Morzsácskák piciny életünkből

Ma visszaolvastam egyik tegnapi céges e-mailemet. Azt írtam benne véletlenül a "főkönyv" helyett, hogy KŐKÖNYV. Először elöntött a szégyen, egy pillanatra, majd már csak röhögtem volna. Nem csoda, hogy a könyvelő csaj semmit nem írt vissza, annyit csak, hogy "csatolom" és csatolt ezer oldalt.... Lehet, hogy észre sem vette. Vagy fél órát kacagott és kuncogott, csapkodta az asztalát, folyt a könnye, hogy ilyen idióta vagyok. Egyébként az agyamat tuti leárnyékolja a maszk, kevesebb az oxigén, mert néha teljesen belassulok. Először a terhességek során vettem észre, hogy hülyülök, ez már csak a súlyosbodás fázisainak egyike....

Ma reggel meg azzal keltem, hogy futólag megkérdeztem Rékát, hogy megírta-e azt a hat mondatot, amit az ofő feladott németből. Hogy meglegyen már a nagyötös is. Téma: Mit szólna, ha 6m2-en kellene élnie, el tudná-e azt képzelni. Az ofő tuti klausztrofóbiás már a home schoolban, hogy ilyenek jutnak eszébe. Amikor golfladbányira dülledtek Réka szemei, egyből tudtam, hogy vannak hiányosságok....Ráadásul az első óra rögtön német. Hohó, de áldott home school, a becsengetésig volt még 45 perc. Mire Réka összeszedte magát, már csak 40. Gyorsan pogácsát löktem a sütőbe, amolyan fagyasztóból származót, mert tudtam, hogy itt szendvics kenegetésre nincs idő, és eszembe jutott, hogy láttam egy videót láttam egy videót a facebookon egy lányról, aki Japánban tanul és egy mini lakásban húzta meg magát (nem is ingyen). Így hamar összehoztuk azt a hat mondatot. A pogácsa kicsit túlsült, túl sokat töprengtünk.

Egyébként a válasz, el tudnám képzelni, ha ezáltalán eltölthetek pár hetet ausztráliában vagy new yorkban. Mondjuk, jobb lenne legalább 15 m2, de hát ha hat hát akkor hat....ANyukámnak még főzőfülkéje van étkezővel, ami régen volt tán divat...persze csak sátoros ünnepeken terített az étkezőben, amúgy a konyhában nyomorogtunk a 2x3-as , vagyis 6m2-es konyhában. Könnyű volt tehát elképzelni a 6m2-es kéglit.....

Délután elmentem az okmányirodába elhozni az elkészült személyi igazolványokat, az enyémet és Zalánét. Az azért picit pofátlanság, hogy Zalán olyan jóképű, hogy még az igazolványfotója is klassz, én meg úgy nézek ki, mint egy elmebeteg a fotón, de mindegy. Úgysem nézi a személyit soha senki és hat év múlva kapok másikat. Gyanítom, hogy azon sem fogok szebb lenni, de megpróbálom majd, hogy legalább gorilla nyakam ne legyen....

Utána átbattyogtunk a szomszédos Aldiba, a kedvenc boltomba és hát látszik milyen szűk az életem, mert tök boldog voltam, hogy vehettem tulipánt és quacamole-t és piros csokinyuszit és angol zellert bolognaihoz, a kedvenc vörösborommal is egymásra kacsintottunk. Az utóbbi hónapban, vagy tán hónapokban már a kaját is online vesszük, ami azért nem ugyanaz, mint a személyes shopping, bár Tibi szerint tök mindegy, mert úgy is sokat költök....

Vacsora csirkepaprikás tésztával és savanyúság. Holnap sült kolbász és hurka lesz, mert átrendeztem a fagyót így ünnepek előtt és már a h+k nem fért volna bele a húsnak fenntartott rekeszbe.

Kicsit elfutott velem a szekér, amikor a húsvéti sütiket terveztem, úgyhogy valahogy redukcióra szorul a dolog. Az ötlettár a következő:

- fonott kalács, fahéjas kalács - Limara receptje szerint

- kókuszos-csokis szelet - ez újdonság, kíváncsi leszek, milyen lesz

- tiramisu - mert ünnep nem lehet nélküle, Tibi kedvence

- képviselőfánk - Zalán névnapjára készül majd, a hét elején, szóval nem annyira húsvéti

- répatorta - kötelező elem

- rákóczi túrós - mindenki imádja

- csokis kuglóf

- nutellás mini buktácskák - anyukám kedvence

Végülis, egyik sem túl bonyolult, szóval igazából csak a képviselőfánk miatt izgulok, remélem, nem kell Zalán névnapján, este cukrászdába rohanni, hogy a sütit beszerezzük....