Vietnám és én

Annyira fáradt lettem hétfő reggelre, hogy ilyet már régen tapasztaltam. Tiszta szerencse, hogy aznapra szabit vettem ki. Ma kedd van, egyébként most sem vagyok valami fürge…vagy energiában gazdag. Lehet, hogy lemerültek a vitamin készleteim? 

Egy frász! Végigtoltuk az egész hétvégét, pihenésről sok szó nem lehetett. Tibinek nagyon sok munkája volt, lemaradást is halmozódott fel, ezért szombaton borzasztó sokat dolgoztunk. Kezdésnek kitakarítottunk, bár ugye az nem számít munkának. Főleg az emeleten működtünk, mert karácsony óta nem volt nagytakarítás. Ment a mosógép is vég nélkül. Délután készítettem ebédet, már meg nem tudom mondani, hogy mit főztem, az a szörnyű…. Majd 3 órától hajnali egy óráig dolgoztunk. Utána annyira felborult a rendszerem, hogy hiába feküdtünk le, Tibivel ellentétben nem beájultam, hanem hajnali 3-ig néztem a True Detectives legutóbbi évadát. A HBO-ban egy jó van, a HBO GO, ami telepítve van a tablet-re, laptopra is. ( A gyerekek számára nem elérhető ez, mind le van kódolva)

Vasárnap reggel 10 órára volt időpontja Zalánnak fodrászhoz, gondoltam, akkor már elmegyünk vásárolni is, mert szombaton arra sem volt idő. Tettünk egy kört az Auchanban és az Aldiban is. Zalánnak nagyon vagány lett a frizurája, most sokkal fiúsabb, sokkal …sokkal helyesebb lett az egész mini pasas. Hamarosan 10 éves lesz, te jó ég….

Szóval vásároltunk itt és ott, dél elmúlt, mire hazaértünk. Hideget ebédeltünk, majd a gyerekek nekiültek tanulni és estig abba sem hagyták. Szerintem Réka sunyított, nem feltétlenül tanulással ütötte el az idejét, de hát lelke rajta. Lehet, hogy túl sokszor leírtam már, vagy csak gondoltam, de sem erőm, sem kedvem még Réka tanulmányait is koordinálni napi, vagy akár heti szinten. Zalán bőven elég. Vacsorára tarját sütöttem, volt hozzá rizibizi, sajtos zöldbab és a gyerekek kedvence a brokkoli. Csodálkoztam, de Tibi a vacsora erejéig félbeszakította a munkát. A gyerekek persze összevesztek vacsi közben, mikor máskor, amikor végre együtt lehetnénk békében.

Vasárnap csak este 10-ig dolgoztunk….11-kor már ágyba bújtunk és mit mondjak, nem kellett altatni sokat. Hétfőn megfogadtam, hogy pihi lesz és pihi és pihi. Nagyjából úgy is lett. Ebéd előtt egy kicsit ledőltem, gondoltam szundikálok egyet, de úgy süvített a szél az utcában a fák között, hogy ettől kipattant a szemem. Befejeztem a True Detective-et, na azon kis híján elaludtam. Kihegyeztem minden ceruzát a dobozban és máris otthon termett Réka.

Tibi minden nap úgy dolgozik, mint ahogy szombaton abba belekóstolhattam. Szünnap nélkül. Hajnaltól késő estig. Én nem tudom, hogy meddig bírja majd….Csak remélem, hogy ahogy egyre több rendszer lesz a munkában, úgy az időigény is csökken. Már nem egyedül dolgozik, mint az elmúlt 20 évben, de így is nehéz az egész és stresszes. Ez utóbbi rám is átragad, múltkor arra ébredtem éjszaka, hogy szorongok Tibi munkája miatt... Ez már durva. 

Reggel, amikor felébredek, már nincs mellettem, este, amikor lefekszem, még nincs mellettem. Napközben nem elérhető messengeren vagy viberen. Olykor ráírok , ha valamire emlékeztetem a gyerekek miatt, mire visszaír, hogy OK...Annyira még nem érzem a hiányát, mert annyira be van táblázva a napi 24 órám, hogy örülök, ha magam is lélegzethez jutok. Rendeltem múltkor 3 könyvet megint a bookline-ról és csak a rendelés elküldése után tűnődtem el azon, hogy vajon mikor is gondoltam, hogy majd lesz időm olvasgatni? Ugyan már, soha! De majd megmutatom én, hogy van időm erre is. Pl. HBO GO helyett, hehe....

Szegény kutya kissé el van hanyagolva, nem sétál minden nap, inkább hetente kétszer-háromszor. Lassan nem bírok a szemébe nézni. Persze télen nem visszük túlzásba, most éppen tornádó van megint odakinn, ugyan hová is vinnénk? De hát idő sincs. Semmire.

Volt közben bizonyítványosztás is múlt héten, bár most olyan nagy érdeklődés nem vonta körül, mint korábban. Egyrészt mert az utolsó héten már minden jegyet tudtunk, másrészt mert egy héttel korábban láthatóak voltak a jegyek a Kréta rendszerben. Általában bizonyítványosztásig meglepi szokott lenni, most nem. 

Réka hozta, amit elvárunk tőle a képességei alapján. Ofő szerint lehetne jobb is, mert nem minden tantárgyból 4,9-5,00 az átlaga, van amiből 4,6 lett tényleg. De az is ötös és kész....Persze, ha leosztályoznak egy házit, amiről nem is tudott, vagy nem szólnak dolgozatról hiányzás után, amit megír, akkor nem csoda, ha nem csupa ötös. Amúgy sem robot a lány.  Szinte 100%-ban egyedül készül, minimálisat tanul, így én külön büszke vagyok a sok egyhangú ötösére. Mi lenne, ha még koncentráltan tanulni is? Az más kérdés, hogy németből mondjuk tényleg nem tanul eleget, nekem meggyőződésem, a többiek sokkal többet készülnek. Hát legalább nem ég ki, mire a nyolcadikos felvételin széttanulja magát. Vagy nem. Most pl. német versenyre készülnek, khm, amiből itthon nem sokat látok. Kíváncsi leszek, mekkora szakadék lesz a legerősebb németesek és Réka között, akik elég sokat tanulnak és esetenként német szinkrontolmács az anyukájuk.

Zalán bizonyítványa kevésbé fényes, de vannak benne nagyon szép témazáró ötösök, szövegértés ötösök, ahol az egyik legjobb lett az osztályban akkor és ott… és még sok apró csillogó kavics. Csak a szépre emlékezem! Maga az egész homokbucka önmagában nem túl tetszetős, de legalább van mit fejleszteni, csiszolni, javítani rajta. De mondom, most sokat nem foglalkoztunk a bizonyítványokkal, péntek este aláírtam mindkettőt, megdicsértem őket, aztán kész, folyik tovább az élet....Jövőre izgalmasabb lesz, mert a hetedik már számít. Mondjuk van iskola, ahová a 4-5 is beszámít, de az mindegy, mert az mindenképpen max. pontos eddig. 

Hát most ennyit tudok mondani Vietnámról....

Ja, hogy csapongjak egy kicsit, hétfőn voltam laborban, mert visszatapsoltak a glükóz miatt. Az az egy érték volt NEM jó a nagylaborban. Most valami glükoz hemoglobint is néznek. Azt elfelejtettem mondani a dokinak, hogy arcüreggyulladásom volt az első labor idején, bár fene tudja, hogy az számít e. A poén, hogy úgy emlékeztem, most nem kell éhgyomorra mennem,mert 3 havi nemtommit néznek a nemtommihez, szóval értitek, úgyhogy 7 körül megettem egy kis szelet szalámis kenyeret. Mi volt az asszisztens első kérdése a kórház laborjában? Éhgyomorra jöttem? Mert sima cukrot is néznek. - Igen.- hallottam magam hazudni. Végülis, 2 óra eltelik az evés és a vérvétel között, vagyis akár normális eredmény is születhet. De hogy én ilyen szerencsétlen vagyok a laborban, az azért gáz. Közben elfelejtettem meghatalmazás nyomtatványt kérni, így TIbi nem tudom, hogy megy majd el az eredményért, megpróbálok írni egyet vagy letölteni, hátha. A másik, hogy veszek ki szabit és elbuszozok magam. 

Közben a szokásos fogorvosi tavaszi kontrollhoz kért a doki panoráma röntgent, de beutalót azt kérjek a háziorvostól és már a lelettel együtt menjek a konzira, na köszi! Újabb kör a háziorvoshoz, akihez már vinném a cukor leletet is, hátha így nem kell kétszer mennem. 

És akkor még a CT- nem is voltam. Nem mintha hiányozna, csak mondom.