Réka ballagása

 

Elballagott a kiscsaj. Nem bőgtem. Nem mintha ezentúl erről írnék minden bejegyzésben, hogy mikor és mi okból bömböltem vagy nem. Pusztán hirtelen ez jutott eszembe. Viszont azt azért megjegyezném, hogy amikor baktattunk hátra a ballagásra a suliudvarra azon a keskeny folyosón a gimin belül, elhaladtunk az egyik lépcsőház mellett, ahonnan lehallatszott a ballagók éneke.  Ereszkedtek le egymás kezét fogva, bejárva néhány osztálytermet. Ahogy suhantunk a folyosón a sok-sok régi tabló mellett, hát könny szökött a szemembe.... De aztán többet nem. Valahogy inkább nevettünk meghatottságunkban is. Olyan szép volt a négy osztály, mind egyforma ruhában, hogy még az sem tűnt fel, milyen nagy a tömeg. Mutatok még néhány képet a városi ballagásról. Itt az a szokás, hogy a környék 3-4 gimije, technikuma tesz egy kört a városban a saját sulijuk alsóbb éveseink gyűrűjében., közben ballagási dalokat énekelnek és mivel nem mindenki helyi , részben búcsút vesznek a várostól is. Aki helyi és egyetemre megy más városba, dettó.  A Vargások, vagyis Rékáék idén a parkban kötöttek ki a Városháza/Megyeháza mögött és ott engedék el (környezetbarát) lufijukat az űrbe. Miután 10-től visszafelé számoltak. Szép volt, emlékezetes volt, keserédes volt eme ballagás....

Ja és találtam egy képet a kiselsős Rékáról is. 

Ilyen kis cukker-mukker elsős volt. Valamikor az őskorban, azaz 2014-ben. Legalábbis azt hiszem, akkor...

Ilyen volt, ilyen lett.