04.05, péntek

Mostanában állandóan úgy írok bejegyzést, hogy fogalmam sincs, mit írtam már le, mi az, amit csak szerettem volna....Nagyon jó!

Akárhogyis, végre péntek van és most tényleg elfáradtam. Pedig 2 hete nem tanulok Rékával negyed óránál többet alkalmanként. Úgy néz ki, bár nem akarom elkiabálni, hogy egyedül is egész jól boldogul. Mondjuk, hétvégén termism Tz-re kell tanulni, azzal biztos elleszünk pár órát vasárnap, de mindegy.

Persze Zalánnal tanulni szoktam, ő egy hangot nem tanul, egy betűt le nem ír nélkülem, leszámítva azt, ami napköziben házi írás címén művel. Mostanában a szorzótáblát nyúzzuk, ha éppen nem német szavakat püföljük. Nyelvtanból, már minden oszlopot tudni kell a nyelvtan függelékből. Hozzáteszem, hogy egyre jobban megy, múltkor ötöst írt, igaz, ez volt az első és egyetlen tollbamondás ötös. Olvasásból olvasunk, semmi különös.  Ott  van még a környezet, amit szintén elő kell venni majd a hétvégén, hullámzok és örvendezek....

Zalán mostanában állandóan palacsintát süt, minden áldott nap. Meglepően finomat. Mondjuk, némileg aggódom, hogy le tudja e égetni a házat, mert akkor földönfutók leszünk szó szerint, de nagyon figyelünk rá. Legközelebb piskótát, lekváros tekercset vesszük, kíváncsi vagyok, az hogy fog menni neki, amikor még én is elrontom. Tavaly ilyenkor pl. nem tudtam elküldeni a lekváros tekercset az osztálybulira, mert lisztcsomók voltak a piskótában, ez a csúfság történt velem. Azért a lekváros tekercset nehéz másképp elrontani....

Rékáék ma megnézték a Munkácsy kiállítást, ami innen Pécsre költözik. volt hozzá tárlatvezetés is, Réka szerint minden kép előtt 10 percet töltöttek el, úgyhogy a sokadik képnél már eléggé unatkoztak. Kár, mert maguk a képek csodálatosak. 

Zalánéknak két hét múlva keddre kifújt tojást kell vinni a suliba. Imádom, mikor nekem adnak fel házit a tantónénik.  Mert fogalmam sincs, hogy fogjuk kiszedni a tojásból mindazt, amit az Isten beletett ebbe a hatalmas sejtbe, de hát mindig tanul az ember, biztos megoldjuk. Ők, gondolom, majd dekorálják húsvét alkalmából. 

Jövő héten indítom a kerékpáros szezont. Igaz, az új kerékpárom nincs még meg, de alapból is úgy terveztem, hogy májusban veszem meg, csak már nagyon türelmetlen vagyok, amióta látom, milyen szépségeket lehet kapni. 

Ma Mekis ebédünk volt, ennyi a fogyókúrámról. Amúgy lement másfél kg a héten, úgyhogy nem esem kétségbe, csak ma már nem ehetek semmit, hehe...

Most pedig, szerintem alszom egyet. Mostanában Ludovico Einaudit szoktam hallgatni este, olyan csodás zenéi vannak, hogy teljesen belefacsarodik az ember lelke. Különös tekintettel az Una Mattinára. Tibi mondta, hogy ő már évek óta hallgatja az irodájában. Na tessék, le vagyok maradva!