Folytkov. karácsony

Még mindig a Szentestéről


2. rész


6. Ahogy pulzusszámom normál régióba ér, megpróbálom visszatuszkolni a kacsát a sütőbe. Nem szentelek a folyamatnak elég időt és óvatosságot, így aztán  hogy-hogy nem, ügykodésem folyamán kb. egy-kettő decinyi zsír lottyed finoman a sütőbe...... Ajjajjjajjj... és már fognám is fejem, ha szabad kezem lenne. De nincs. Amint szabaddá teszem őket, gyorsan rácsukom a sütőajtót a kacsára. Amit nem látok, az nem is létezik, ugye? Persze tudom én jól, ezzel valami végetért...valami fáj, a kacsa sütőbeli pályafutásának kétség kívül annyi. Ezt szakértelmemen túl jelentős mennyiségű füst is bizonyítja, ami minden sütőnyitásnál kigomolyog az sütőajtón...

8. Mély lélegzetet veszek és lezárok mindent, ami rotyog. Menjünk sétálni, jó?  Olyan szépen süt a nap. - jon a nagy otlet. Friss levegőre van szükségem és higgadt gondolkodásra. Emellett nem akarok stresszelni Szenteste napján. Nem és nem, csakazértsem. Csak nyugodtan, ez a jelszó. 3  perc múlva az utcán tologatom Zalánt a márciusi melegben. Érzem, minden porcikámból finoman égett kacsaszag árad...ahogy libben a hajam, fejem fordítom újra és újra megcsap. Fintorogva emlékeztetem magam, hogy mielőtt kitorne végképp a karácsony, hajat kell mosnom és egy tusolás is sokat segítene rajtam.

Réka és Apa csatlakozik hozzánk, sétálunk egy nagyot. A végére egészen elfáradok, majd leragad a szemem és ágyba bújni volna kedvem, abba a frissen vetett, illatosba...helyette megadón hajolok a szomorú kacsacombok folé. Semmi sem tart orokké, majd csak ezek is elkészülnek. Nyomok melléjük frissen pucolt hagymát és almát, a szenes darabokat eltűntetem a kukába, újra párolom, főzom és sütom a combikat. Immáron a gázon fenn.

10. Réka minden áron csinibe akar oltozni, így átmenetileg elhagyom a főhadiszállásom a konyhában és elvonulunk ruhát keresni. Leánykám lelkét már áthathatta a karácsony, bármit javasolok felvenni, nem tiltakozik, eszébe sem jut. Fehér kombiné, fehér top, ruhácska....Hopp, és egy nagylányos fehér harisnya. Nejlon fajta. A lány le van nyűgozve, másmilyet tán sose húzok rá tobbet?? Elégedetten billegeti magát a tükor előtt, látom, tetszik neki, amit benne lát és igaza van, tényleg nagyon csinos. Fut az apjához lélekszakadva, várja és bezsebeli az elisméreseket. Nyelek egy párat, majdnem meghatódom.....

11. Zalán fogacskával lep meg minket a Szentestén, ez a mi ajándékunk tőle. Illetve előre iszunk némileg a medve bőrére, mert még nem bukkant felszínre semmi, de ott, ott kozépen valami készül, maholnap egy fogcsücsok csücsül majd. A - kozépen - szó szoget üt Apa fejében, muszáj megnyugtatnom, hogy nem, nem egy foga lesz a gyereknek, lazítson.

12. Elkészül a kacsa. Hihetetlne, de igaz. Hallllllelúja....Tobbszoros nekifutásra sem lett a bőre ropogós, úgy, mint tavaly, de ez immár cseppet sem izgat, a lényeg, hogy nem sült szenesre, puha és nyálcsorgató. Ha letakarom a káposztával és a pürével.... Újabb megkonnyebbülés elzárni alatta a gázt. Kész a vacsora, gyors terítés és mehetek magamat kényeztetni a kádba. 

12. Ja, dehogyis. Fel kellene dísziteni a fát, hiszen 3 óra elmúlt. A karácsonyi zenét - ünnepi orgonaszó - Apa Ghymesre cseréli, majd elterül a kanapén, hogy szokásához híven némán, kommentár nélkül végignézze, amíg én, azaz mi Rékával fát díszítünk. Réka felelős az alsóbb ágakért, én az osszes tobbiért. A Ghymes zene feldobja jelentősen a konyhában lekonyult kedvemet, táncra perdülünk Rékával. A fa díszítése így vidám és dinamikus ütemben halad. Előbb a karácsonyfa izzók, majd mindenféle lánc és gyongysornemtommi....aztán a gombok, majd az apróbb holmik végtelen sora. Kész végre. Milyen gyonyorűűűűű....A legszebb fa, amit valaha állítottunk.

13. Majdnem megint eljutok a tusolásig, amikor Réka szépen kéri az ajándékait, melyeket konnyelműen bepakoltam korábban a fa alá.....amikor még nem is volt ott a fa.....Hát jó, legyen, kibonthat egyet, dontünk Apával. Réka izgatottan bontokat és oromében nagyon sikolt, amikor egy piros kisautó bukkan elő a csomagolópapírból. Hogy a karácsony top favorit ajándéka volt ez, még nem is sejtettem ekkor. A cucc távirányítós, csinos darab, világít és féklámpája is van. Magam is jól elvolnék vele, ha Réka hagyná...De nem hagyja. Úgyhogy megragadom az alkalmat és végre rendbeszedem magam. Pancsi, fürcsi, hajszárítás, oltozkodés nyugalomban, ráérősen.

14. Amikor már minden ajándék megszabadult csomagolásától és ránkkoszontott az este, a konyhába vonulunk, ahol terített asztal, damaszt abrosz, gyertyafény vár.  A kacsa ronda ugyan, de finom, mint az aznap sokadszorra megállapítom. Hamar elpusztítjuk, nekem olybá tűnik, amivel fél napot kínlódtam, 2 perc alatt felfaltuk. 

15. Süteményt szelek tányérkára, bejglit, kókuszost, visszatelepedünk a nappaliba és túl a Szenteste minden úgymond kotelező programpontján egyszerűen csak ülünk Apával, mint két dinnye a fűben. Jóllakottan, elégedetten. Csondesen legeltetjük a szemünket a csemetéken, degeszre tomott pocakunkba küldünk még néhány szelet bejglit, pislogunk a karácsonyfára....Megint egy szép karácsony. Békében, harmóniában....


Hopp, majdnem a fa alatt felejtem saját ajándékom. Letépem róla a csomagolópapírt, lám, egy wok - vagy ahogy Apa mondja - vákkk.....Éljen, éljen. 

Zalánom, aki minden csomagolóanyagnak orült, ami csak az ajándékozás során feltűnt. Az ajándékainak kevésbé, de lesz ez még másképp is.

Réciről ez az egy nooormális kép készült Szenteste. Velem nem is volt hajlandó kamera elé állni...

Szerencsére Zalcsi még nem tart itt....

A Dávid család