2010. december 30., csütörtök

2010 - Mérlegen az esztendő

Azaz mi mindenre tettünk szert idén.

Noshát az év beszerzése kétségkívül és vitán felül: 1 db tökös fiú gyermek, aki a Zalán Tibor névre hallgat. Kora 7 hó és cirka két hét. Karácsony másnapja óta 1 fogú, kiságyban álldogálós pasas. Egy csupavigyor fickó. Október óta vallása református. 

Továbbá: a sorrend nem fontossági, egyszerűenígy pattannak az események az eszembe...

-  Gazdagabbak lettünk 1 db kimoshatatlan rózsaszínes foltra a bézs kanapén, melyet egy mosható (!) filc ejtett. Vanish sem hatott sem először, sem másodszor. Azóta úgy elrejtettem  a mosható és nem mosható filceket Réka elől, hogy magam sem tudom biztosan hová tettem őket.

1 db hányás okozta foltra a folyosó falán, közvetlenül a vécénél. A nyáron volt egy emlékezetes afférja Rékának a dinnyével, ami nem maradt nyomtalanul. A lelkecskéjén sem, mert azóta nem eszi meg a dinnyét, a falon pláne. Nem mondom, hogy jól mutat az "alkotás".....kicsit olyan, mintha valaki nem ért volna ki a vécére időben.

Nagyjából 2 m3-nyi ruhaneműre, használt, örökölt és új vegyesen.Természetesen gyerekruha, nekem sajnos nincs is ruhatáram, csak egy pici halom rongyom....

1 m3-nyi játékra. De karácsony lecsengésével lesz ez kettő is. Vagy...tejóég...három????

1 db pisifoltra a háló matracán - gyk. a mi ágyunkon -  melyet szobatiszta és ágytiszta leánykánk csurgatott ossze valamikor a tavasszal. Van itthon gumilepedőnk, amit valahogy sosem használtuk, amíg ez a folt el nem készült. Utána sem, mondjuk. 

 Néhány jó barátra a játszótéren.  Réka szintjén: Gergő, Kata, Zsolti, Kornél, anyukák szintjén Mariann, Ildikó és két anyuka, akinek szégyen vagy nem, nem tudom a nevüket. 

- 1 db Ikea ágyra, mely Rékát kozvetlen kozelről, éjszaka még nem látta. 

1 db nappali szőnyegre, mely Réka szobatisztasághoz vezető rövid és nem is rögös néhány hetének legnagyobb vesztese. A nyáron kétszer átsíkáltuk és nagy sugarú slaggal áztattuk, amíg garantáltan tiszta lett és - ami még fontosabb - szagtalan. A fenti tapasztalatok birtokában új szőnyeget csakis akkor veszünk, ha kisebbik gyermekünk is stabilan szobatiszta lesz.

 2 könyvespolcnyi gyermekkönyvre - Tibi szerint Rékának máris több könyve van, mint neki  18 éves koráig. Ez - jelzem - enyhe túlzás. 

 1 db hintaágyra. Szülés előtt néhány nappal vásároltuk és raktuk össze, sűrű csapkodások közepette. Nem, nem kaptunk hajba Tibivel, ahhoz már egyébként is túl terhes voltam. A szúnyog volt a sok idén. Sosem felejtem milyen fajin volt hatalmas pocakkal keresgélni a majdnemsötétben a csavarokat. Főleg, hogy Réka direkte dugdosta őket előlünk.....Amikor kiválasztottam a hintaágyat, elképzeltem, hogy két gyerekkel milyen szuper lesz benne ücsörögni...Éden lesz, béke és nyugalom....Na persze. 

Első pontból kiindulva: egy nagy pocakra, melytől pontosan május 18-án megváltam. 

Egyre több ősz hajszálra. De erről már írtam. Hagyjuk. Nem vidám téma.

Néhány érdekes vonalkára a nappali falán, melyet Réka ejtett a zsírkréta ceruzájával. A folt persze nem jön le. Jövőre úgyis időszerű lesz a festés....Ha nem lenne időszerű, most akkor is az lenne.

1 db fotós vaku ernyőre (vagy hogy a bánatba hívják). Szerintem nem látszik a minőségi különbség a fotókon, Tibi szerint látszik....Egy biztos, a védőnő a minap frászt kapott tőle, amikor belépett a nappaliba és hirtelen szembe találta magát vele hirtelen.

 Egy új mosogatócsapra a konyhába, mert az előző megadta magát. Potom 3 éve csöpög. Ennyi Tiborom reakcióideje nagyjából....és ilyen nagy türelmem van nekem. 

Egy autós porszívóra. Erről nem jut semmi eszembe. 

 Egy fotókönyvre, melyet az esküvői képeinkből készített a fotósunk. Baromi drága volt. Ez az első dolog, ami beugrik róla...

Hirtelen ennyit....

És most  nem sorolnám fel, mi mindent nem vettün idén sem - mosogatógépet, mosó és szárítógépet, autót nekem, nyaralót akár a Hargitán, akár Mallorcán, akár Devonban - mert elrontaná a bejegyzés hangulatát.

Klassz év volt, no, imádtam, ahogy volt.  Soha rosszabbat! 

Ezzel kívánunk oromokban gazdag, boldog új évet és jó egészséget mindenkineeeeeeeeeek

2010. december 29., szerda

ATA

Szórakozottan pakolászgatok az asztalon, megkísérlek legalább valami átmeneti rendet varázsolni a nappalinkba.... Egyszer csak kezembe akad Réka egyik alkotása, amin néhány perccel azelőtt dolgozott. Nem annyira a figurák kotik le a figyelmem, hanem a sok sok betű. Hemzsegnek a papír legalján. ATA ATA ATAATA ATA.... ezt írta mindenhová. 
- Mi ez a sok ATA, Réka? - kérdezem tőle nevetve.
- Az APA. - javít ki....és hirtelen....mintha villám csapna belém. Hiszen tudhattam volna, hiszen tudhatnám, a P betűt nem tudja leírni még, annál inkább a T-t. Hogy is nem találtam ki? Egyemismeg......

Óvoda: már csak 4 nap addig

Beszélgetünk erről-arról, szóba kerül az óvoda.
Én: Hűha, Réka, nem sokára mehetünk az oviba. - hangom csordultig tele pozitivitással.
Réka: .....
Én: Várod már? Szeretnél oviba menni? - forszírozom a dolgot. 
Réka: És te is ott leszel? - néz a szemeim kozé hirtelen.
Hoppá, ezt eddig sosem kérdezte. 


Másnap megint szóba jon az ovi, a doktornéni nekiszegezi ugyanazt, mint én előző nap.
Doktornéni: Igaz is, Réka, nem sokára mehetsz oviba. Várod már?
Réka: ................
Doktornéni: Nagyon jó lesz ott, majd meglátod. Vagy ha neked nincs kedved menni, szólj nekem, én mennék helyetted szívesen. 
Én: Bizony, sok-sok játék és cimbora vár téged az oviban. - Réka ettől sem jon izgalomba. 
Réka: És miért hagysz ott? - buggyan ki belőle a kérdés hirtelen. 
Megint hoppá. Eddig ezt sem kérdezte soha. 


És hogy mit makogtam én? Hát hogy izé, megnézzük együtt azt az ovit, megismerkedünk a gyerekekkel, ovónénikkel, aztán ha jól érzi magát és tetszik neki, akkor anya szépen hazajon. Hiszen egyik gyerkőcnek sem jár oviba az anyukája, úgy nem is volna olyan klassz oda járni. És hogy nem, Zalánt még nem lehet beíratni az oviba, de amint betolti a hármat, az ő helye is ott lesz a Katica csoportban. - Legalábbis asszem. Ha beválik az ovi, mindenképpen.


Lehet, hogy nem sorakoztattam fel a Réka szemszogéből a legjobb érveket....de hirtelen ez jutott eszembe. Akárhogyis, Rékát nem győztem meg. Nem enged a 48-ból, azaz szerinte mi együtt fogunk oviba járni.  

Hm....És én még mindig azt hiszem, hogy konnyen és símán be fog szokni ez a leányzó a Katica csoportba....Pedig nem vagyok egy marha nagy optimista. Hétfőn meglátjuk, mi lesz. Valószínűleg még semmi, merthogy a tervek szerint néhány óra múlva együtt távozunk. Mindenesetre kíváncsian várom a jovő hetet.

2010. december 27., hétfő

Folytkov. karácsony

Még mindig a Szentestéről


2. rész


6. Ahogy pulzusszámom normál régióba ér, megpróbálom visszatuszkolni a kacsát a sütőbe. Nem szentelek a folyamatnak elég időt és óvatosságot, így aztán  hogy-hogy nem, ügykodésem folyamán kb. egy-kettő decinyi zsír lottyed finoman a sütőbe...... Ajjajjjajjj... és már fognám is fejem, ha szabad kezem lenne. De nincs. Amint szabaddá teszem őket, gyorsan rácsukom a sütőajtót a kacsára. Amit nem látok, az nem is létezik, ugye? Persze tudom én jól, ezzel valami végetért...valami fáj, a kacsa sütőbeli pályafutásának kétség kívül annyi. Ezt szakértelmemen túl jelentős mennyiségű füst is bizonyítja, ami minden sütőnyitásnál kigomolyog az sütőajtón...

8. Mély lélegzetet veszek és lezárok mindent, ami rotyog. Menjünk sétálni, jó?  Olyan szépen süt a nap. - jon a nagy otlet. Friss levegőre van szükségem és higgadt gondolkodásra. Emellett nem akarok stresszelni Szenteste napján. Nem és nem, csakazértsem. Csak nyugodtan, ez a jelszó. 3  perc múlva az utcán tologatom Zalánt a márciusi melegben. Érzem, minden porcikámból finoman égett kacsaszag árad...ahogy libben a hajam, fejem fordítom újra és újra megcsap. Fintorogva emlékeztetem magam, hogy mielőtt kitorne végképp a karácsony, hajat kell mosnom és egy tusolás is sokat segítene rajtam.

Réka és Apa csatlakozik hozzánk, sétálunk egy nagyot. A végére egészen elfáradok, majd leragad a szemem és ágyba bújni volna kedvem, abba a frissen vetett, illatosba...helyette megadón hajolok a szomorú kacsacombok folé. Semmi sem tart orokké, majd csak ezek is elkészülnek. Nyomok melléjük frissen pucolt hagymát és almát, a szenes darabokat eltűntetem a kukába, újra párolom, főzom és sütom a combikat. Immáron a gázon fenn.

10. Réka minden áron csinibe akar oltozni, így átmenetileg elhagyom a főhadiszállásom a konyhában és elvonulunk ruhát keresni. Leánykám lelkét már áthathatta a karácsony, bármit javasolok felvenni, nem tiltakozik, eszébe sem jut. Fehér kombiné, fehér top, ruhácska....Hopp, és egy nagylányos fehér harisnya. Nejlon fajta. A lány le van nyűgozve, másmilyet tán sose húzok rá tobbet?? Elégedetten billegeti magát a tükor előtt, látom, tetszik neki, amit benne lát és igaza van, tényleg nagyon csinos. Fut az apjához lélekszakadva, várja és bezsebeli az elisméreseket. Nyelek egy párat, majdnem meghatódom.....

11. Zalán fogacskával lep meg minket a Szentestén, ez a mi ajándékunk tőle. Illetve előre iszunk némileg a medve bőrére, mert még nem bukkant felszínre semmi, de ott, ott kozépen valami készül, maholnap egy fogcsücsok csücsül majd. A - kozépen - szó szoget üt Apa fejében, muszáj megnyugtatnom, hogy nem, nem egy foga lesz a gyereknek, lazítson.

12. Elkészül a kacsa. Hihetetlne, de igaz. Hallllllelúja....Tobbszoros nekifutásra sem lett a bőre ropogós, úgy, mint tavaly, de ez immár cseppet sem izgat, a lényeg, hogy nem sült szenesre, puha és nyálcsorgató. Ha letakarom a káposztával és a pürével.... Újabb megkonnyebbülés elzárni alatta a gázt. Kész a vacsora, gyors terítés és mehetek magamat kényeztetni a kádba. 

12. Ja, dehogyis. Fel kellene dísziteni a fát, hiszen 3 óra elmúlt. A karácsonyi zenét - ünnepi orgonaszó - Apa Ghymesre cseréli, majd elterül a kanapén, hogy szokásához híven némán, kommentár nélkül végignézze, amíg én, azaz mi Rékával fát díszítünk. Réka felelős az alsóbb ágakért, én az osszes tobbiért. A Ghymes zene feldobja jelentősen a konyhában lekonyult kedvemet, táncra perdülünk Rékával. A fa díszítése így vidám és dinamikus ütemben halad. Előbb a karácsonyfa izzók, majd mindenféle lánc és gyongysornemtommi....aztán a gombok, majd az apróbb holmik végtelen sora. Kész végre. Milyen gyonyorűűűűű....A legszebb fa, amit valaha állítottunk.

13. Majdnem megint eljutok a tusolásig, amikor Réka szépen kéri az ajándékait, melyeket konnyelműen bepakoltam korábban a fa alá.....amikor még nem is volt ott a fa.....Hát jó, legyen, kibonthat egyet, dontünk Apával. Réka izgatottan bontokat és oromében nagyon sikolt, amikor egy piros kisautó bukkan elő a csomagolópapírból. Hogy a karácsony top favorit ajándéka volt ez, még nem is sejtettem ekkor. A cucc távirányítós, csinos darab, világít és féklámpája is van. Magam is jól elvolnék vele, ha Réka hagyná...De nem hagyja. Úgyhogy megragadom az alkalmat és végre rendbeszedem magam. Pancsi, fürcsi, hajszárítás, oltozkodés nyugalomban, ráérősen.

14. Amikor már minden ajándék megszabadult csomagolásától és ránkkoszontott az este, a konyhába vonulunk, ahol terített asztal, damaszt abrosz, gyertyafény vár.  A kacsa ronda ugyan, de finom, mint az aznap sokadszorra megállapítom. Hamar elpusztítjuk, nekem olybá tűnik, amivel fél napot kínlódtam, 2 perc alatt felfaltuk. 

15. Süteményt szelek tányérkára, bejglit, kókuszost, visszatelepedünk a nappaliba és túl a Szenteste minden úgymond kotelező programpontján egyszerűen csak ülünk Apával, mint két dinnye a fűben. Jóllakottan, elégedetten. Csondesen legeltetjük a szemünket a csemetéken, degeszre tomott pocakunkba küldünk még néhány szelet bejglit, pislogunk a karácsonyfára....Megint egy szép karácsony. Békében, harmóniában....


Hopp, majdnem a fa alatt felejtem saját ajándékom. Letépem róla a csomagolópapírt, lám, egy wok - vagy ahogy Apa mondja - vákkk.....Éljen, éljen. 



Zalánom, aki minden csomagolóanyagnak orült, ami csak az ajándékozás során feltűnt. Az ajándékainak kevésbé, de lesz ez még másképp is.


Réciről ez az egy nooormális kép készült Szenteste. Velem nem is volt hajlandó kamera elé állni...





Szerencsére Zalcsi még nem tart itt....


A Dávid család 





Karácsony minálunk....

Avagy a Szenteste és ami előtte volt


1. rész

1. Soha nem éltük meg még a december 23-t fenyőfa nélkül. Idegileg nem bírtam a nyomást, a feszítő késztetést, minimum egy héttel karácsony előtt már otthon feszített a fa egy vederben. Idén valahogy nem kapott nyakon  a pánik, hogy - úristen, elkapkodják az osszes fát és nekünk nem marad egy sem - Apa végül 23-a reggelén kényelmesen hazaállított eggyel. Azt remélte, ilyentájt olcsóbban juthat majd karifához, az eladók kétségbeesetten szabadulnak potom pénzért árujuktól....de nem így tortént és ez az én szerencsém. Általában kisebb fát választunk és az olcsóbbik fajtából, azaz  1 méteres luc szokott hazajonni velünk, Apa pedig egy 170 centis ezüstot támasztott le a kapuban. Hűűű...illatos volt, ezüstos és vaskos....Mint minden karácsonyfába, ebbe is szerelembe estem nyomban, pedig még titok volt formája. 

2. A bejglihez egy tuti receptem van, mely egyszerű, elronthatatlan és hatalmas sikert aratok vele évről évre, még kalácson nevelkedett és ahhoz szokott bátyámnál és szüleimnél is. A recept egyszerű, mint egy pofon, ám egy piritóst elkészíteni sem egyszerű, ha az emberlánya telefont kap, hogy az édesanyját viszi kórházba iziben a mentő..... Ilyenkor egyszerre tombol a magamfajtában az aggodalom, hogy csak minden rendben legyen és épül a búbánat, hogy milyen karácsony előtt állunk így? Kórházban karácsonyozunk hát? És a gyerekek? És egyáltalán....Aztán jon a felmentő telefonhívás, hogy nagy gáz nincs, csak kozepes....és megkonnyebbülok máris. Majd mire 6 rúd bejgli a tepsibe kerül, hogy 1 éjszakát alukáljon, fellélegzik az egész familia, anyu jól van, még haza is engedték....Hurrrrááááá.....

3. Szenteste reggelén fürgén pattanok ki az ágyból, szemle alá veszem a konyhát, kacsacombok jelen, lila kápi: jelen. Míg Tibi odalennt faragja a fenyőfát, jó hosszan, mint minden évben.....én kápit szeletelek és combokat sózok. Nem sokkal később rotyog a kápi, tepsiben a hápisápi. Uccu neki, ágyat húzni, pakolászni, rendezkedni.....Pont elméláznék, milyen stresszmentes és vidor ez a nap, amikor hirtelen fura illatok kanyarognak ki a konyhából. Hinnye, leégett valami. Jaj, a kááápii. Egy konnyed csuklópozdulattal egy égett része a kukában landol, majd folytatódhat minden tovább. Csodálkozom a hidegvéremen. Megkóstolom a káposztát.....nem is rossz. Csak ne lenne ilyen baromira éééédes. ÁÁÁÁÁÁÁ. Lotty, ontünk rá egy kis ecetet, az nem árthat....majd egy kis vizet....aztán lesz ami lesz.

4. Réka kibontja az utolsó zsákocskát az ádventi naptárán. Hurrá, hurrá, itt a karácsony, vonja le a helyes kovetkeztetést ugrándozva. Egész finoman lefittyed aztán az ajka, hiszen rájon, hogy egyben el is fogytak a zsákocskák. Kotelességemnek érzem, hogy erőt ontsek belé, karácsonyfával, finom vacsival, bejglivel biztatom. 

5. FInom vacsi? Hmmmmm....Másfél óra sülés párolás után, a pálinkával, almával, hagymával, kakukkfűvel és miegymással   egyesülő kacsa osszebeszélhetett a káposztával, szintén fura szagokat ereget.....Ahogy emelném ki a tepsit a sütőből, hogy a kácsa sorsáról a tények teljes látványában donthessek, megpillen a forró tepsi, az egész kaja majdnem egy az egyben a padlón landol. Jajszómtól zeng tán még az utca is. Apa érdeklődve dugja be buksiját a konyhaajtón, majd némán visszavonul mindkét gyerekkel a hóna alatt a nappaliban. Az ajtót gondosan becsukja. Az osszeset, amit csak talál a konyha és a nappali kozott. 

Folyt.kov.