2020. november 3., kedd

Covid idején

 

Azon gondolkodtam ma este, amikor a kis pásztortarhonyát kavargattam a főzőlapon, vajon hogyan közöljem a főnökömmel, hogy ne jöjjön közelebb hozzám 2 méternél. Ma is, ahogy valamit magyarázott az asztalomhoz lépve, a monitorom pásztázva, totál hómező lett az agyam és lefagyott, mert azon gondolkodtam, vajon áramlik-e ki az én személyes terembe pár darab vírusocska....Jaaj. 

Már nem megyek  le a kisker irodába, mert oda bejár mindenféle vevő és hát a maszk viselés bár kötelező, fene tudja, hordják e, nem e. Egy villám van az ebédhez, egy bögrém, egy csészém, ha kávézásra kényszerülnék kajakóma címén, azokat elmosom használat után és a közös cuccokhoz nem nyúlok egyáltalán. Van fertőtlenítő spray, azokkal rendszeresen lefújom a kilincseket. 

Múltkor feljött az egyik kamionsofőr, aki rendszeresen hoz árut, bár az utóbbi időben nem nagyon láttuk. Ma bedugja az ajtón a fejét, hogy ihat e kávét (elég menő gépe van  a Főninek), és hogy ugye ez a hülye maszk nem kell....Ránéztem szigorúan, hogy dehogynem....kell!! Erre bemenekült a konyha/tárgyaló részlegbe, az állára húzva a zöld, eldobható maszkot. Most erre mit mondjak?

Amikor felszállok a buszra reggel, nem veszek levegőt egészen addig, amíg nem találok ülőhelyet, mert bepárásodik a szemüvegem a maszk felett és akkor elveszett leszek és vak. Szóval mire leülök, kiver a víz, pedig még el sem kezdődött szinte a nap. Az út 7 perc, 3. megállónál leszállok,  addigra max. 5-en ülünk a buszon. Olykor csak hárman. Hazafelé általában autóval hoznak, az autóban mindig van rajtam maszk. 

A főnökömön kívül  2 méteren belülre senki nem jön a többi kollega közül. Persze a kollegák könnyen vannak, java részük 30-on aluli és tojnak az egészre. 

Elkezdtem a karácsonyi ajándékok beszerzését a gyerekeknek, illetve ha valami apróságot találok, veszek, már elteszem, nem kapják meg. Rékának vettem pl. egy bőrkesztyűt, szép bordót, menni fog az új bordó téli bakancsához. Kinéztem neki egy éjjeliszekrényt az ikeából, erre hirtelen már nem elérhető....Ilyen az én formám!

Múlt pénteken céges buli volt, valami sörözőben, pizza és pia minden mennyiségben. Nekem eszembe sem jutott, hogy el kellene menni, főleg, hogy aztán kiderült, hogy pár külsős is ott volt....hát remélem, hogy nem lesz semmi következménye. Nem tudom, az év végi karácsonyi buliból mi lesz, remélem, nem kórházi benntartózkodás.

Anyukámat meglátogatni,...hát szó sem lehet róla, ami egyre jobban frusztrál, még jó, hogy Bell apó annak idején feltalálta a telefont. Anyósomat Tibi látogatja, vagy együtt ketten,  a gyerekeket nem visszük. Nem régen engedték ki a kórházból, törékeny....

Ha jól számoltam, 7 hetet kell kibírni a téli szünetig. 

Múltkor mesélte egyik ismerősöm, hogy a hideg kirázza, ha azt hallja, hogy Anyaaaaa!, mert akkor  a két kölke (így mondta) közül biztos akar valamit valamelyik, de nem ám jámbor dolgokat, hanem húzósakat, pl. nem találja a pólóját és két m3 a vasalnivaló, nincs kész az olvasónapló, bár holnap le kellene adni vagy nem érti  matekot és hopszi, holnap tz. Kinevettem, hogy ezt nem gondolja komolyan, de bakker, azon kapom magam, hogy olykor összerezzenek, ha ezt hallom, aanyaaaaaaa.....hogy vajon mi van már megint?! Hát milyen anya vagyok én? Hová tudok még süllyedni? Aztán majd sírok utánuk, ha kirepülnek. Már persze, ha megérem itt a Covid dögvész idején.....

Na viszont a kuglóf megint iszonyú jól sikerült hétvégén (utálom a negatív szavakat pozitív jelentésben , de hagyjuk) , egyszerűen tökéletes. Egy lendülettel már sütöttem kakaós csigát is, aztán jól bezabáltunk. Csodálkozom,hogy vasárnap szétrepedt a fenekemen  a farmer. Hát istenkém, elérett az anyag ott, ahová a nap sem süt be....Reménykedtem, hogy a 38-as méretet erőltettem magamra, de sajnos a 40-es járt így. Az nem lehet, hogy 42-es farmert kell hordanom....Hétvégén megint mehetek nadrágot venni és kínosan érezni magam a tükrök előtt, amik torzak és csúnyán nagyítanak. Bár Réka nem számolt be ilyesmiről....fura, nem?

Múlt héten egy vagyont hagytunk ott a Nev Yorkerben (nincs dupla v-m, bocsi), Rékácska egy kazal ruhával eltűnt, hiába mondtam, hogy csak 3 cucc vihető be  a fülkébe. Rájöttem, hogy egész jó cuccok vannak. Vett két csini garbót, fekete nadrágot, 3 szoknyát és találtam egy nagyon cuki , lámás pizsit, amit nem hagyhattunk ott. A szoknyákhoz aztán muszáj volt téli harisnyákat is venni, szóval egyik dolog hozta a másikat. Tibi mondta is neki, hogy boldog névnapot....boldog szülinapot.....boldog karácsonyt!  Egyelőre inkább etetném, mint ruháznám őket, de lesz ez még másképp is....

Remélem, arra ébredünk reggel, hogy nem változik Amerikában semmi......



12 megjegyzés:

  1. A fiaimat inkább ruháztatnám, többször mondtam az utóbbi időben(pedig nem kamaszok még), hogy kiesznek a vagyonunkból:)
    Minimalizáljuk a vásárlásokat, a múlt héten kétszer is rászóltam a mögöttem állóra, hogy ne lihegjen már a nyakamba....vagy megkérdezik a gyógyszertár előtt(belátni), hogy oda várok és ha igen, akkor miért nem megyek be, annak ellenére, hogy minden gyógyszerész foglat..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi zárás előtt megyünk, hétköznap, olyankor kevesen vannak. SZINTE SENKI

      Törlés
    2. Én már annak is örülnék, ha reggel 7-kor nem csak az buszajtóba tudnánk bepréselni magunkat Milánnal...

      Törlés
    3. Jaj, ez nagyon para (mármint nekem az lenne). Remélem, sűrítik felétek is a járatokat!!!

      Törlés
    4. Ja hát ezek nagyon válogatósak...inkább éhen hal, de nem eszi meg Zalán pl. a grízes tésztát, borsófőzeléket és még sorolhatnám.

      Törlés
    5. Reméljük. Bár a sűrítés meg dugót okoz, akkor meg cseberből vederbe... metró lenne jó, de az nincs :-( korábban picit később indultunk, újabban direkt korábban próbálunk menni, de így is sokan vannak. Biciklivel is nagyon jó lenne, de Milánnak annyira nehéz a táskája, hogy nem lenne egészséges.

      Törlés
  2. Alapból nem vagyok az a másokkal összebújós típus, de mostanában én is igyekszem a távolságot tartani, ahogy más is (pl. munkahelyen) és ilyenkor arra gondolok, vajon mikor jön el újra az az idő, amikor nem kell a közelségtől tartani és mennyi idő kell ahhoz, hogy az emberek újra közelebb lépjenek egymáshoz. Mondjuk egy tömött buszon vagy metrón alapból nem megy a távolságtartás...
    Egyébként azt gondolom, hogy sajnos csak idő kérdése, nagy az esélye, hogy átesünk rajta. A karácsonyi bulik száma biztosan megcsappan, sok-sok cégnél tapasztalom, hogy felelősséggel igyekeznek a kérdéshez állni, nem csak home office-val, hanem van olyan is, aki pl. oktatni, személyesen egyeztetni, tárgyalni nem engedi el a kollégáit. Persze ott van a másik véglet is, ahol még mindig nem veszik komolyan, ahogy az is, ahol egyszerűen képtelenség ilyen tiltásokat bevezetni (pl. kereskedelem).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, de már fura olyan filmeket nézni, ahol még ismeretlen volt a COVID. Olykor felszisszenek, hogy jujj, de közel ülnek/állnak egymáshoz és sehol semmi maszk. Szomorú ez. :(

      Törlés
  3. Bevallom, én nem parázok ilyeneken - de mondjuk nem is járok minden nap munkába, vásárolni meg inkább reggel korán, amikor nincsenek sokan - de ezt azelőtt is igy csináltam. A maszkot hordom, ez már automatikus - és jönnek hozzánk gyerekek játszani, ebből nem csinálok gondot. A szülőket látogatni, meg megpuszilni - na ez egy kényes dolog, igyekszem nem puszilkodni, ölelkezni, amennyire lehet - de például Anyumat ha nem a Covid, akkor a találkozások hiánya nyirná ki, hiába minden telefon vagy messenger

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Plusz nálatok suli sincs, ugye? Na suli nélkül és mindennapos meló nélkül én sem paráznék. És még pár tényező nélkül, amiről nem írok. :)

      Törlés
    2. Persze, ha fittebb és egészségesebb... Nálunk nem szabad látogatni anyut. :(

      Törlés
    3. Nincsen suli, sajnos, ezért is vagyok itthon, mivel a három gyereket nem tudom még egyedül itthon hagyni- sőt ismét teljes karantént rebesgetnek (Angliát is lezárták már, úgy-e...)

      Törlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!