2011. augusztus 29., hétfő

Hétpettyes katicám


Játszótérről hazajőve már feltűnt, hogy nagyon viszket a háta és túl rövidnek bizonyul a karja a kellemetlenség enyhítéséhez....A sokk azonban a fürdőszobában ért, azaz amikor a pucérra vetkőzött Rékát a kádba emeltem pancsi céljáról. A képen a szelídebb verzió látható, amelyet lefekvés előtt örökítettem meg, ott és akkor a kádban 200 Ft-os érménél is méretesebb csípések éktelenkedtek Réka hátán. Hogy pontosan mi csipkedte össze....nem tudni. Az ő véleménye szerint a pöttyök a játszótéri gombáról pattantak át a hátára, amelyre többször is felmászott. :) 

2011. augusztus 28., vasárnap

Hurrá, nyaralunk! - 3. nap

Akkorát alszunk, hogy össze kell kapni magunkat, ha nem szeretnénk lemaradni a reggeliről. 10 óra előtt tíz perccel esünk be az étterembe....ami hoppá, zsúfolásig tele van. Más is későn került ágyba ezek szerint? Alig találunk asztalt. Végül a teraszon mégis akad. És szokás szerint királyi reggelit tömünk magunkba. No a gyerekek nem, ők fényevők lettek, ideje elfogadni. Tutira zsírt égetek,annyit szaladgálok nekik kaja után. Egy kis tejberizs? Neeem. Fahéjjal sem? Fúúj...Bundás kenyér, drága kicsikéim? Nem. Friss zsömle vagy piritós lekvárral? Esetleg házi gyümi joghurt? Szalámi kenyérrel? Főtt tojás? Gyümölcs? Válaszra sem méltatnak.  Vért izzadok, mire három falatot esznek a büdös kölkök, majd hirtelen "jóllakva" lehuppannak a székükről és szétszéledni próbálnak. 

A  nap egy rekord hosszúságú pancsival folytatódik. Réka csúszdázik, labdázik, vagy ha egyiket sem, akkor az apja tanítja úszni. Megdöbbenve pislogok, amikor Réka egyszer csak mutatja, milyen is az a lábtempó (ő béka tempónak hívja) 
- Tudok úszni! - rikoltja boldogan. Egész klassz, nagyon ügyes! Azért mély vízbe és világversenyre mostanában még nem nevezném be. 






Úúúú...Remeg a lábam a fáradtságtól (és az edzetlenségtől) amikor elhagyjuk aznapra végleg a medencéket. Persze újra farkas éhes vagyok. 15 óráig van menüs ebéd a szomszédban, már két napja nem sikerült eljutni oda időben. Ma sem. Marad a pizza ebédre. Nem mintha bánnám. Ahogy a pizzát falatozzuk, - naná, hogy megint az  utcán - megegyezünk, hogy ma lészen annak a napja, hogy közelebbről is szemügyre vesszük a Sümegi Várat. Némi szorongással bár, de úgy döntök, mégsem a vártaxival megyek, azaz autóval, hanem együtt sétálunk fel oda. Ha kell négykézláb, de túlélte biztosan már más is, öregebb is, tohonyább is.





Pizzázás és fagyizás után-közben

Ahogy a hőség csillapodik, neki is vágunk. Zalán Apa karjában csücsül, páromul így hát Réka szegül. Út közben, jobb dolgunk nem igen lévén a várról olvasok.

A Sümegi Vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. IV. Béla király parancsára építtette a veszprémi püspök. A 14. század elején a  Kőszegi nemzetség ragadta magához, uralmukat csak az 1318-as győztes hadjáratában döntötte meg Anjou Károly. 1440 nyarán a Luxemburgi Erzsébet királyné pártján álló nemesek ostrom alá vették a sümegi várát, amit azonban sikeresen megvédelmezett az őrség. Rövidesen megépítették a külsővárat, így Sümeg a környék legerősebb kővárává fejlődött. Sümeg jelentőségét csak fokozta, hogy a veszprémi püspök is ide húzódott vissza székhelyéről. 1553-ban emelték a legkorszerűbb védőművét, a több emeletes, vastag falú Kövess-bástyát. 1605 tavaszán a Habsburg-ház zsarnoksága ellen felkelt Bocskai István erdélyi főnemes hajdúserege megszállta a várat, ahol meggyilkolták Újlaky Miklós veszprémi püspököt, majd a fejét legurították a hegyoldalon. Katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc irányította kuruc szabadságharcban is megtartotta, és 1705-től a felkelők fontos bázisának számított falai között még lőport is gyártottak a harcoló katonaságnak. Hadiszerencséjük hanyatlásával 1709-ben ágyúlövés nélkül feladta kuruc katonasága, épületeit négy esztendő múltán egy hadgyakorlat ürügyén felgyújttatta a császári parancsnokság. A gazdátlanná vált védőműveket az időjárás vasfoga a lakossággal karöltve évszázadokon át rombolta, mígnem az 1960-as években megkezdődöttrégészeti feltárása és megóvása. A Balaton-felvidék legjobban helyreállított középkori kővárában minden nyáron színpompás várjátékokkal idézik fel az egykori vitézek életét. A vár használati joga 1989-ben magánkézbe került, azóta folyamatos felújítás alatt áll. Nemrégiben fejeződött be a vár történetének legnagyobb felújítása összesen 823 millió összértékű beruházáshoz a város 682 millió forint támogatást nyert az EU-tól. 




Réka figyel, fülel, raktározza az infókat...Hogy mennyire, azon lemérhető, hogy innestől fogva bármilyen szövegkörnyezetben szóba jön a "sümegi vár", leánykám megszólal, mint akin megnyomnak egy gombot:

 "Csúnyabácsik felgyújtották a várat. Nagyon nem volt szép tőlük." - megragadta a lényeget.... 

A séta felfelé nem is olyan kemény, rosszabbat vártam. Apa lépten-nyomon megáll fotózni, így pihenésre bőven nyílik alkalom. Az utolsó cirka 50 méter azért nem esik jól, iszonyú meredek, majdnem függőleges. A várkapuban áll egy pasas, mintha érdeklődéssel vegyes türelmetlenséggel nézné szenvedéseimet..... Elég feltűnő csoportosulás vagyunk, meg kell hagyni. Zalán minden áron maga akar felmászni a várkapuhoz, sem kézben, sem a nyakamban, sem a hátamon nem jó neki, viszont jól megtépi a hajam, csapkod, mint egy cséphadaró, bírkózunk egy jót. Közben a táskám baromira útban van és Rékára is figyelnem kellene, mert ha innen legurul, nem érjük utol egyhamar. És hát egyben sem igen. 

Végül sajgó combizmokkal, egy jéghideg ital után sóvárogva, lihegést palástolván megérkezünk a címer alá, a kapuhoz. A pasas, aki eddig figyelt, maga a pénztáros és várőr (vagy mi). Azt mondja, nem kér tőlünk belépőt...és olyan furán néz....nem értem. Aztán megértem, fél óránk van csak a zárásig. Megszánt bennünket.

Sietve felkaptatunk a várba a farkas verem felett is áthaladunk. Apa csak fotóz és kattogtat és exponál. Én azon vagyok, hogy szép-szép a vár, kilátás meg minden, de egyik gyerek se essen le semmilyen mélységbe. Kettő gyerekkel másztuk meg a várat, kettővel is szeretnék visszaérni a szállodába. Közben percek alatt lemegy a nap. Szaladgálunk a várfalnál, mint mérgezett egerek, gyönyörködünk és nézgelődünk. Egészen a záróráig, amikor kíméletlenül kihajtanak minden kedves érdeklődőt a várkapun túlra. Kifelé látom, 2000 Ft a felnőtt jegy...hinnyeaszta.


Lefelé vidáman telik az idő. Egyrészt mert szinte gurulunk, úgyszólván erőfeszítés nélkül haladunk, másrészt már a vacsora jár az eszemben....Hogy aztán vacsora után mi történt vagy merre jártunk...fogalmam sincs. Még rémlik, hogy iszonyú fáradtan megkérdeztem kiscsaládom:
- Fostatok már mogat? - azaz mostatok már fogat....- Észlelem, hogy Tibi a hasát fogja a röhögéstől, de túl álmos vagyok. Ágyba bújok, aztán filmszakadás.



A legvidámabb sümegi vitézasszony


Réci Madlen babával a Sümegi Várban


Sümegi vár iccaka



2011. augusztus 25., csütörtök

Réka mondta 20.

Réka klassz bukfenceket hány az ágyunkon. Ám egyszer rosszul méri fel az ágy adta lehetőségeket és legurul róla. Szerencsére pont talpra érkezik, akár egy macska. Egy pillanatig megszeppen, de hamar összekapja magát. 
- Hú, de nagy mákom volt!


***


Film megy a tévében. A főhős éppen az mondja "Szó sem lehet róla".
- Anya, mit jelent az, hogy "szó sem lehet róla"? - kérdezi Réka.
- Hátttőőő....az annyit jelent, hogy izé....NEM. - felelem.
Eddig nagyjából csak pár ezerszer hangzott el a számból a "szó sem lehet róla" fordulat...És Réka nem értette volna?! :)


***

- Réka, kérlek szépen, ne piszkáld az orrod! - dorgálom meg törődötten a lányt. Hónapok óta hiába próbálom leszoktatni rossz szokásáról...
Réka rám néz, mutató ujja csaknem eltűnik bal orrlikában....majd annyit mond:
- Nem baj, anya, ne szomorkodj, maaaajd kinövöm!

***


Én: - Réka, ideje lefeküdnöd, késő van.
Réka: - Igen, bevacakolok az ágyacskámba.
Mármint bevackol. :)


***


Réka: - Kistestvért szeretnék, másikat! Dórának is kettő van.
- nem olyan régen ez nem volt probléma, sőt. 


***


Az utcán közlekedve sokszor úgy viselkedik Réka mint egy neveletlen kölyökkutya. Ha motoron ül, akkor különösen. Messze előre száguld, kikerül a kontrollom alól. Ilyenkor iszonyúan féltem őt, aggódom miatta, egyben mérges vagyok rá, de nagyon. A héten újra előfordult, hogy egy úton nélkülem és az engedélyem nélkül kelt át. Nem forgalmason, de  akkor is. Nem találom a fegyvert a viselkedése ellen, sem a fogást Rékán, nem tudom, mivel szoktathatnám rá, hogy független kis lénye több irányítást tűrjön. 
- Rékaaaa, megint nem vártál meg, átkeltél az úton nélkülem....- süvöltöm, amikor a kihalt játszótéren végre elkapom a grabancát.
- .... - hintázott ő vidáman.
- Mi lett volna, hogy ha jön egy autó?????
- Hát akkor meghalok. - válaszolja vállát rántva.


***


Sokat emlegeti mostanában a "meghalt, elpusztult, megdöglött szavakat. Talán izgatja a téma a fantáziáját. A minap mondta is, hogy mi (szülei) nem fogunk megöregedni és meghalni sem fogunk soha. Édes, hogy ebben milyen komolyan hisz...


 ***


Meseolvasás közben szirénázó mentőt/tűzoltót hallunk.
- Biztos meghalt valaki.... - jegyzi meg Réka


***


Kisomfordál hozzám a konyhába:
- Anya, láttad valahol a kisbékákat? Szőrén-szálán eltűntek...


***


Ülünk az utcán, egy padon, lábunkat lógatjuk.
- Nézd csak, Réka, nekünk is olyan babakocsink van. - mutatok diszkréten egy felénk közeledő babakocsira. Réka nem szól semmit. Aztán ahogy elhagy bennünket kocsistul az anyuka, Réka elordítja magát.
- Neeeem, nem is tőlünk lopták azt a kocsit! - nem mertem fel sem nézni. 


***

Körte leves Réka módra:
- Először veszünk néhány körtét...megpucoljuk őket, a héjjat beletesszük a levesbe, a többit megesszük, mert a belseje finom.

***


Apa szívességet tesz Rékának. 
- Mit kell ilyenkor mondani? - kérdezi Apa.
- .....
- Mit kell ilyenkor mondani??? 
- .....
- Réka....mit kell ilyenkor mondani?
- Szívesen! - nevet Réka és elszalad. 









Túl a tizenötödiken

- 

Édes kiskacsám a Kutya sünijével...



- cirka 82 centi a dalia - próbáltuk mérni, de csak gyerekkínzás lett a nagy bénázásból
- napjában kétszer alszik, kb. 3-4 órát
- ringatni sosem kell
- az éjszakákat átalussza, nem is volt olyan, hogy nem így volt :)
- dühében csapkod és földhöz vágja, ami éppen a kezében van 
- olykor különösebb ok nélkül odacsap Rékának vagy nekem. Valahogy tudatosítani kellene benne, hogy ez nem jó móka...
- még mindig nincs 10 kiló.....
- cumival alszik el, csakis úgy, bár nem próbáltuk anélkül
- nappal is igényelné a cumit, szájában lógna egész nap, ám a cumi helye az ágyban van
- macis takaró jobban megnyugtatja, mint én
- rossz szokása, hogy kikapcsolja a tévét. Ezerszer elmondtuk, hogy nem szabad. Nem érdekli.
- APÁS!!! Ez nem igazság. Ha apa elmegy, ordítás és bokáig érő könnytenger van
- ha Apa 8 után esik haza, csak ő fektetheti le (na olyankor van egy kis előjáték fektetésileg)
- ruhamérete 80-86-os
- cipi 22?
- firkált már ökölre fogott ceruzával
- klasszul dobja a labdát
- Imád csúszdázni a játszótéren, könyveket nézegetni, autóval brümmögni.
- minden autót megnéz, a közelben parkolóhoz oda is vágtat, körbe járja és minden lámpát megmutat rajta
- Holdimádó, ahogy Réka is az volt és az is a mái napig...
- hajacskájából még nem vágtunk, hátul van egy helyes kacsafarka
- szeme továbbra is kék, szeme állását imádom, meseszép, csajcsalogató
- utálja a pelenkát és frankón le tudja magáról szedni
- sütifalóba keresgélés után helyezi a megfelelő figurát (hengert), a többivel még szenved
- montesszori toronnyal nagyon ügyes
- két elemű tornyot épít
- rombolni jobban szeret
- tudtommal 8 foga van
- nagyon élvezi a fogmosást
- Rékát megharapja velük, ha sarokba szorítják
- hajtépésben is tök jó
- többet iszik, mint Réka (hígított almalé a kedvence)
- a körme olyan tempóban nő, hogy alig győzzük vágni
- próbálgat önállóan enni kanállal és villával egyaránt. Dühroham és sírás a vége, még nem igazi a sebesség és a technika, amit gyakorol. Anya ad neki adni, no.
- bárhová felmászik, bárhonnan lemászik
- izmos- inas pasas
- két szót mond, azt sem sűrűn (NEM, BABA) A többi foszlány. Minden gyümi ba (barack vagy banán pl.)
- olykor meglepődünk mi mindent megért 
- Imádja a kutyákat, az idegeneket is
- bújós cica pasi létére. Nagyon szereti cipeltetni a fenekét vagy az ölemben elmolyolni egy-egy játékkel
- huncut, totál ki tudja idegelni a tesóját, majd vigyorog ezerrel
- flörtöl idegen nőkkel
- nem fél semmitől (Ez? Ez nem.)
- nem egy zabagép (na jó, most a kánikulában kinek van étvágya?)
- ha Réka inkorrektül jár el vele szemben jön hozzám boci szemekkel panaszkodni
- szól, ha éhes (kanalat hoz, konyhába hív, felmászik az etetőszékbe)
- kupakot próbál üvegre tekerni
- pohárból ügyesen iszik (pohár felemel, iszik, pohár letesz). Ezt olyannyira élvezi, hogy kb. 5-6 fordulóból áll egy ivás
- nyaralás miatt elbliccelt 15  hós oltást jövő héten megkapja. Mellé bónusz egy másik is jár. Jajj, de nem várom!

2011. augusztus 24., szerda

Hurrá, nyaralunk! - 2. nap



A szállodai szobában rengeteg a tükör és mindnek kegyetlen fényei vannak. Sokkolóan nézek ki kétrészes fürdőruhámban. A testképem és a valóság abszolút nem fedi egymást és sajnos a valósággal van a probléma. El is határozom, nyaralás után nem halaszthatjuk tovább a fogyókúrát. Nyugalmam, hogy csak egy "ötös" van rajtam, nincs többé, hiszen lassan egy "tizest" tudhatok magaménak hájas felesleg formájában.....Bár ne lennék éhes mostantól fogva legalább fél évig! Vagy le is szokhatnék éppen az evésről.....Azért reggelire befalok legalább 5 mini croissant-t, még forrón. Persze 2 tükörtojás és a hozzá tartozó finomságok után. Felhajtok néhány pohár narancslevet is és újra minden kerekedik. Egyszer élünk, nem?

Reggeli végeztével Rékával nem lehet bírni. Csobbanni akar, mindenáron. Most és azonnal. Elnyúlnék az ágyon pár percig, afféle reggeli utáni sziesztára, de  Rékám látóterembe pördül. Máris magára cibálta fürdőruháját, még az úszógumi is a derekán van, indulásra készen. Rugózik párat előttem sürgetőn, aminek nem lehet ellenállni, a medencék felé vesszük utunkat, ki sem látszunk az úszógumik, strandlabdák hegyéből. 


A csúszdás medence lesz a nyerő, amely a legmelegebb vizű az összes közül. Elsőre megijedek, mert 80 centi mély a sekélyebb oldalán, de Rékának ez nem probléma. Úszógumival elvan, mint a befőtt. Persze ketten lessünk minden mozdulatát. Cifrán jár a szemünk. Réka nem sokat marad egyhelyben. Fel a csúszdára, le a csúszdán, fel a csúszdára, le a csúszdán. Fáradhatatlan. Zalán kettőt csap a vízbe és úgy elalszik a napozóágyon, mint egy medve.

Délután körutat teszünk a városban és környékén. Megszemléljük többek között a püspöki palotát, de csak kívülről és fél szemmel, mert nincs nálunk fényképezőgép. Anélkül pedig tilos nézelődni, ez alapszabály. Amíg Apa a park fái alatt hűsöl, kiszúrok egy templomot a palota mellett. Nyitva van! Egészen izgalomba jövök, gyengéim a templomok, szeretem őket. Gyakorlatlan reformátusként, de mély áhitatban ballagok be a sötét és hűvös templomba, ahol nagyon finom virágillat lengedez. Réka ösztönösen sutyorog, mintha megérezné, hogy itt csöndben kell lenni. Nézgelődünk, ücsörgünk egy sort, majd kifelé menet aztán megakad a szemem a gyertyákon. Hirtelen ötlettől ragadtatva, mi is gyújtunk egyet Rékával. 
- Ezt a Jóistennek gyújtjuk! - súgja Réka és csillog  a szeme. 

Ebédre pizzát eszünk és az utcán esünk neki. Tibi szerint ciki, szerintem nem. Ahogy ott lógatjuk a lábunk, olyan fura szabadság élményem támad....jó érzés. 

Esteledvén, csökken a tikkasztó meleg, vacsora előtt szétnézünk a szálloda közelében. Hátamra kötöm Zalánt, hogy a mei-tai is kapjon feladatot. Zalánnak tetszik ott fenn - meglepő módon - cirógatja a hajam, a hátamhoz bújik...Viszont kegyetlenül összeizzadunk, így ahogy lehet, leszerelem magamról és hagyom futkosni.










Mini kirakodó vásár, mini játszótér, állatsimogató. Ezek a főbb programpontok. 


Réka frankón viselkedik, ordít, amikor elráncigáljuk a csúszdától, aztán ordít, amikor a kecskéktől búcsút kell vennie, mert aranyosak a pici kecskék, aranyosak, de kár lenne gyökeret ereszteni előttük. Idilli képek, mit ne mondjak. Semmit, hisz közben az istállókhoz kavarodunk, ahol csodás barna szemével méreget engem egy ló, el is veszek szinte a tekintetében. Nagy a kísértés, de nem merem megsimogatni. Tibi kijózanítóan megjegyzi, hogy szerinte nem a személyiségem vagy aurám bűvölte el a  paripát, csak várakozó állásponton van, mit kap tőlem nasira. Nincs nálam répa, sem alma, így megtörik a varázs, a ló elfordul tőlem tényleg hamarost. 


A vacsoránál már éppen elkönyvelném, hogy a gyerekeim fényevők lettek, hurrá...amikor váratlanul Zalánnak bejön a borsófőzelék és tekintélyes mennyiséget magába töm natúr szeletestül együtt. Közben - nehogy unatkozzon - azon dolgozik, hogy az asztal közepére helyezett gyertyát elfújhassa. Kár, hogy előtte nem nyelte le a falatot, így zöld zuhanyt kap az asztal, fedezékbe! Szerintem Apa még életében ilyen gyorsan nem fújt el gyertyát, mint ezt. Félhomály borul ránk, romantikus (bruhhahha....), de Zalán végre újra ül az asztalnál. Éppen három falat erejéig, aztán körsétára indul, melyből rendre visszatér egyetlen falatért. Hagyom. Ezzel viszont egy újabb elvemet (csak az asztalnál eszünk) küldöm le a vécén...Vajon fejlődöm vagy szétesőben vagyok, hogy ez már nem is izgat?! 


Vacsora után csatlakozom a gyerekekhez és Tibihez a medencék mellett, a szabad levegőn. Csodálatosan néz ki a vár - kivilágítva tán még szebb, mint amúgy. Egy fiatal hölgy operett és musical dalokkal szórakoztatja a nagyérdeműt. Picit túl sok nekem a hangosítás, főleg a magas és kitartott hangoknál, ám Réka pompásan érzi magát és nyomban táncra perdül. Még a könnyünk is kicsordul, ahogy figyeljük. Először a nevetéstől, aztán a meghatódástól. Ezt nem lehet kibírni másképp. Réka remekbe szabott balett mozdulatokkal tarkított műsort ad. A zeneszámok végén mindenki megtapsolja az énekest, enyém taps Rékának szól.








Bár én már szédülnék be ágyikómba, kóválygok a fáradtságtól, Réci - ellentmondást nem tűrően -  a vár oviba rendel bennünket.  Ücsörög pár álmos apuka a kanapén odabenn, csatlakozom hozzájuk. Alfa állapotban várjuk együtt, hogy mehessünk végre aludni. Világomról sem igen tudok, amikor éjfél után nem sokkal végre lámpaoltást tartunk és nyugovóra térünk. Még utolsó gondolatként megállapítom, hogy nyaralni nagyon fárasztó dolog.