2020. április 6., hétfő

Kukuccs frissítve


Már nem tudom, hány hete vagyunk itthon, három vagy négy. Szerintem még csak három.

Egyre közelebb kerülök a kutyához érzelmileg, immáron huszonnégyórás a szimbiózis. Egyik szeme villanásából tudom, hogy mit szeretne, mit érez és ő is egyre jobban tud magyarul. Amúgy nem mozdul el mellőlem, mindig ott akar lenni, ahol én vagyok. 

A gyerekek az utolsókat rúgják utolsó dolgozatokat írják. Egyébként nincsenek elfáradva, nagyokat alszanak és sokat játszanak, szóval nekik minden hepi. Nem nagyon hagyják el a házat, nem is akarják. Ha mégis, akkor csak a kertben vagy a ház előtt szaladgálnak pár kört. A szomszéd srác múltkor körbe-körbe rótta itt a köröket egyedül (merthogy itt van a forduló a zsákutcánkban) , elég veszélyesen nézett ki, gondoltam is, hogy még korai bekattanni...

Én home office-ban vagyok, szóval itthon dolgozom, de nyújtott ügyeleti  idővel. Már fél nyolckor nyomom, így mire a gyerekek 10-11-kor tanulni kezdenek, a legfontosabbakat, amik reggelig felmerülnek, letudhatom. 

Rékára közben egy háromajtós szekrény súlyával szakadt rá a kamaszkor...vagy csak most veszem észre, a 24 órás együttélés során, nem tudom, de baromi bosszantó.  A leggyakoribb mondatom, kétségkívül a "csinálod már?" , "készenvan??" a második meg Réka irányába, hogy "teddmárleatelefont". Este el szoktam tenni, de tanulási időben nem tudom, mert elvileg a telefon is segédeszköz a tanuláshoz. Ez a háromajtós szekrény egyébként nem is rá szakadt amúgy, hanem rám...de mindegy. 

Ha őt nézzük, Réka leggyakoribb mondata elég kurta, így hangzik:  "minek???" és ezzel egy olyan gombot nyom meg rajtam, amire nincsenek szavaim. 

Zalán még nem kamaszodik, viszont egy vonalat nem ír le a leckéjében magától. A múltkor az volt a mélypont, amikor 2 órát kotlott 4 db osztáson. Egyébként meglepően jól megy neki, gyorsabb olykor, mint én....Hogy ennyire nem önálló, az viszont olykor nagyon elkeserít. Múltkor felmondta a békát környezetből, videóra kellett venni és elküldeni a tanítónéninek. Itt Zalán darabjaira hullott, volt , hogy a második szó már nem jutott eszébe. Odáig rendben volt, hogy "Frösche.....őőőőő....De jót nevettünk. Tisztára olyan volt az egész, mint egy bakikkal teli forgatás. Körülbelül a tizedik próbálkozásra lett meg a videó. Kapott érte egy ötöst és megdicsért a tantónéni. 

Rékáék ma írtak német tz-t a zoom-on keresztül, ami  összeomlott, így mindenki megírta, ahogy tudta, majd visszaküldte a feladatlapot kitöltve. Becsület dolgozat. Biztos vagyok benne, hogy sok ötös lesz. :) 

Hétvégén kitakarítottuk az emeletet, csillog-villog. Úgy sóvárgok új szőnyegek után és pár komód is jól jönne az Ikeából, de igazából ezek mind várhatnak, nem lényegesek. Csak egyre vágyom, hogy egészségesek maradjunk....más nem számít. És persze anyukámat is olyan jó lenne megszeretgetni, megölelgetni, de a legtöbb, amit tehetek, hogy viszek neki húsvétra sok finomságot és integetünk neki a kapuból. Remélem, nem kapok sírógörcsöt, ejnye! 

Húsvétra összeírtam, mit szeretnék sütni - a négy napban szerintem rá fogok érni. Lesz fonott kalács - én még tökéleteset ízben és állagban nem alkottam, így ez még kihívás. Lesz mini töltött buktácska, lekváros, túrós, nutellás. Rákóczi túrós és sajtos pogácsa. Valamint anyu féle - ő már sajnos nem tudja megsütni, túl gyenge hozzá - kókusz kocka. Aztán majd meglátjuk, mi lesz a tervekkel. Ha belegondolok, kuglóf is jó lenne. Epres pohárkrém? Piskótatekercs? Csak mert ezekhez nem kell élesztő, hehehe...

Élesztőt még mindig nem lehet kapni, de nekem volt itthon 15 db vagy valami ilyesmi március elején és azóta azt osztom be. Múltkor Tibi Auchan-ban járt valami folytán és látta, hogy előtte a pénztárnál egy pasas egy egész sor friss élesztőt vesz. Az kb. 10 db? Erre fogta magát, kiállt a sorból és hozott nekem is 3-4 élesztőt. Egy frászt!!! Egy darabot sem vett ,mert hogy nekem még milyen sok van készleten....Aha, végüis 10 még mindig van, mit akarok. komolyan?  

Elkezdtem vágyni olyan emberek társaságára is, akiket nem is annyira kedvelek....Ez már egy újabb szint.




5 megjegyzés:

  1. "Egyébként nincsenek elfáradva, nagyokat alszanak és sokat játszanak, szóval nekik minden hepi. Nem nagyon hagyják el a házat, nem is akarják."
    Nálunk is ez a helyzet, mondjuk engem valahol zavar, hogy ennek a generációnak valóban jó így (kérdem én, normális ez, vagy csak én vagyok az öreg, és ez a jövő?), hogy nincs személyes kontaktjuk, és ez nekik valóban jó? Nekem hiányzik a mimika, a másik személy közelsége, az együtt átélt élmények, de Nikinek... teljesen meg van elégedve a kialakult helyzettel, egész nap eszik, iszik, alszik, játszik, tanul, akivel akar messenger-en keresztül beszélget, ha épp úgy adódik órákon át is videochat-elnek, miközben végzik a dolgukat (hisz mi sem vesszük el tőle a telóját napközben a suli miatt, majd csak este 9 után), és ez így neki teljesen megfelel. Az elégedettsége, ami ijesztő számomra..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, picit ijesztő, hogy mennyire zökkenőmentesen vették az egész kényszerű itthonlétet.

      Habár tegnap, amikor gyönyörű idő volt és nem engedtem görkorizni őket a két szomszéd gyerekkel+ még 2 bringás gyerkőccel, eléggé fel voltak háborodva. 😃 Többet vannak a kütyükön, mint szabad lenne, azt be kell vallanom. Próbálom Rekat főzni tanítani, kreativkodni , filmeket töltünk le és elég sokat eszünk....jaj...😃

      Törlés
    2. Ez már valami, hogy legalább a szomszédba ki akarnak menni ;-)
      Ügyes! :-) Bár engem Niki lepattint, ha próbálok neki átadni valami "tudást", na de nem gond, ez az időszak ezzel jár, majd egyszer úgyis tudni fogja, emlékezni fog rá, mit mondtam :-)

      Törlés
    3. Engem is lepattint, ha nincs éppen letiltva a netről. Illetve úgy szokott zajlani, hogy EGYEDÜL, EGYEDÜL, ne segíts anya.....(pár perc vagy másodperccel később) ANYA, hogy kell???? :) :) :)

      Törlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!