A hétfő

 

Éjjel többször is félig-meddig felébredtem álmomból és érzékeltem, hogy esik az eső. Újra és újra csak esett és esett. Érdekes élmény, hogy esténként még mindig a tavaszi kabátomban sétáltatjuk a kutyát és többnyire a kis tutyim (kapucni) is kell, mert szemerkél az eső. A kutya is hülyét kap, ha meglátja a kezemben az esőkabátját, de még mindig jobb, mint egy átázott bundájú vizsla a lakásban. 

Most itt ül mellettem, nagy elégedetten, mert már vacsorázott is, öszegömbölyödött, négy lába egycsomóban, de mindenfelé irányban és azt figyeli mi a frászt kalimpálok ezen a fekete masinán, aminek világít a képernyője. Gyors leszek, aztán mehetünk aludni, már 10 óra elmúlt.

Összességében nem volt ez egy rossz nap, most kerek 10,8 kg-mal vagyok kevesebb, mint mondjuk január elején. Nade nem ez a leglényegesebb infó. Reggel természetesen majdnem elkéstünk, sőt, én szerintem el is késtem, mert Tibi az utolsó pillanatban nem engedte, hogy kerékpárral menjek az irodába, viszont akkor, ha kocsival megyünk, először a suli felé gördülünk, hogy kidobjuk Zalánt és ezzel a kitérővel el is kések. Öt perc volt 8 óra előtt, mondta Balázs a rádióban, amikor elhagytuk a sulit...hát az nekem bukó, kb.  annyi a melóhelyem is....Mindegy, beértem. Mellbedobással, bár nekem olyan nem is nagyon van mióta fogytam egy keveset...

Uzsonnaszünetben - egyeseknek kávészünet kitöltöttem Zalán kérdőívét, amit a kompetenciához kell, és online férhető hozzá egy kóddal. Már eleve a kóddal gond volt, mert Zalán esküdött mindenre, ami szent, hogy ő nem kapott. Mindegy, kértem pótot, az ofő készségesen küldte is. Szombatig kellett kitölteni és az infók bizalmasak, plusz az ofőtől tudom, hogy nem érdemes sumákolni, pont látja, ki tölti ki, ki nem. Nyilván kitöltöttem.  Kissé zavart voltam, mert a nagy rutinommal hirtelen nem tudtam, hogy most ki a kérdés alanya, de hát nyilván a gyerek...Istenem! Úgyhogy a második kérdés után rögtön vissza kellett térnem az elsőre és módosítani a választ. Zalán 4 évet járt oviba, én jártam kettőt...

Ebédszünetben tortát választottam volna Zalánnak, de nem jutottam dűlőre magammal. A csokis-marcipános-meggyes trüffel mennyei, de nem biztos, hogy neki ízlene..... Délután, már itthon,  írtam Réka matek tanárjának, hogy mennyivel tartozunk, kb. havonta szoktuk fizetni a cehhet. Mióta online vannak az órák, azóta utalunk. Kiderült, hogy Rékát két hete nem látta és a hívásaira sem reagált tegnapig  vagy hogy, amikor is megírta neki a lányom, hogy bocs,szét van esve, de majd most, majd most összekapja magát és minden jó lesz. Mindezt azután, hogy összeszorítottam a fogaim és felmentem a Krétába, hogy szembenézzek a jegyeivel. Ahhoz nem voltam elég bátor, hogy Zalánét is megnézzem....A 3 remek matek ötös után ott árválkodott egy hármas, szóval tényleg szétesett a gyermek. Nem nehéz, ha nem látom tanulni. 

Elnézést kértem persze, hisz a tanárnőnek is bukók az egyéni órák, a csoportos kilencedikes matek nem annyira. Magánórát nem lemondani, csak nem megjelenni szerintem elég bunkó dolog, szerintem Réka sincs vele tisztában, hogy mit tesz, de A. megígérte, hogy majd rávilágít nála erre, nekem nem kell leszidnom, számonkérnem semmit. Az a fontos, hogy Réka rájöjjön, hogy felelőssége és feladata van...illetve lenne. Egyelőre nem volt alkalom felhozni nála a témát, de vadul figyelek, hogy holnap, azaz kedden becsatlakozik -e az órára annak rendje és módja szerint. 

Igyekszem nem foglalkozni a jegyeivel, nem olyan fontosak, nálam már az is eredmény, hogy az érettségi tantárgyakon kívül nagyjából el tudom engedni a többit. Viszont az a német négyes (full négyesre áll)  úgy, hogy nyelvvizsgás, eléggé durva szerintem, annak az ordító jele, hogy nem tanul. Vannak persze ötösei is, bár azok sem egyenes ötösök. Németből ugye emeltezni tervez, méghozzá előrehozva, de így nem tudom mi lesz belőle. Lehet, hogy még távoli és túlreagálom a dolgot, úgyhogy mindegy. 

Itthon Zalán hazahozott egy négyes töri tz-t, aminek örültem, jó eredmény neki, bár most ez magyarul van, hisz magyar töri. Itt is találtam rögtön két meg nem adott pontot a térképnél és lehúzta  tanárnő, hogy Zsigmond cseh király lett volna, pedig a wikipedia is azt mondja, hogy 1419-től cseh király.....Azért a max pontot megadta erre a feladatra, úgyhogy csak magamban morogtam, hogy ez mennyire fura. Hogy a mai német tz hogy sikerült, csak remélem, hogy jól, meg azt is, hogy idén többet már nem írnak. Még négy hét van hátra annak minden nyűgjével és májusi szépségével (?). Nosztalgiáztam is, hogy tavaly ilyenkor jártak Erdélyben Rékáéka a Határtalanul programmal és akkor szinte nyár volt....Most nem süt 100 ágra a nap, de Zalánt így is kergetni kell lakásszerte, hogy tanuljon, szegény már totál ki van égve erre a tanévre. Na nem mintha túlzásba vitte volna....Ez az utolsó békeév még fizika és kémia nélkül. Jáj....

Azt nem tudom meséltem-e, hogy Dió (a kutya) mestere a féreghajtó tabletta kiszagolásának és az istennek sem akarja megenni, ha egyszer rájön, ha Tibi le akarja nyomni a torkán....Erre Zalán szombaton egy sonkába tekerve simán megetetette a kutyával a tablettát, nem volt semmi sonka be, tabletta ki, sem hányás, sem semmi dráma, egyszerűen lenyelte, nyalta még a pofáját egy ideig és azzal le volt tudva az ügy. Új felelőse lesz a féreghajtónak mától  - Zalán. Mondtam is Tibinek, hogy talán Zalánra nem gyanakszik a kutya, hogy trükközik vele, Tibi viszont belenyomja a torkába a tablettát, majd simogatja a torkát, hogy nyelje le...szegény léleknek talán ez is trauma, amely aztán arra bírja rá, hogy inkább rókázzon egyet kinn a kapu előtt, a szokott spotban. 

Na Dió közben alszik mellettem, mint a bunda.

Mit akartam még mesélni? Nem tudom. Vacsora - fehérboros tarja rizzsel, illetve egy kis tokány szintén rizzsel, mert a tarhonyához kifutottam az időből. Majd holnap. Akkor úgyis rántok is pár szelet húst, ahhoz aztán megint hiányozni fog a köret...valami mindig hiányzik.  

Legkésőbb szerdán meg kell rendelni a tortát Zalán szülinapját....