Szerda

 

Avagy amíg Réka nem hagy zuhanyozni, mert ázik éppen a kádban, addig írok pár sort.

Volt egy olyan fogadalmunk karácsonykor, hogy januárban nem veszünk semmit kaján kívül, nem költjük a pénzt, jobban átgondoljuk, mire adjuk ki. Mindig így illene élni, de azért valljuk be, jól esik megvenni olykor egy kardigánt, ami tetszik és még akciós is, vagy egy jó könyvet, amiről hallottam, esetleg a gyerekek szenvednek hiányt valamiben. Jól esik megvenni és miért ne kényeztetné az ember magát olykor? Normális keretek között, ugye... Ma az év tizedik napját éltük túl, nagyon nem döngethetem a mellem, ha azt mondom, hogy idén még tényleg csak élelmiszert vettünk. Viszont már jöttem kísértésbe, köszönhetően az év elejei akcióknak. Mivel azonban nagy szükség nem volt egyik cuccra sem, hát nem is vettem meg....eddig. 

Réka angol könyvét, igaz, meg kellett volna venni hétfőre, viszont hiánycikk. Nem elég, hogy tizenezer forint munkafüzettel együtt, még ráadásul nem is lehet kapni. Mindegy, megrendeltük, majd jövő héten érkezik. A "Kosárból" is rendeltem sok finomságot péntekre, de ugye az meg élelmiszer. Friss, kovászos cipó, sütni való tök, 3 fajta ízesített túró, kovász chips, tej, alma, körte, krumpli, sajt. 

Amit viszont nézegettem, de még nem tudom, van-e értelme megvenni, az egy rizsfőző gép. Igaz, egész tűrhető rizst főzök a főzőlapon is, serpenyőben is, de lehet, még finomabb a géppel. A másik pedig egy tejhabosító. Ez is olyan kütyü, ami nélkül lehet élni, max növeli az élvezeteket.... Azt nem tudom, írtam-e, a gyerekek kaptak karácsonyra egy helyes kis kukorica pattogtatót. Önző érdekből vettem, nem szeretem a mikrós kukorica szagát, a sajtostól pedig egyenesen bosszús leszek, ha nem szellőztetnek ki utána. Persze nem szellőztetnek ki, mert tojnak mindenre kb. amit mondok. Pl. Réka rendszeresen nyitva hagyja a külső bejárati ajtót. Legalább ötször mondtam neki, hogy az ajtó legyen mindig CSUKVA. Ha ha teszem azt a szél kivágja az ajtót, megeshet, hogy a szigelelés, nemesvakolat látja kárát az ügynek, azt meg ugye senki nem szeretné. Ennek ellenére reggel, amikor elmegy, mindig nyitva hagyja az ajtót, úgyhogy tegnap rikácsoltam is mérgemben, már amikor elment, mert nem elég, hogy a szél tényleg hátracsapta az ajtót, még nekem kellett köntösben, pizsamában lemenni és az ajtót becsukni. Ebben a kánikulában nem nagyon élveztem. 

Szóval az új kis gép a kedvenc ajándékuk lett a gyerekeknek kb. és az illata is kellemes, minden szem szinte kipattog, szóval frankó. Sózni is megtanultuk idővel. Lehet, hogy minden csoda 3 napig tart és pár hónap múlva el is felejtik az egészet, ráunnak a kukoricára, de hátha nem....