Heti beszámoló

Írtam a minap egy remekbe szabott bejegyzést arról, hogy pénteken milyen  tökéletes, Michelin csillagos fánkot sütöttem, de elfelejtettem elmenteni az irományt az otthoni káosz közepette. Így aztán most szomorkodom, mert odalett minden sora. Megpróbálom összekaparni a lényeget...

Szóval az úgy volt, hogy pénteken lesütött szemmel osontam be a sarki kisboltba, hogy rumot vegyek. Az egyetlen hozzávalót, ami otthon nem volt éppen készleten. Kaptam is két butykossal, a boltos fiú azzal a megjegyzéssel tolta őket elém, hogy hát igen, enélkül nem lehet igazán finom a fánk.... Meg tudtam volna ölelni, milyen kedves már, hogy nem nézte ki belőlem az alkoholistát? Vagy legalábbis a rumon tengődő alkoholistát....Mondjuk, néha lehet, hogy rám férne az a pár cent tömény, de utálom.


Először is, jó alaposan befűtöttem a konyhát, mert a fánknak lételeme a finom meleg. Szóval fentebb tekertem a termosztátot, bár amúgy sem volt fagyos idő. Dagasztottam, kelesztettem becsülettel, szaggattam és kelesztettem, majd sütöttem. A köztes időben Tibinek segítettem az irodában, de az más tészta. Éreztem, hogy a meleg konyha elő kell hogy hívja a szalagot, most minden játékszabályt betartottam, amit a fánk szabni szokott, gyönyörű hólyagos volt a tészta, kelesztettem türelemmel és igen, szalagos lett, egy csoda született. Merthogy lehet a fánk finom szalag nélkül és sokszor van úgy, hogy nincs szalag, mégis nagyon finom a fánk. Na de ha szalag is ott figyel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy pillekönnyű, ízorgiát, igazi boldogságot kiváltó mesterművet hoztunk létre. Egyébként nem magam fényezem, legalábbis nem az a lényeg. Attól vagyok elájulva, hogy egy darabka olajban sütött kelt tészta hogy lehet ilyen finom? Baracklekvár és porcukor tuninggal. Ja és a reszelt citromhéjat kifelejtettem a tésztából, de sebaj!

A hétvége ezek után eltelt, mint egy szemvillanás, a szombat reggel és a vasárnap este között tényleg felgyorsul az idő. 

Hétfőn délután elugrottam egy kis panoráma röntgenre, lecsípve pár órát a munkaidőmből. Ez volt az , amire a háziorvos olyan felháborodva adta ki a beutalót. Szerencsére a röntgennél nem volt semmi gond. Viszont hoztam a formám a rendelőben, először beégtem, mert nem adtam le a beutalót az ablaknál, a check-in pultnál, aztán fordítva vettem fel az ólomköpenyt, bár világosan megmondták, hogy úgy vegyem fel, mint egy kabátot… eh, vészesen hülyülök....

Közben lemondtam róla, hogy idén már a régi jó fogorvos doktornénihez vissza tudok menni, most februártól mégsem tér vissza a munkába, esetleg majd a nyáron. Marha jó.  15 év után kereshetek másikat. Viszont gyorsan megnyugtattam magam, ajánlottak nekem most egy új doktornőt, aki hasonló kaliber, mint a régi, talán ha szükségem lesz rá, elmegyek hozzá. Addig is kedden délután elslattyogtam a fogorvoshoz, a régi újhoz, akivel eddig nem voltam annyira megelégedve, de most irtó kedves volt és vagy fél órát magyarázott, úgyhogy egészen megnyerte a bizalmam. Egyébként teendő nincs, góc nincs, a bőrproblémámnak fogászati oka biztos nincs. Mivel megvolt a heti második eü-s köröm is, erre a hétre befejeztem. Hazafelé egy megállóval hamarabb leszálltam a buszról, egy pékség előtt és vettem forró fonott kalácsot. Hazáig meg is ettem a felét.

Utána olyan fáradt lettem már 7 óra körül, hogy Zalán egyedül csinálta meg a matek házit, nem volt kedvem az ostorom pattogtatni mellette, különben is harmadikban már csak megcsinálhatja egyedül is. A kutya is hiába kereste velem a szemkontaktust, nem volt az a körülmény, ami rábírt volna engem akkor egy Tisza parti sétára….10 órakor már aludtam is, mint a bunda.

Szerdán aztán elvittük a kuttyot sétálni, olyan boldog volt, hogy az már megható. Este 10.30-ra értünk haza, igazán értékelni kell ezt a fajta közbiztonságot, hogy mi éjjel merünk a Tisza partján flangálni mindenfajta félelemérzés nélkül, de tényleg így van. Pár csókolózó tinin és kutyasétáltató sorstárson kívül tényleg a kutya sem jár arra ilyenkor. Bár a múltkor láttunk egy pasast lemenni egészen a víz mellé és rémülten hallgattuk, hogy időnként torka szakadtából kiált egyet. Egyből az jutott eszembe, hogy vajon milyen fájdalomtól próbál szabadulni ilyen módon és hogy hat-e a dolog, mert nem úgy tűnt. Aztán meg azon drukkoltunk, hogy nehogy a vízbe vesse magát, mert én nem tudok úszni mélyvízbiztosan, Tibi meg nem fog utána ugrani , mert még ő is a vízbe veszik, a kutya meg nem életmentő kutya. Végül láttuk távozni elevenen a városközpont felé, úgyhogy túlélte az estét, azt hiszem. Remélem, azóta jobban van.

Ja  és meghozta a futár az új táskám és az új tárcám valamikor még hétfőn. Menő bordó mindkettő. Bár azóta eltűnődtem azon, hogy a kettő nem túl sok e...főleg, hogy pl. a fogorvoshoz a meggypiros pulcsiruhámban mentem a bordós-piros cipővel. Piroska. Na de hol a farkas? :) 

Az Éles tárgyakat kezdtem el nézni a HBO Go-n majd rájöttem, hogy ez nekem megvan könyvben Sharp Objects címmel...ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy pár részt ne nézzek meg a sorozatból, nagyon felkavaró, olykor nehéz nézni, feltételezem, hogy a könyvnél ez pláne így van, szóval nem tudom, mi lesz. Egyelőre maradok az Egri csillagoknál!

Vacsora carbonara és holnap péntek.