Kutyával nyaralunk

 

Idén korábban foglaltam nyaralást, mert tudtam, hogy kutyabarátot foglalni wellness-szel (nem a kutyának, hanem nekünk) nem olyan egyszerű. Idén azt találtam ki, hogy wellness + saját strand + Balaton + kutya, na ennek kellett megfelelni egy szállodának és így végül Siófok mellett döntöttem, ahol látogatóban már voltunk többször, de konkrétan ott még nem szálltunk meg. Nem mondom, hogy olcsó volt, mert nem....de úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz a számunkra. Mivel jóval korábban foglaltam, mint általában, így egy dologgal nem számoltam, a család női részének a ciklusával, így az indulás előtt pár nappal úgy nézett ki, hogy két menstruáló nővel indul útnak a család,.... Tibi fogta is a fejét. 

Az útunk lefelé Siófokra teljesen zökkenőmentes és eseménytelen volt, hallgattuk az olimpiát, a gyerekek kügyüket nyomogattak, Tibi ordibált, hogy autóban nem eszünk, nem iszunk, fele sikerrel, mert a chips és az almalé valahogy mégis fogyott. (Nem én voltam, mondanom sem kell.)

A szállodához érve az első élmény rögtön az volt, hogy nem volt szabad parkolóhely. Ez nem ért váratlanul, böngészgettem az értékeléseket a szallas.hu-n, ez is közte volt, de úgy voltam vele, hogy max a zárt udvarban foglalunk parkolóhelyet jópénzért. Erre aztán nem került sor, mert ahogy a recepciós fiú elmondta, mindig akad hely valahol a környező utcákban, nekünk meg ez elég jó volt. 

Odabenn elvégeztük a szükséges papírmunkát, amikor jött egy hölgy, hogy izé, látja, hogy kutyával jöttünk, de igazából ide 5kg alatti kutyát lehet behozni...Innentől fogva Tibi és én máshogy értelmezte a történteket, nekem csak az fájt, hogy a végén annyit sóhajtott: "Hát ha már itt vannak, maradjanak...!"- vagy valami ilyesmit nyöszörgött. Tibi meg úgy emlékszik, hogy a hölgy nem tudta, hogy a kutya egy magyar vizsla. Ennek azért van jelentősége, mert telefonon egyeztettem a szállodával, írásban vissza is igazolták, hogy 1db magyar vizsla is utazik velünk. Végülis, nem volt sok jelentősége, lehet, hogy azt gondolták, hogy egy kölyök vizsla jön, 5 kg (bár az még olyan kölyök lenne, hogy nem is lehet vele utazni). Na mindegy, a lényeg, hogy átvehettük a szobát, ami elég picike volt, mert 2 pótágyat csúzsoltak be és nem egy kanapé volt átalakítható, de mindegy, végülis nem volt gond. Legalább jó volt hazajönni a viszonylag tágas lakásunkba, haha!

Hát szóval a kezdet nem volt egyszerű, a helyzet az volt, mint sok helyen, hogy mütyürke kutyákhoz vannak szokva a szállodák, pedig léteznek még másfajta ebek is....

Mivel itt nem tudott Diócska kikéreckedni pisilni, az volt a napirend, hogy napi 2, olykor 3 sétát is kapott, ezt mondjuk biztos élvezte. Reggel 9 körül levittük reggeli előtt pisilni egy körre, ilyenkor mindid keltettünk némi feltűnést az előtérben....Tibi igyekezett minél gyorsabban távozni. A liftet nem használtuk, első emeleten volt a szoba, így a lépcsőn óvatosak voltunk, nehogy megijesszünk valami gyerkőcöt, volt belőlük bőven, habár ők voltak a legnyitottabbak, inkább a felnőttek lepődtek meg Dió jelenlétén.

Este vacsora után hosszabb sétára keltünk a Balaton partján, már sötétben, itt sokszor találkoztunk pajtikkal, de csak egyetlen egyszer engedtük el futkározni egy terelőkutyával, na az nagy show volt, a kutyus bevitte Diót a Balatonba, sprinteltek fel és alá...

A fürdőszobában kapott enni reggel és este is, mindig mindent megevett , szóval rögtön el is mostam az edényeit, hogy ne legyen egyáltalán pástétom szag (olyan a kutyakajájának az illata) Hoztuk a kutyaágyból a matracot, plédeket, takarót, edényeket, a szálloda egy mini itató tálat bocsátott a rendelkezésünkre, ennyiből állt a kutyabarát szolgáltatás. Nem ámítom magam, nyilván a kutya barátság abban nyilvánul meg, hogy a kutya egyáltalán beteheti a lábát a szálloda 4 csillagos küszöbén.

Na majd innen folytatom, mert séta tájm van....