Kizárásos alapon....

 Avagy hogyan jutottunk el a felvételi eljárás végeredményének megismeréséhez.

Arra fel voltam készülve, hogy hiába lesz esetleg döntés a felvételről akár április közepén, azt nem fogjuk megtudni csak a hónap legvégén, akár az utolsó napon, ami idén április 29, péntek. Eddig mindenkit ki kell értesíteni a leadott jelentkezések eredményéről. Ennek ellenére azért egy héttel előtte, vagyis már a húsvét táján kezdett csiklandozni valami...egyre nehezebb volt kivárni a végét.

Az első említésre érdemes esemény pénteken történt, vagyis egy héttel a határidő lejárata előtt. Egy kedves ismerősöm, anyasorstársam szólt, hogy a Széchenyi Gimi kiírta honlapjára a kódos végleges sorrendet. Ezzel csaknem egy időben Réka is megkongatta a vészharangot, hogy az ofő riadóztatta az osztályt, aki a Széchenyibe pályázik, gyorsan nézze meg, sikerült-e bekerülnie. Nálunk 4. helyen volt megjelölve a biosz tagozat a Széchenyi Gimnáziumban, ami tavaly még teljesen jó ötletnek tűnt, mostanra teljesen mellékszálnak, köszönhetően az igen undok biológia tanárnak. 

Viszonylag ügyesen feltaláltam a suli honlapjára és ott egész nyilvánvaló helyre pakolták a listákat, szóval a bioszt is kiszúrtam rögtön. Megnyitottam és pislogtam párat, mert kódokkal találtam magam szemben. 14 fővel indul szeptembertől a biosz szakirány, és első látásra úgy véltem, hogy Réka kódja nincs a felvettek között. Hoppá. Ez nem feltétlenül jelentett semmit, vakartam meg a fejem búbját, de alapvetően pozitiv hír volt. Hiszen ha nincs rajta, akkor  az azt jelenti, hogy vagy a Verseghy vagy a Varga Katalin gimiben benn van Réka, szóval  egy mini örömhullám végigsöpört rajtam. 

Volt pár dilemmám, pl. biztos az-e a kódja, amiről én azt gondolom, hogy az ő kódja.....Réka ebben nem tudott segíteni, szóval  meg kellett nyitnom az elmentett felvételi adatlapot vagy mit, oké, így már biztos volt, hogy Réka nem lesz Széchenyi gimis, ezt a szálat el lehetett engedni. 

Volt azonban egy olyan variáció is, hogy uram bocsá, nem vették fel sehová és akkor elutasítást kapott mindhárom gimiből. Ezt nem tartottam nagyon valószínűnek, de kétség kívül nem lehetett kizárni.  Hogyan győződhetnék meg róla, hogy nincs a Széchenyis listán, mégpedig azért, mert felvették más gimibe? 

Az ideiglenes listák kihirdetésekor volt egy olyan beteges szenvedéllyel űzött hobbim, hogy próbáltam kitalálni, vajon hányan esnek ki Réka elől, hogy bejutó helyre kapaszkodjon előre? Hiszen mindenki jelöl 2-3-4-5  szakot, de csak egy helyre veszik fel a legmagasabb pontszámmal rendelkezőeket is....  Tudományosan tanulmányoztam a kéttanos és a magyar-angolos listát, melyek népszerű szakok. Úgy okoskodtam, hogy a Vargás listán, az általános tagozatra jelentkezők közül egészen biztosan kihúzhatóan azok, akik biosz-kémia tagozatra, kéttanra vagy matek-angolra felvételt nyertek. Hogy ők pontosan hányan vannak, az persze rejtély, de nekem az is elég volt, hogy 40-50. helyet elfoglalják a listákon. Egész jól elszórakoztam vele. Arra jutottam sok órányi meló után, hogy nagyjából egyforma esélye van bejutni a Varga általános tagozatára , a Verseghy spanyolra és a Verseghy társadalomtudományra is. Szóval sokkal okosabb nem lettem, azért egy picit biztató volt. Az ideiglenes listán nem volt bekerülő helyen sehol, talán spanyolből állt a legelőrébb, ami egy rutintalan szülőnek ijesztő jelenség lehet. 

Eszembe jutott, hogy a Széchenyi bioszos listát is kinyomtattam annak idején, csak arra nem emlékeztem, hogy hová tettem. Végül Zalán tankönyves kosarának rendbehozatala közben egészen véletlenül szembe jöttek a listák.  Innen már csak egy lépés volt összevetni a végleges listát az ideiglenessel és valami olyasmire jutottam, hogy Réka a 8. helyen befutó lett volna. Ám mivel nem futott be sehová, hacsak le nem felejtették, hogy ide is jelentkezett , tényleg benn van a Vargában vagy a Verseghyben. Hogy melyikben, az rejtély volt még, de hurráááá! Réka nagyon örült, ha óvatosan is, intettem, hogy várjuk ki a végét. Álmokat dédelgetve kezdődött így a hétvége.

A következő hét aztán annál lassabban indult. Nem történt semmi sem hétfőn, sem kedden. Vagy mégis? Kedden délelőtt megtudtam, hogy a Verseghy ímélben (de fura így írni) értesít, a Varga pedig ugyanezen a napon postáz, először a felvetteket értesíti, aztán az elutasítottakat. Hát oké, feszkelődtem az asztalom mögött az irodában egyre türelmetlenebbül, mikor a telefonomra pillantottam és majd kigúvadt a szemem, mert azt láttam, hogy tényleg jött értesítés a Verseghyből. Megnyitottam a csatolt fájt, egy ideig kerestem a lényeget, majd meglepődtem egy picit, mert azt írta az igazgató úr, hogy mindkét szakról el lett Réka utasítva. Mivan??? 

Úgy saccoltam, hogy a spanyol szakra - öt éves, nyelvi előkészítős, lehet esélye és még ennél is több esélye van a humán / társadalomtudomány (TT) szakra. Erre elutasítottak? Mit jelenthet ez? Hogy felvételt nyert az Egyeskeként megjelölt Varga Katalin gimi általános tagozatára. Más nem lehet, mert máshová nem jelentkeztünk. Felhívtam Tibit és mindent elmeséltem neki , tök izgalomban, hogy te jó ég, úgy néz ki, mégis felveszik a Vargába!!!! 

Délután ahogy tekertem hazafelé a bringával, arra gondoltam, hogy egyelőre nem szólok Rékának, most már kivárjuk a Varga értesítését, max 1 nap lehet? Vagy kettő. Azzal nem számoltam, hogy az ofő legalább olyan jól értesült, mint én, vagyis Réka már tudta, hogy a Verseghyből aznap eredményt kapunk. Jött is elém az ajtóba könnyes szemmel, hogy Apa már mondta neki, hogy nem vették fel a Verseghybe. Kelletlenül bevallottam, hogy tényleg jött ilyen levél...mire sírva elrohant a szobájába, még mielőtt meg tudtam volna nyugtatni. Pasik, most mit mondhatnék? Tibi annyit mondott neki, hogy nem vették fel a Verseghybe, de nem gond, majd fellebbezünk max....Nem nagyon értettem, hogy hogy tudtak mindketten elfeledhezni arról az apróságról, hogy első helyen a Vargába jelentkezett , de mindegy....Estére azért már tudott mosolyogni Réka, de hitte is, meg nem is, hogy fel fogják venni. Olykor félre is beszélt, hogy a Verseghyben van túró rudi automata és ahol túró rudi automata van, az csak remek suli lehet....Ezen úgy csodálkoztam egy picit, hogy vagy megsütötte a gyereket a nap vagy a stressz alatt idegösszeroppanást kapott, de inkább felülemelkedtem az egész témán. 

Másnap tűkön ültem, hogy mikor megy Vargás levél újra a felvételi óta először. Tibit nyaggattam, hogy jött-e már a postás, mikor szokott jönni a postás, ilyesmi. Egyszer csak annyit írt, hogy jött levél. 

- Jött levél.

- Kitől? A Vargából?

- Igen.

- Kibontanád?

- Réka nevére szól. 

- Bontsd már ki légyszi.,..

- ...

- Jól szórakozol??

- Döntés 

- Micsoda?

- Felvételről

- És mi a döntés? 

- Venni kell a gyereknek jó sok túrórudit. 

- Hurrááááááá!

- Vargás lett a lányunk, anyaaaa

Hát ennyi volt. Egyből más szemmel néztem a világot.

Dél tájban időpontunk volt az okmányirodába, mert nem esett le, hogy a Határtalanul program keretében kirándulni mennek Erdélybe május végén, amihez nem ártana egy érvényes személyi igazolvány minimum. Ami még decemberben lejárt, csak a felvételi és adventi forgatagban, valamint a járványos helyzetben nem nagyon tudott érdekelni egyelőre. Hétfőn aztán pánikszerűen kértem időpontot. 

Amikor felvettek a munkahelyem előtt, elég volt egy pillantást vetni Réka mogorva kamasz képére mielőtt beültem az autóba, hogy tudjam, Tibi nem szólt neki a felvételi eredményéről. Ügyintézés után Tibi rohant a szervizbe olajcserére, minket kitett kutyázni és macskázni Mamáékhoz, szóval még mindig sötétben tartottuk Rékát. Csak mikor fél ötkor hazaértünk, akkor adtuk neki oda a borítékot és a több  lapból álló pakkot. Hatalmas volt az öröm, volt nagy ölelkezés és könnyezés.....Réka nagyon örült,mi pedig büszkék voltunk rá. Vargás még nem volt a családban. Verseghys, Apáczais, ELTE jogi karos, Corvinusos, Agráregyetemes, BME-s stb stb akad, de Vargásból ő az első.

Bízom benne, hogy jól fogja érezni magát a következő négy évben, kedvelni fogja a tanárait, kellőképpen inspirálni fogják ők, kihozzák belőle, ami van benne,mert egyelőre negyed gőzön van. Sőt , tegnap óta tized gőzön....Szeretném, ha barátokra találna az osztályban, a csoportjában és ha úgy élné meg ezt a négy évet, hogy mindenre jut ideje, amire nagyon szeretné, hogy jusson, de a tanulásban is tudja azt hozni, amit kellene. Lovagol, fuvolázik, írogat, rajzol, elmélkedik. 

Hát így volt. Kicsit érdekes módon jutottunk el a végeredményig, fordított sorrendben, de bánja kánya, a lényeg, hogy ennek a korszaknak is vége, a nyolcadikos felvételi legnehezebb időszakának. Minden jó, ha a vége jó és remélem, ebben a történetben minden úgy alakul majd, ahogy szeretnénk. 

Varga Katalin Gimnázium, Szolnok