Betegállományban

 Huh, már megint elrepült egy kis idő az utolsó poszt óta, holnap már huszadika.....

Mindjárt megnézem, van-e valami vázlat a vázlataim között....

Találtam egy első iskolai hét értékelőt.  Azóta eltelt már még egy hét, de mintha soha nem is lett volna vakáció..... Első hét - túl vagyunk az első egész héten, belecsaptak a lecsóba a gyerekek. Zalán egyelőre ügyes, élvezi, hogy nem tanítja egyik tanítója sem , konkrétan senki a régiek közül . Nyilván akar bizonyítani, főleg, hogy Réka ofője is tanítja immár. Egyelőre aktív órákon, sokat jelentkezik az ofőnél és Réka ofőjénél - német és környezet órákon pl. - ami nagyon jó, mert eddig teljesen passzív volt. 

Végre van német nyelvi lektorjuk, mégpedig egy Bagossy nevű, ami elég jó ómen, ha nem is német szempontból. Ő tanítja a civilizációt.  Végül szülői értekezletre nem mentem el, Tibi pedig kihúzta magát a dolgok alól (vagy hát ...ő is). Sok mindenről nem maradtam le, másnap felhívtam B-t, aki egy anyatársam. Igaz, éppen leltár jött a cégénél, de gyorsan elhadarta, mit kell tudni. Hiába szóltam közbe valami kommentárt, csak nyomta tovább az infót. 

Zalán ofője egyelőre nagyon szimpatikus, szerintem Zalán karakteréhez jobban illik, mint az eminenshajcsár, harsány tanárok - van ilyen is - olyan szolíd, szelíd, konzervatív kinézetű, német-töris nő, aki nagyon szerette volna megkapni ezt az osztályt - ezzel mondjuk, nem volt egyedül.  Eddig minden oké vele, óvatosan vette át a német tanítást is a másik tanárnőtől 4 év év után, szóval eddig semmi igazságtalanság vagy hogy mondjam, gond nem volt ...oké, még csak 2-3 hét telt el? Ki számolja?

És hát Réka.....Réka elméletben nagyon jól tudja, hogy mi a célja, az is, hogy mi a feladata, de valahogy a gyakorlat már más káposzta.  Nem érzem rajta a lelkesedést, a szorgalmat, a kötelességtudatot....hehhhh....A most elmúlt héten itthon volt hétfőn és előtte pénteken is, de aztán visszanyomtam a suliba, mert egyrészt nem volt addigra semmi baja, másrészt nem nagyon maradhat le. 

Azt is említettem neki, hogy csak 4 hónap koncentrációt kérek, de most komoly koncentrációt. A nyolcadikosokat is szokták szívatni váratlan dolgozatokkal, feleléssekkel, ezért készülnie kell az órákra rendesen (rendesebben, mint ő szokott. Neki meggyőződése, hogy mindig valaki MÁS felel. Hát nem. ) Bólogatott, de a gyakorlatban nem így intézi a dolgait. Pedig egy váratlan egyes vagy kettes eléggé végzetes tud lenni az olyan tárgyakból, ahol egész félévben csak 4-5 jegyük lesz...

Na mindegy, már lassan én is unom a saját mantrámat. Olykor még saját magammal is ellentmondásba kerülök, mert egyrészt egy nyolcadikossal már nem lehet lépésttartani a tananyag szempontjából, nem is lehetséges, nem is akarom, nem is egészséges. Ugyanakkor nem tudom ráhagyni sem,  hogy nem eléggé harcol meg a tananyaggal ebben a tanévben. Azzal kapcsolatban kétségeim vannak, hogy Réka elszántsága nélkül mennyira eredményen nekem akarni a szép bizonyítványt és a magas pontokat.....de az idő ezt úgyis megoldja majd gyorsan.

Egyébként - mint mondtam - az elmélet szempontjából nincs gond, felíratkozott külön angolra, heti 2 órában  viszi most az angolt - de lehet, 3, most elbizonytalanodtam - mert elvileg az angol a másodnyelv lesz a gimiben.  Becsekkolt a németes nyelvvizsga csopiba is, bár nem az ofője tartja, hanem egy másik német tanár a suliból. Szorgalmasan jár nulladik órákra a felvételi előkészítőkre - bár az kötelező szerintem.  Szóval tudja mit kellene tenni a céljai eléréséhez....

Talán már írtam, hogy összeálltak az órarendek. Ötből négy nap van nulladik órája és utána még 6-7 óra. Mindig. A-B hét van felváltva, ahogy korábban is.  Úgy épül fel az órarend, hogy a hét első 3 napján összesen 8 órája van naponta, de nincs különórája, iskolán kívüli. Kivéve a lovaglás, ha keddre teszik, de ugye arra különösebben nem kell készülni.  Aztán csütörtökön van a matek felvételis óra valahogy 3órától, pénteken pedig csak hat órája van a nulladik után, de péntekre tettük a fuvolát, amit végül mégsem tudott elengedni. Hogy az online zenetörit mikor tanulja, nem akarom tudni. Szombat 10 órára pottyant a magyar felvételi előkészítő, ami ugyanúgy, ahogy a matek, idén csoportos, kiscsoportos. Szerintem elég lesz. 

Most, hogy holnap már huszadika, vagyis egy ideje tart a suli, elmondhatom, hogy nagy szívás a nulladik uzsonnakészítés szempontjából is, mert fél 7-re készen kell lenni a szendvicseknek vagy wrap-eknek vagy akárminek, amit csomagolok és amikor 5:50-kor csöng a telóm, azt sem tudom, fiú vagyok e vagy lány. Főleg úgy csütörtök magasságában.  Bár csak B héten van csütörtökön nulladik.  Arra meg még nem vett rá a lélek, hogy este kenjem meg a szenyákat. Olyan volt viszont, most hogy beteg lett a hét végére - na ja, én is - hogy Réka magának készített egy sonkás- sajtos wrap-et, mert most ez a kedvence. Egyébként könnyen felkel reggel a csaj, könnyebben mint én, sőt, legalább negyed órával korábban el is megy, mint kellene. Gondolom, minden perc a barátokkal külön bónusz....Azért lehet lesz még ebből 6:50-es indulás januárban vagy még hamarabb....

Na egész sokat locsogok itt erről-arról...

Múlt hétvégén újra voltunk kirándulni. Tudom, nem írtam erről eleget, pedig annyi klassz helyen voltunk az utóbbi időkben.....Salgó vára, Boldogkő vára, Somoskő vára, Fűzér stb....

Ezúttal Karancsot nézte ki Tibi, de csak akkor közölte ezt, amikor a vasútállomásnál a parkolóban megálltunk Somoskőújfalunál. Röpke dühroham jött, mert Zalán otthon hagyta a hátizsákját a saját adag innivalóval, így 2,5 l innivalóval láttunk neki az útnak, amiről tudtam, hogy kevés lesz felfelé. Hagytunk ugyan a kocsiban szőlőlevet, de arról tudtuk, hogy estére fel fog forrni....

Felfelé gyorsan meredekebb lett a történet, szinte azonnal, ahogy beértünk az erdőbe. Fura volt, mert olyan elhagyatott volt az ösvény, mintha soha senki nem járna arra. Zalán ment elől, utána mi ketten, Réka hátul fülhallgatóval a fején....no komment. Egy idő után eltűnt a piros turistajelzés, de volt helyette a fákra festve T betű...Viszont egyre több akadály dőlt az ösvényre, majd az teljesen el is tűnt és ott találtuk magunkat egy árokban, amiből ki sem nagyon találtuk az utat, csak szerencsétlenkedtünk. Aztán végül visszafordultunk az első piros jelzésig - itt buktunk az órát - majd kiderült, hogy szépen elvétetttük az utat, mert hirtelen volt egy jobbkanyar.....majd fel cikk-cakkban meredeket a hegyre. Az elsőre, mert volt három is. 

Nem sokkal később találkoztunk kutyásokkal. Ők megnyugtattak, hogy nincs messze a Karancs, de meredek. Szuper! Nos innen még kb. 2 óra volt.... Gyakorlatilag mindenhol meredeken....Amikor már csak 500 méter volt hátra, még függőlegesebben, már nagyon készen voltunk valamennyiren, talán csak Zalán nem. Végül Réka utolsó erejével rohant fel, mint előző héten Drégely vár védői. Én már úgy találtam, hogy a hátán fekve pihegett, ahogy felért. Ez nem egészen a vége volt még, mert jött egy jobbrafordulok és pár 100 méter a kilátóig. 

És akkor jött a feketeleves. A Karancs sok szintből áll és a deszkázata már nem tegnapi. Én már csak tudom, faipari cégnél dolgozom. Tibi és a két gyerek felszaladt a legfelső szintre gyorsan, én óvatosan, fokozatosan gebeszkedtem egyre feljebb. Aztán egyszer csak,valami bekattant. Tudatosult bennem, hogy konkrétan a lombkoronaszint felett vagyok. Nem kicsivel. Salgó vára és Somokő vára (asszem azok) jóval lentebb figyeltek a közelben. És akkor átvette az uralmat a majré. Nem tudom leírni pontosan milyen volt, de azt hiszem, ilyen lehet a tériszony roham. Vagy mi. Elkezdtem sírni, aztán hogy ez milyen röhejes, nevetni. így felváltva, de aztán egy idő után már csak a sírás maradt, könnyek nélkül. Egy szint még mindig volt hátra és én úgy éreztem, nincs a talpam alatt semmi, viszont fenn vagyok nagyon magasban és... és ... és, nem tudom. Ennyi.  Nem is voltak különösebb gondolataim, lefoglalt az, hogy minden erőmmel kapaszkodjam a lépcsőkbe. Aztán kizökkentett valami. Egy srác érkezett bringával a csúcsra, így muszáj volt összeszedni magam. Lementem, majd ahogy ő elment, újra fel és már kibírtam a legfelső szintig is. Nehogy már 3 óra szenvedés után még csak ne is gyönyörködjek a panorámában. Kissé párás volt az idő és sötétedett, de szép volt. Mondjuk, nem életem legszebb élménye, de mindegy. Most is, ha eszembe jut, hogy mennyivel alattam figyeltek a lombok, valami a gyomrom táján összehúzódik. Rémálom lett tehát a Karancsból.

Este 7-kor indultunk lefelé, vagyis bőven a sötétben értünk le megint. Fenéken csúszva,fától-fáig ereszkedve,  többször elesve (én), innivaló nélkül. Az utolsó km-en találkoztunk egy zseblámbás, sátorozós diákcsapattal, ők felfelé tartottak, szóval nem csak mi voltunk totál idióták az éjszakai erdőben. 

Amikor leértünk a hegyről, már csak úgy togyogtam az autóhoz,mint egy zombi....a gyerekek vidáman szökdécseltek és cseverésztek. Vacsora- Meki Salgótarján. Volt ott egy angolul beszélő srác és még egy másik és mi, de egyébként más fehérember semmi. Érdekes élmény volt. Mintha a régi orvosi rendelőnkben lettünk volna, még mielőtt dobbantottunk volna a körzetet váltó gyerekdokink után.....

Én már nem szeretnék sok túrát ebben a szezonban, de Tibinek mindig viszket a lába, folyton mehetnékje van, mondván, hogy ő itthon dolgozik, vagyok hétvégén muszáj mennie valamerre. Én nem tudom, eddig ilyen ingerenciája nem volt leszámítva a tavalyi évet.....Remélem, nem kapuzárási pánikja van.  Azért Szarvasra biztos elmegyünk egy szép szombati napos délutánon és eszünk egy jót...nagyon remélem. Az legalább az Alföldön van, nem kell semmit megmászni....