláta

Január 1, vasárnap - lencsefőzelék mindenféle körettel