Egy nap van hátra

1) Azt néztem, hogy tiszta por a tévészekrény....hurrá! 

2) Viszont üres a szennyesláda és a vasalókosár. Hogy ez miért fontos, nem tudom, de ilyen hülyeségekkel is foglalkozom...

3) Rosszul aludtam, így aztán reggel semmi kedvem nem volt nekilátni a kókuszosnak (kozáksapka)....Megfogadtam, hogy jövőre lekötözöm magam, de nem sütök ennyi süteményt...Feltettem főni a káposztát és kisült a bejgli. Életemben először nem repedt ki oldalt sem, tökéletes. Viszont ennek gyorsan meg lett az oka, viszonylag kevés a mák benne. Vagyis a tavalyinál kevesebb. És mintha nem lenne elég édes....Na mindegy, az a 6 rudacska elfogy, főleg, ha még osztogatom is.

4) Nem is meséltem, hogy vasárnap feldíszítettük a fát. Általában aznap szoktuk, amikor kitör a téli szünet, de Tibi csak vasárnap jutott oda, hogy belefaragja a talpba. Egy ponton a flex is előkerült, ami előrevetítette, hogy voltak nehézségei, de nem firtattam nagyon, hogy mennyi.

5) Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy a két gyerek úgy összeveszett a fa feldíszítésén, hogy az megadta a kellemes adventi hangulatot, szeretet, öröm, meg minden....Válogatott szidalmakat és sértéseket vágtak egymás fejének, míg csendkirályt nem rendeltem. Megkönnyebbülés volt, amikor végre befogták. A fa díszítését én befejeztem nyugalomban....

6) A kókuszossal is megjártam, látszik, hogy egy évben egyszer sütöm. Nézem a receptet...30 dkg cukor a tésztába..nem sok az?? Na mindegy, ha a recept írja, hát legyen. Már csak a habot kellett volna felverni, nézem, nézem az eredeti receptet, nem a füzetemet.....nem is azt a receptet néztem, amit eredetileg terveztem. Ajjjjhh....Na végül minden jó, ha a vége jó, kisült, átsült, kihűlt kiszaggattam. Tavaly folyós lett a krém, idén túl kemény. Az élet nem habostorta! Azért valahogy ráapplikáltam a sütikre, körben, de hogy félbevágjam őket és összeragasszam, na azt már nem. Végül jött a csoki a tetejükre és kész. Addigra elegem lett, úgyhogy én meg sem kóstoltam. Jól laktam vele, amíg készült. Tibi szerint nagyon finom. 

7) Ami az ajándékokat illeti, Zalán hirtelen LEGO CITY-re vágyik, de nagyon, úgyhogy az kell kapnia. Remélem, lanyhul a vágyódása, mert lego cityt pont nem vettem neki és egyik karácsonyi listáján sem volt rajta.....Hát na! 

8) A telefonok és laptopok este 7-ig kódolva vannak, így nem kockulnak az aprónépek...de kód híján élek a gyanúperrel, hogy nulla24-ben nyomnák a kütyüket....Ez nagyon elszomorít. Réka azért sokat foglalkozik a kutyával, Zalán pedig szívesen főz velem, pl. tegnap este együtt készítettük a töltött káposztát. A szünet idejére egy ágyban alszanak, Réka kihúzta a dupla ágyát. Ebben a jó, hogy nem köztünk alszik egyik sem, a rossz meg hogy kupi van Réka szobájában, de bánja kánya!

9) Anyukám nem bírja ki, hogy karácsonykor sem találkozzunk, amin nagyon nem lehet csodálkozni. Én bele sem gondolok, milyenek voltak az eddigi karácsonyok és milyen lesz most. Azt nézem, ami van, amiért hálás lehetek, ez tartja a fejem a víz felett, azt hiszem. Mert még mindig van ilyen, mármint jó dolog. Nálunk találkozunk karácsony első napján, maszkban, 1-2 órára és nem eszünk, nem iszunk. Izgalmas lesz, nem?  Tesóm most mondja, hogy tegnap társaságba járt a lánya, ennek külön örülök anyura tekintettel....De a másik oldalon sem jobb a helyzet, a nyolcvanon felüli anyósom és apósom disznót vágott vasárnap az unokákkal és azok cimboráival összefogva....Nem annyira ideális, nem, nem.

10) Ja, a nap fénypontja az volt, amikor 4-5 óra konyhai meló után kibattyogtam a konyhából és összefutottam a nyűgös Rékával, aki levest akar enni. Há! Az pont nincs itthon. Soha nem szokott levest enni, alig üti bele a kanalát a menü leves részébe, amit hétköznapokon rendelünk neki...erre ő levest akar enni. Nem mondtam semmit, mert most tök jók az idegeim, ki vagyok pihenve! Végül benyomott egy jó nagy adag töltött káposztát és nem nyafogott többet. Ja, de, hogy menni akar lovagolni.....

11) Mit akartam még írni? Még néhány ajándékot be kell csomagolni, el ne felejtsem! Persze még holnap reggel is ráér. Tibi már feni a fogait a holnapi aranygaluskára...én nem bánnám, ha valaki megcsinálná helyettem kissé elpárolgott az alkotó lelkesedésem. Majd a sodóval kezdem, az ha finom lesz, a kelt tészta már gyerekjáték. 

12) Amikor kisült a hókifli első tepsije,  kicsit hűlt, megfürdött vaníliás porcukorban, igazán isteni volt. Meggondolatlanul leraktam Tibi elé és pár perc múlva eltűnt az egész. Befalta. Na így van az, hogy itt nálunk sütiből soha nem elég.

13) Rékáék végül tényleg elmentem még egyet lovagolni, idén utoljára.

14) Nyomunk még Zalánnal pár Dobble kört, hátha meg tudom végre verni!

Áldott, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!