Idén az első

 Szilveszterkor nem sok minden történt. Én amolyan öregesen szeretem tölteni a szilvesztert, pont így, hogy nem történik semmi, csak otthon vagyunk, együtt vagyunk és békében átlibbenünk az új évbe….Ehhez képest Zalánt áthívták ottalvós buliba a cimborájához, szóval az együttlét hamar bedőlt már délelőtt. Viszont a többi tényező megvolt.

Előző nap készítettem egy nagy adag világbajnok aranygaluskát (a recept érdeme, leírom, ha kéri valaki). Hozzá sodót főzök és azt készítem el először, még a tészta sehol sincs, talán a dió sincs megdarálva, de tudom kell, hogy a sodó finom. Sőt, mindent visz. Ha ez sikerül - és hát addig keverem-kavarom, míg kellőképpen finom mlesz - megnyugszom valahogy, ez feldob egyben és könnyebb elkészíteni a tésztát. Finom lett, no, osztogattam is belőle jobbra-balra.

Viszonylag korán keltünk, úgy 9 körül. Tibi meglepett, mert még korábban kelt, hozott a cukrászdából 3 féle sósat. Sajtosrolót, sajtos masnit és pogit, aminek nagyon örültem. Friss kovászos kenyeret is kapott, szóval rögtön ki is találtam, hogy készítek szendvicseket majd estére. Olyan retrót, tojással és pirosarannyal a tetején, uborkával. A kenyér vajjal megkenve.

A lencsefőzeléket nálunk már szilveszterkor igen keresik, így azt is készítettem egy nagy lábassal. Hozzá pirított kolbászkarikák voltak, de meglepően finom volt a lencséhez. Egyszerű, de nagyszerű. Karácsonyról annyi kajánk maradt, lefagyasztva vagy simán a hűtőben, hogy szilveszterig simán kitartott….Tibi engedélyt kért dolgozni (hhhhh…), úgyhogy amíg ő dolgozott, gondoltam, elkészítek minden kaját, kivéve a virsliket, amiket késő este szoktunk magunkba tolni. Megkentem a szendvicseket is, amíg kedvenc podcastjaimat hallgattam a konyhában, a gyerekek pedig mély álomban….

Délután elvittük a kutyát sétálni. Azt terveztem, hogy még a napsütésben tud sétálni egy kört, de mivel Tibi dolgozott, eltolódott a dolog valamikor 3 óra utánra, amikor már nem volt verőfényes napsütés, sőt, mire visszaértünk a kocsihoz megjelentek a Tiszaparton a petárdások is. Jófejek voltak, eltekintve attól, hogy petárda volt náluk és mindenféle tűzijáték, mert ahogy meglátták, hogy kutyával vagyunk, abbahagyták. Dió szoktatva van a durrogtatáshoz, hiszen vadászkutya, már az anyaméhben és aztán kölyökkorában is felkészítették erre. Ez a tenyésztő dolga többek között. Szép is lenne, ha a vadászaton ő (a kutya) félne a legjobban. (Ennek ellenére persze vannak lövésfélő kutyák, nem tudom, hogy, de vannak – már a magyar vizslák között, úgy értem) Szóval Dió nem fél sem a tűzijátéknál, sem a petárdánál, sem viharban, sőt, szinte feldobja a zaj, mert a vérében van valahogy, hogy ez valami izgalmas dolog. Mondjuk, én nem nagyon értem, mi a jó a petárdában és hasonló „nagyhangú” cuccokban, de mindegy. Ki mire gerjed.

Késő este a Sztárban sztár leszek best of adását néztük, ami úgy lekötött, hogy a főni feltett virslik közül az összes szétrobbant, mire kimentem a konyhában - abban a tudatban, hogy 3 percre beprogramoztam a főzőlapot. Itt elhagyta a szám pár elkeseredett és keresetlen szó, nem tagadom. Megettük így is, finom volt, csak ronda….Az éjfél olyan gyorsan eljött, hogy hirtelen kellett kapkodni a poharak után. A pezsgő nem volt finom, ,úgyhogy bontottunk másikat, muskotályosat. A száraz pezsgő nekem nem jön be valahogy.

Az új évben elsőként Ákos koncertet néztünk, ami nagyon-nagyon jó volt, annyi emléket visszahozott. Amikor megismerkedtünk Tibivel, rengeteget hallgattuk az Andante albumot, azóta nagyon szeretem Ákost és most ez a koncertfilm is nagyon szépen, profin össze lett rakva. Szóval jól indult az Újév…..

Valamikor fél 4 tájban aludtunk el, Zalánkám persze hiányzott egy picit, de mindegy. Én már olyan álmos voltam akkorra, hogy bárhol elaludtam volna.

Újév napján igyekeztem elkerülni minden veszekedést és konfliktust, ami, valljuk be, a mi gyerekeinkkel nem egyszerű. Csodaszép idő volt aznap, napsütéses, úgyhogy elvittük Diót egy nagys sétára, aztán hazahoztuk Zalánt. Addigra már volt legalább 2-3 óra délután. Aztán itthon néztük a Harry Potter 20 éves emlékfilmét, vagy mit. Hihetetlen, hogy 20 éve forgatták az elsőt....Tudom, lehet, hogy röhejes, de még nekem is sok élményem fűződik ehhez a történethez. Annyire logikusan és tökéletesen van megalkotva Rowling által ez a varázsvilág, hogy lenyűgözött a történet. Nem, az első kötettől eltekintve nem tartom gyerekkönyvnek, esetleg ifjúságinak.

Aztán eljött a hétfő, vissza a realitások talajára némiképpen és erőt vett rajtam egy picit a KarácsonyutániDepi. Annyira varázs veszi körül az egész adventet, majdnem 3 hét szabi itthon, még ha volt program bőven és pihenés kevesebb, hogy a tény, hogy előkerültek a tankönyvek és Tibi már dolgozott, meg egyáltalán...hogy olyan rossz kedvem lett..... Majd elmúlik vagy már el is múlt némileg, de mégiscsak ez a leghosszabb pihi az év során. Nyáron is csak megszakításokkal jön az ember szabira, de ilyenkor MINDENKI pihen a cégnél és tényleg eszembe sem jut napokig, hogy mit kellene vagy lehetne csinálni benn. Ilyen a pihenő....

Na mindegy, a január- február amúgy sem a kedvencem. Jön még rosszabb, jövő héttől a gyerekek is belecsapnak a lecsóba......

lna, az ágyban volt azért a legideálisabb.